„A filozófia művelése utazás a nagyobb általánosságok felé. Emiatt a tudomány születésekor, amikor a fő hangsúly a kérdéses területen hasznosan alkalmazható legáltalánosabb ideák felfedezésén van, a filozófiát nem különböztetik meg élesen a tudománytól. […] Később a hangsúly a speciálisabb kijelentések közvetlen igazolására, illetve azok összeillesztésére helyeződik át. Ekkor a tudósok elutasítják a filozófiát. […]

A newtoni fizika sorsa azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy a tudomány elsődleges alapelvei fejlődést mutatnak, és eredeti formájukban csak jelentésük interpretációja és alkalmazási körük korlátozása révén őrizhetőek meg. […] A kultúra történetének egyik fejezete az általánosság növekedésével foglalkozik. Ilyenkor úgy tűnik, a korábbi általánosságok veszítenek magasságukból, elkopnak akár a régi hegyek, miközben fiatalabb vetélytársaik föléjük nőnek.

A filozófia egyik célja éppen az, hogy a tudomány elsődleges alapelveit alkotó féligazságokat kérdőre vonja. A tudás rendszerezése nem hajtható végre egymástól vízhatlanul elszigetelt tartályok segítségével. Az általános igazságok valamennyien feltételek közé szorítják egymást. A még szélesebb körű általánosságoknak köszönhető korrelációik figyelembevétele nélkül alkalmazásuk korlátai nem határozhatóak meg adekvát módon.”