A polihisztor hajlamú, építész-esztéta írásai a hamvasi értelemben felfogott tradíció horizontálisának és az egzisztencia vertikálisának találkozási pontjait kutatják - a mai kultúrtörténeti szituáció tükrében. A cím is kifejezi, hogy az egységes világképet kirajzoló, három nagyobb ciklusra tagolódó kötet írásai részint az építészet, részint a modern kultúra határátlépéseinek problémáját járják körül. A Ronchamp-i kápolnával és a mai építészet filozófiai aspektusaival foglalkozó tanulmányok mellett irodalmi tárgyú esszék (Rilke Orpheus szonettjeiről, Weöres Sándor egysorosairól, Ottlik Géza Iskola a határon a határon című regényéről), valamint Bergman Első trilógiáját lélektani szemszögből vizsgáló munka kap helyet a könyvben. Az írások egy része megjelent az Újhold-Évkönyv, a Lélegzet, a Janus stb. folyóiratokban, antológiákban, más része ebben a kötetben lát először napvilágot.