Reviews: Intellektuális imposztorok
- Hamis tudományelméletek (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2009. július 3.)
- Az értelem rehabilitációja (Peresztegi Miklós , Kultúra és kritika, 2009-10)
- Intellektuális imposztorok (Berényi Dénes, Debreceni Szemle 2009/1., 2009-1-10)
- Az értelem rehabilitációja (Peresztegi Miklós , Kultúra és Kritika, 2009-09)
- Tudomány, áltudomány, csalás (Laik Eszter, Könyvhét, 2008. november)
- Figyelmeztetés posztmodern értelmiségiek számára (Berényi Dénes, Debreceni Könyvszemle, 2008-11)
- Köszönjük, Emese! (Bárány Tibor, ÉS, 2008-09-29)
- Intellektuális imposztorok (Para-Kovács Imre, Magyar Narancs – 2001. február 1., )
- 1 könyv - Intellektuális imposztorok (Esterházy Péter, Élet és Irodalom 2001. február 23., )
Intellektuális imposztorok
Magyar Narancs – 2001. február 1.
Amikor apu – térdnél megroggyant mackónadrágjában – a tévé előtt ágál, és úgy szidalmazza az okostojásokat, hogy kiloccsan a söre, nem is tudja: az igazság közelebb jár hozzá, mint sejteni lenne képes. Ez a könyv nagy elégtétel lenne a surmóknak, ha olvasnának könyveket, mert bizonyítva látnák igazukat, miszerint a értelmiségiek is csak olyan emberek, mint ők, csak többet tanultak, de az meg nem ér semmit.
Alan Sokal – aki egyébként, amikor nem tudósokat szívat, fizikusként keresi kenyerét –1996-ban leadott egy esszét a Social Text folyóiratnak, ami A határok áttörése: arccal a kvantumgeneráció transzformatív hermeneutikája felé egyébként kétségtelenül hangzatos – címet viselte. Az esszében egy teljesen értelmetlen elméletet fejtett ki, a szerkesztők meg benyalták. Ennek a tréfának a következménye ez a könyv, a két szerző tudniillik megpróbálta tetten érni a hozzájuk hasonló indíttatásból vagy spontán született tudományos hülyeségeket, miközben kiválóan szórakoznak velünk együtt, és még az a plusz öröm is megadatik, hogy ha a mű olvasása közben nem értünk valamit, fölényesen elintézhetjük azzal: át akartak verni, de nem sikerült. Ezt a módszert a későbbiekben minden – a Mosó Masa mosodájánál nehezebb – szövegen alkalmazhatjuk, hogy jó kedélyű kiegyensúlyozott bunkók maradhassunk.
Alan Sokal – aki egyébként, amikor nem tudósokat szívat, fizikusként keresi kenyerét –1996-ban leadott egy esszét a Social Text folyóiratnak, ami A határok áttörése: arccal a kvantumgeneráció transzformatív hermeneutikája felé egyébként kétségtelenül hangzatos – címet viselte. Az esszében egy teljesen értelmetlen elméletet fejtett ki, a szerkesztők meg benyalták. Ennek a tréfának a következménye ez a könyv, a két szerző tudniillik megpróbálta tetten érni a hozzájuk hasonló indíttatásból vagy spontán született tudományos hülyeségeket, miközben kiválóan szórakoznak velünk együtt, és még az a plusz öröm is megadatik, hogy ha a mű olvasása közben nem értünk valamit, fölényesen elintézhetjük azzal: át akartak verni, de nem sikerült. Ezt a módszert a későbbiekben minden – a Mosó Masa mosodájánál nehezebb – szövegen alkalmazhatjuk, hogy jó kedélyű kiegyensúlyozott bunkók maradhassunk.
