Első Jakab angol király, aki soha életében nem mosakodott, s legfeljebb ujjbegyeit mártogatta rózsavízbe, tipikus reneszánsz zsarnok volt. „Legszentebb, legtanultabb, legbölcsebb királyom”-nak kellett szólítani, s különféle ténykedései mellett megírta dohányzás elleni pamfletjét. Közben minden este berúgott, úgy kellett a hálólakosztályába vonszolni. A dohányzást a következőképp minősítette: „rémes szokás, a szemnek kellemetlen, a szaglást zavarja, az agyra kártékony hatással van, a tüdőre veszélyes, és fekete, bűzös felhőivel a pokolbéli tűz gomolygó füstjére emlékeztet”. Uralkodása alatt a dohányosokat összeterelték a piactereken, és nyilvánosan megkínozták őket.
Ezt tette az orosz totalitárius uralkodó, Mihály cár is: levágatta a visszaeső dohányosok orrát. A perzsa Nagy Abbász sah ennél is tovább ment. Ő a megrögzött dohányosokat nemcsak orrcsonkítással büntette, hanem lemetéltette az ajkukat is. Ez sem segített. Az elkötelezett dohányosokat a büntetés nem zabolázta meg. Ezért aztán V. Murad török szultán, aki szintén nem volt a pipa, szivar, tubákos szelence barátja, a legradikálisabb eszközhöz folyamodott.
Lefejeztette a dohányosokat.

Martin Amerongen neves amszterdami publicista, szenvedélyes dohányos.