A könyv azon az előadás-sorozaton alapul, amelyet Karl Popper a test-elme problémáról 1969-ben az Emory Egyetemen tartott. Ebben az elme-test interakciónak egy olyan elméletét fejti ki, amely összefügg az evolúciós kialakulással, az emberi nyelvvel, és azzal, amit a 60-as évek közepe óta „3. világnak" nevez. Szisztematikusan kell haladnunk, és először meg kell ismerkednünk azokkal a fogalmakkal, amelyek az elmélet bemutatásához szükségesek. Ezek: a szubjektív és az objektív tudás gondolata, a „három világ" elmélete és némi ismeret az evolúcióról, az emergenciáról és a nyelv funkcióiról. A 3. világ minden szempontból a test-elme probléma megközelítésének lényegi részét jelenti a szerző számára, és tétele dióhéjban így foglalható össze: a test és az elme kapcsolatának megértéséhez először is fel kell ismernünk az objektív tudásnak, mint az emberi elme objektív és autonóm alkotásának létezését, és annak módjait, ahogy ezt a tudást a kritikai problémamegoldás szabályozórendszereként felhasználjuk.

Karl Popper (1902-1994) a 20. század egyik legnagyobb hatású filozófusa. Az Osztrák-Magyar Monarchia központjában, Bécsben született, s itt is végezte tanulmányait. A nácizmus megerősödése, új-zélandi kitérővel, Londonba űzte, ahol a London School of Economics logika- és tudományfilozófia-professzoraként működött.

A Test és Lélek sorozatról:

A sorozat kötetei a mai biológia, pszichológia, filozófia és a megismerést kutató egymásra vonatkoztatását szolgálják. Olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint agyműködés és gondolkodás viszonya, a nyelv szerepe az emberi életben, a gondolkodás gépi modelljei. Célja a széttöredezett tudás mesterséges határainak átlépése, megtartva a tudományos racionalizmusba vetett hitet.