„Jaipurban, Indiában, indiai, fehér ruhát viseltem, biciklivel közlekedtem, a bőröm egész sötét árnyalatú lett, arcomon szakállasodó borosta, így akár indiainak is kinézhetek – gondoltam. A beszédem sem feltétlenül tűnt ki a tömegből, mivel az indiai lakosság nagyjából felének nem anyanyelve a hindi, ezért ők is akcentussal beszélik. Már Egészen helybelinek éreztem magam, amikor egy indiai férfi hozzám fordulva azt mondta: sosem fogok helybelinek kinézni, bármennyire is igyekszem. Mindig el fog árulni a kék szemem." – A nemrégiben Lengyelország indiai nagykövetévé kinevezett lengyel orientalistával Budapesten beszélgettünk annak apropóján, hogy a Lengyel Intézet meghívására ellátogatott A Kelet csodálatos zamata című könyvének magyarországi bemutatójára.

– Könyvének címében összefoglalóan használja a Kelet kifejezést. Ön szerint mit értünk alatta?
Nyugati szempontból Ázsia valamennyi országát a „Kelet”-nek tekintjük. Ám sokakban – talán méltánytalanul is – gyanús, homályos fogalmat takar a szó [Klodkowski angolul szívesebben használja az „orient” kifejezést az „East” helyett – a szerk.], és Algériát, Marokkót, Egyiptomot is hajlamosak a Kelethez kötni. A múltban az orientalizmus is egy kalap alá vette a mára már szerencsésen Közel-Keletre és Észak-Afrikára bontott földrajzi helyeket. Számomra Kelet Ázsiával jelent egyet, és semmi mással.

– Mit tapasztalt, hogyan tekintenek magukra az ázsiaiak?
... (a teljes interjút elolvashatja a könyv oldalán)