0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Vizilónaptej és más mesék kémiából (2017.06.16)

Ön tudta, hogy a vízilovak az UV-sugárzást elnyelő izzadsággal védekeznek a leégés ellen? És azt tudta, hogy a „Zavaros vizeken”című filmnek – amelyben John Travolta egy sztárügyvédet alakít,aki az iparvállalatok által szennyezett ivóvizet fogyasztó leukémiás gyerekek védelmére kelt – valóságos alapja van? Hát azt, hogy Shakespeare átlagon felüli csillagászati ismeretekkel rendelkezett,ezenkívül jártas volt a különféle mérgezésekben is? És azt, hogy Margaret Thatcher kémiából szerzett BSc-diplomát, és dolgozott is egy darabig egy vegyipari cégnél? Hogy Ferenc pápa is vegyésztechnikus?Ha igen, akkor biztosan azt is tudja, melyik ismert európai politikus foglalkozott kvantumkémiával.

review_pic
Különleges emberek, kavargó kapcsolatok (2017.06.16)

Nem lineáris regényt írt Ignacy Karpowicz. A kötet különös, nem mindennapi emberek közötti kap­csolatrendszer kialakulásáról, bonyolult­ságáról, vál­tozásairól szól. Nem tudok szabadulni a gondo­lattól, hogy a szerző a szórakoztatás mellett pro­vo­kálni is akarja az olvasót, mind figuráival, mind az egész könyvön átvonuló, néha nehezen azono­sítható, olykor perverz, máskor idegesítő humorral. Stiláris elemei változatosak, és úgy gondolom, a Szálkákról alkotott véleményemet legjobban az író saját szövege hite­lesítheti, ezért a szokásosnál több idézetet szolgálok fel az olvasónak, amiért előre is elnézést kérek. Minden fejezet (39 van) elején egy idézetet találunk, de ezek semmiféle összefüggésben nincsenek a vonatkozó fejezet tartalmával.

review_pic
„Hangyaboly” középkori módra – Anne Lise Marstrand-Jørgensen regénye Hildegard von Bingenről (2017.06.16)

Két évvel ezelőtt, 2015-ben a komoly hazai könyvsikerek közé tartozott és – s mindmáig oda tartozik – az irodalomtörténészből és költőből lett fiatal dán írónő, Anne Lise Marstrand-Jørgensen vaskos remekműve, a Hildegard első kötete, Soós Anita nem mindennapian szép fordításában. A Hildegard I. olyan jól sikerült, hogy a nagyregényektől húzódozó huszonegyedik századi olvasókat is ráveszi, hogy elmélyüljenek szövegében. A téma meg is érdemli ezt az elmélyülést, hiszen Hildegard von Bingen, latin nevén Hildegardis Bingensis, azaz Szent Hildegard (1098–1179) szivárványosan sokszínű egyénisége most, sok száz év múltán is vonzza az embereket.

review_pic
Hildegard II (2017.06.16)

Ha egy szentről beszélünk, általában csak úgy sorjáznak a szép jelzők. Kegyes volt, boldog, áldott, életszentség hírében álló, alázatos, türelmes, jóságos, jótékony, szorgalmas, kitartó, töretlen hitű, derűs… Hiába, hogy egy szent nő vagy férfi élete példaként kellene, hogy szolgáljon a késő nemzedékek számára, sokszor annyira ránctalan, folttalan, tökéletes és idilli képet sikerül rajzolni egyikről-másikról, hogy szinte már nem is tűnik embernek, sokkal inkább valamiféle aranyló mosolyú mézeskalácsbábnak. Ebbe a közhelyességbe hozott üdítő izgalmat az 1971-es születésű dán írónő, Anne Lise Marstrand-Jørgensen, amikor 2009-2010-ben megjelentette Hildegard I. és Hildegard II. című, monumentális, kétrészes életrajzi regényét az egyik legkülönösebb és leginkább rendhagyó katolikus szentről, Hildegard von Bingenről.

review_pic
VIRÁGOKBÓL SZŐTT SZAVAK (2017.06.16)

A szerző korábbi könyve, a 2010-es Kokoschka babája (amely magyarul 2014-ben jelent meg) 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A hazájában akkor már elismert grafikus és zenész ezzel az alkotásával került a nemzetközi figyelem középpontjába. A Virágok című regénye nem jobb vagy rosszabb ennél, hanem teljesen más: sokkal inkább közelít a hagyományosabbnak számító narrációs technikához és koherensebb a tér-idő perspektívája, a motívumvilága pedig talán tudatosabb, elmélyültebb. Ha megnézzük az eredeti, portugál kiadás borítóját, amiből kétfélét is találtam, akkor úgy tűnik, az első kulcsot már meg is adta Afonso Cruz saját regényéhez – hasonlóan, mint Esterházy Péter az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változathoz.

