0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
Harmadik kultúra szalon

A harmadik kultúra

Ezúttal fordítás helyett egy szalon nyílt meg

"A harmadik kultúra hatékony gondolat" - tudjuk meg a hasonló című könyv hátsó borítójáról Stephen Jay Gould megjegyzéséből. A művet magát John Brockman jegyzi, alcíme: A tudományos forradalmon túl. A fogalmat 1963-ban C. P. Snow használta második előadásában. Az első (1959-ben) még két kultúráról szólt a humán és reál kultúráról, de különösen a közöttük húzódó mély szakadékról, vagy a közéjük ásott ugyancsak mély lövészárokról. Harmadik kultúrának Snow azt a kívánatost fogalmazta meg, amely a kettőt mégiscsak összeköti. Tehát semmiképp sem harmadik a sorban, hanem egy köztes 1 és 2 között, egy felvehető / felveendő közbülső állomás. (Róla egyébként többet lehet megtudni G. H. Hardy: Egy matematikus védőbeszéde* c. könyv előszavából)

Az említett könyv szerkesztője John Brockman neves new-yorki jogügynök és könyvkiadó, számos még nevesebb amerikai tudós jogi képviselője. Közülük 23-at sorakoztat fel, akik közül 10 jól ismert már a magyar közönség körében is, hiszen az utóbbi 10 évben tizüknek 20 műve jelent meg különböző magyar kiadóknál. Hogy rá lehessen ismerni a társaságra, lássuk, kik ők, a magyarra fordítottak.

Az evolúciós gondolat képviselői:
:: Stephen Jay Gould
:: Richard Dawkins*
:: Steve Jones*
:: Lynn Margulis*

Az eredetek firtatói:
:: Martin Rees*
:: Paul Davis *

Az algoritmizálhatóság képviselői:
:: Daniel C. Dennett
:: Steven Pinker
:: Roger Penrose*

Mindnyájan beszámolnak tudományos működésük alapgondolatairól, keresztül-kasul elismerően kommentálják egymást és a harmadik kultúra mibenlétét.

Néhány gondolat az előszóból:

Azt mondja, az irodalmi értelmiségiek nem kommunikálnak a tudósokkal, a tudósok egyenest a nagyközönségnek írnak. A hagyományos értelmiség anomáliának tekinti a tudósok nagyközönségnek szánt könyveit, és legfeljebb csak vásárolja (!), de nem olvassa, holott az átlagemberekben megnőtt az intellektuális éhség az ilyetén könyvek iránt. Az irodalmárok gőgösen az újságok tudományos technikai érdekességek rovatába utalják az ilyetén írásokat. Amerika méltán büszke a második világháború alatt és után kialakult vezető tudományos szerepére és ennek egyenest következménye, hogy a második kultúrától az első felé megkezdte a hídépítést - és így tovább büszkén, az úttörő mivolt öntudatos komolyságával.

A könyv 1995-ben jelent meg, úgyhogy nem említi azt a nagy bombát, amelyet Alan Sokal amerikai fizikus 1996-ban robbantott híres cikkével, a paródiának szánt: "A határok áttörése arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé" cíművel. A Social Text neves folyóirat a cikket komolyan vette, leközölte, az önleleplezés közléséhez azonban hiányzott a bátorsága vagy öniróniája. Így persze még nagyobb lett a durranás. Szó ami szó Alan Sokal és szerzőtársa Jean Bricmont (belga fizikus) a közelmúltban magyarul is megjelent ?Intellektuális imposztorok? c. könyvében sok-sok példával alátámasztja, hogy a természettudományokból, matematikából kölcsönzött fogalmak a félreértések, homályosítások remek eszköze a társadalomtudományokban. Így a könyv számos egyéb aspektusa mellett éppen arra is rávilágít, hogy a harmadik kultúrás híd építése nem kis mutatvány, ha egyáltalán lehetséges.

A negyven évvel ezelőtti cambridge-i előadás nem volt hatástalan a magyar (harmadik) kulturális életben sem. Cikkek és utalások jelentek meg például Péter Rózsa és Vekerdi László tollából. És minek, ha nem e kultúra katedrálisának számítható Simonyi Károly remekbe szabott műve a Fizika kultúrtörténete*.

Bár úgy tűnik a fentiekből, hogy a második kultúrások igyekvése hangsúlyosabb a hídépítésben, de nem szabad elfeledkezni, hogy azért ez távol áll a tudományos publikálás fő vonalától, ahol egy anyanyelven szellemesen megírt könyv negyed annyival növeli az impakt faktort, mint egy többedmagával megírt nemzetközi folyóiratban megjelent cikk.

És az irodalom? Tényleg fittyet hány a tudományra? Egy harminc évvel ezelőtti anekdota persze ismét csak karikatúrája a nemes igyekvésnek:

Neves, közismert költő és szintén neves, ámde az akkori médiákban nem szereplő fizikus - véletlenül - egy kupéban utaznak a vonaton. A neves költő a Fizikai Szemlét olvasgatja. A fizikus meghatódik és kisvártatva megszólítja a költőt:
- Hát önt is érdekli a fizika?
- A fizika? Az ugyan nem. De tudja, ezek a fizikusok remek szóösszetételeket találnak ki, jól jönnek még majd a költeményeimhez - volt a válasz.

A második kultúrások gyakran hangsúlyozzák, hogy a túloldalról sok, nagyszerű élményt kaptak és hálájukat minden lehető módon kifejezik. Egy ilyen telitalálat: Rónyai L. - Ivanyos G. - Szabó R.: Algoritmusok című könyvében a mottó válogatások:

7.6. Alapvető kiszámíthatatlansági tételek
Ha nem vagyok itt, a Hörpentőben keressen. Ha nem vagyok a Hörpentőben, akkor itt vagyok. Kivétel Violin, a fülrepesztő zenész. Ő, ha itt vagyok, keressen a Hörpentőben, ha meg a Hörpentőben vagyok, itt keressen.
(Lázár Ervin: A Sróf mester ajtaján levő felirat Berzsián és Dideki történetéből.)

8.1. Idő- és tárkorlátok
Kétmilliárd férfi húszezer évet borotválkozik naponta.
(Garaczi László)

Aki szívesen olvasgatna szemelvényeket a két kultúra közvetítőitől, kattintson a www.ponticulus.hu honlapra, ahol tucatjával találja az idevágó irodalmat.

Visszatérve a felszínesen ismertetett könyvre - nem érdemes kiadni, mert aki érdeklődik iránta és bírja az angolt, teljes egészében megtalálja John Brockman honlapján a www.edge.org címen. A jog és a fordítás költségei akár magyar szerzőknek is juthatnának. Mert akár létre is jöhet egyszer egy olyan magyar szerzős könyv, amelyben a hidat mindkét oldalról építik paródia, gúny és kivagyiság nélkül, érthetően is meg mélyen is. Vagy nem.

Ezt a cikket nem adtam le egyetlen szerkesztőségnek sem, hanem többek bíztatására megnyitottam a harmadik kultúra szalont. Ez új műfaj még gyakorolni kell. Évente 3 alkalommal teszünk kísérletet.

2002 tavaszán
Votisky Zsuzsa