Az 1946-ban született Isztray Botond a hatvanas évektől majd minden fontos, kéziratban maradt avantgarde antológia- és folyóirat-kezdeményezésben (Kezdet, Más stb.) szerepelt elbeszéléseivel, nyomtatásban azonban csupán a nyolcvanas években jelent meg először néhány írása. Ez a legelső önálló kötete válogatás eddigi életművéből. Az írások sora a szubjektív hangütésű, metafizikus-szürreális nyitó- és zárónovella között teljes pályaívet rajzol fel. A kötet tragikus mélységű, klasszikusan kidolgozott hosszabb elbeszélése, a Robinson és A befalazott mellett sajátos gondolatvilágú és stílusú esszéket foglal magában. Ezeket az esszéket az - egyébként a szerző fordításában megjelent - Jakob Böhme gondolkodásából kiinduló spekulatív misztikának és a magyar nyelv gyökeréig leásó, távolról Heideggerrel rokonítható egzisztenciális etimológiának az ötvözete jellemzi.