Geert egész élete a fogantatás pillanatától kezdődően nem a leghagyományosabb mederben zajlik. Édesanyja egyedül neveli őt, és az anyuka munkahelyének, a senkinek nem kellő hagyatékokat kiárusító adományboltnak a hátsó traktusában laknak. Geert számára a sok lom jelenti az igazi világot. Éjszakákat tölt el itt bütykölgetve. Egy nap ráakad egy törött Stradivari-hegedűre és mellette a hegedű hangját rögzítő felvételre. A zene hatására a raktári kanapék faanyagát felhasználva először kipótolja a repedéseket a hegedű testén, majd pontos másolatok elkészítéséhez fog. Hegedűkészítőként meggazdagszik, és végre saját házat vehet. Itt azonban egy újabb abszurd helyzettel szembesül. Hiába próbál megszabadulni elődje postagalambjától, az természetéből adódóan mindig visszatér hozzá. A galambnak különös ismeretségeket és egészen groteszk kalandokat köszönhet, hogy végül az olvasóval együtt belássa, a bennünket körülvevő világ – akárcsak ő maga – nem is olyan fura, sokkal inkább csodálatosan és szerethetően különleges.