review_pic
Élet, virágszirmokból – Mennyit ér az emlékek nélküli élet? (2017.06.16)

Nehéz dologra vállalkozik, aki vissza akarja adni egy öregembernek az emlékeit. Az emlékek, akár csak a virágszirmok, önmagukban nem érnek semmit, sok kell belőlük, hogy egésszé, igazzá, virággá álljanak össze. Afonso Cruz Virágok című könyvének főszereplője mégis ezt a nehéz feladatot vállalta magára. A Typotex világirodalmi sorozatát azért szeretem, mert mer az irodalom kevésbé ismert nevei felé nyit, és olyan ukrán, portugál, lengyel vagy éppen cseh szerzők műveit ismerteti meg a magyar közönséggel, akiknek a művei sokkal nagyobb médiafigyelmet érdemelnének. A történetek általában hétköznapiak, mégis (vagy pont ezért) nagyon is magukkal ragadóak és új ablakot nyitnak a világra, de Európa kortárs irodalmi palettájára mindenképp. Afonso Cruz a kortárs portugál irodalom egyik legüdébb alakja.

review_pic
Hatoljunk beljebb a sűrűbe (2017.06.16)

A Virágok alapvetően különbözően bánik a valóságos történelmi idővel, mint a Kokoschka babája. Cruz első magyar könyvét annak idején némiképp elmarasztaltam, hogy a történelmet, a szereplői által megélt kort és országhatárokat átlépő tapasztalatokat felületesebben, könnyedebben kezeli, mint ahogyan ezt a kelet-európai olvasó ugyanezeknek a tapasztalatoknak a birtokában elvárhatná egy valójában a huszadik századi történelem súlypontjain játszódó regénytől. A Virágokat e tekintetben nemigen érheti kritika: egy-egy pontján betekintést nyerünk a Salazar-rezsim, a régi Portugália hétköznapjaiba, titkosszolgálatostul, besúgóstul, kihallgatásostul, kínzásostul, ártatlan áldozatosostul – és mindez nekünk is nagyon ismerős.

review_pic
Magyar szakkönyvből tudhatunk meg mindent a gamifikációról (2017.06.16)

A JátékosLét Kutatóközpont alapítója tíz év tapasztalatait gyűjtötte egy kötetbe, így rendkívül alapos összefoglalását olvashatjuk annak, mi mindent ültethetünk át a játékok világából a hétköznapokba. Az utóbbi években több, rendkívül izgalmas közös projektben is részt vettünk a JátékosLét Kutatóközponttal, például beszélgettünk a PlayIT-en a gamerek változó szokásairól, vagy éppen izgalmas felmérést készítettünk arról, mennyire segítenek a játékok a nyelvtanulásban. Így örömünkre szolgál megosztani veletek, hogy a Kutatóközpont alapító-vezetője egy fontos mérföldkőhöz érkezett a magyar játékkutatás területén.

review_pic
Rejtett szervezetek (2017.06.16)

Ahol emberek dolgoznak, ott pletyka is van. A cégeken belüli online kommunikáció elterjedésével, mindennapossá válásával pedig egyre nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a pletykát, a szóbeszédet, az informális kommunikációt kordában tartsa, sőt, esetleg fel is használja az adott szervezet vezetősége. Az ugyanis nemcsak árthat, de építheti is a szervezetet. A formális kommunikációt tekinthetjük az egész rendszer csontvázának, míg az informálist az idegrendszernek – szükség van mindkettőre, nem választhatók el egymástól, sőt, természetes, hogy ha létrejön a váz, létrejön vele együtt az idegrendszer is. Így aztán fontos, ha a vezetők tudják: két céget irányítanak, akár akarják, akár nem. A formálist az előírások és az egyes szerződések szabályozzák, míg az informálist legfőképpen a dolgozók.

review_pic
Vízilónaptej és más történetek kémiából (2017.06.16)

Mitől nem égnek le a vízilovak? Melyik híres politikus volt "tökéletes másodrangú kémikus"? Milyen magas Poszeidón lenne Homérosz eposzai alapján? Hányféle jég létezik? Milyen nyomok utalnak Shakespeare természettudományos érdeklődésére? Lente Gábor irodalmi-kulturális, közéleti, technológiai, tudománytörténeti, olykor pedig egészen hétköznapi ihletésű cikkeiben többek között a fenti kérdéseket is vizsgálja a Vízilónaptej és más történetek kémiából lapjain. "Civilben" kémikus hírességek, természettudományos magyarázatok keresése irodalmi kérdésekre, változatos témájú, elsősorban tudományos-ismeretterjesztő cikkek. Lente Gábor, a Debreceni Egyetem Kémiai Intézetének oktatója harminckét cikke olvasható a kötetben, nem csak a kémia területéről.