Az ember szellemi képességei nemcsak aszerint alakultak ki, hogy evolúciónk során mi volt hasznos az életben maradáshoz, hanem aszerint is, hogy őseink mit találtak egymásban rokonszenvesnek a nemi partner kiválasztásánál - állítja Geoffrey Miller. Az evolúciós pszichológus feltételezése szerint ez a "szexuális szelekció" teszi lehetővé, hogy a párválasztás és udvarlás során olyan tulajdonságok is kialakuljanak, melyeknek közvetlen nincs túlélési hasznuk, viszont a szexuális partner kiválasztását pozitívan befolyásolják. Ilyen például a pávakakas nagy és szépséges farktolla, mely a túlélésben amúgy inkább akadályozná a pávát, a pávatyúk szemében azonban a "fit" gének jelének bizonyul, s minél nagyobb és díszesebb, annál valószínűbb, hogy a kakas génjei továbbélnek. Miller érdekes, nagyszerűen összegyűjtött példái azt mutatják, hogy az emberi elme "díszes" tulajdonságai mögött a szexuális szelekció elve húzódik meg. A nézőpont forradalmi, az eredmény pedig egy zseniálisan érdekfeszítő és tanulságos tudományos olvasmány.
Az evolúciós pszichológia iránt érdeklődők táborán túl a könyv számot tarthat valamennyi érintett terület (művészetek, zene, nyelv, gazdaságtudomány, társadalomtudomány, kognitív tudomány) szakembereinek s diákjainak érdeklődésére, hiszen azokat egészen új megvilágításba helyezi.

Geoffrey Miller az Új Mexikói Egyetem Pszichológia Tanszékének professzora. Evolúciós pszichológus, akinek munkássága (elsősorban az evolúciós pszichológia kérdéseire, s a szexuális szelekcióra összepontosítva) Richard Dawkins es Steven Pinker hagyományait követi.