0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
AZ ISZLÁM, AZ ISZLAMIZMUS, A DZSIHÁD ÉS A SARIA (2017.01.18)

Az iszlamizmus – eszmetörténet és geopolitika címmel jelent Jany János keletkutató és jogtörténész új kötete. A szerző szerint a globális dzsihádizmus sokszor még az iszlám jog szent háborúra vonatkozó előírásait sem veszi figyelembe. Az iszlamizmus nézőpontjai Jany úgy vélekedett, hogy az iszlamizmus – amelyet a közbeszédben gyakran tévesen összemosnak a konzervatív vagy a szalafita iszlámmal, olykor magával az iszlám vallással is – lényege, hogy az iszlám vallást felhasználva, annak egyes aspektusait túlhangsúlyozva, másokat elhallgatva politikai ideológiát alkot. Követői szerint tökéletes magyarázatot ad a múlt és a jelen történéseire, sőt a jövőre vonatkozó cselekvések irányát is kijelöli.Ennek ellenére az iszlamizmus korántsem egységes irányzat, az egyes irányzatok, csoportok között rengeteg ellentmondás feszül.

review_pic
ELSÓHAJTOTT VESZTESÉG (2017.01.18)

A gyász nagyon mély lehet. Mindenki, aki már veszítette el nagyon szeretett társát, barátját, apját, anyját átélhette. Hömpölygő folyam, sötét fájdalom, emlékfoszlányok áradása, értelmetlen lét, értelmezhetetlen mulandóság – ilyesvalami a gyász. Most Birgül Oğuz Hah! című kötetét emésztettem meg, s döbbenten számolhatok be arról: igen, a veszteség, a gyász éppen olyan, éppen úgy uralja el a lelket, ahogy arról a török írónő beszámol.  Csak akkor olvasd, ha... Nehéz kötet. Különösen akkor nehéz, ha az olvasó vidám, önfeledt napok közé ékeli be a szöveget. Ilyenkor egészen különös kontrasztot kínál. Egyfajta memento mori, valamiféle halálról szóló figyelmeztetés, valami olyan, aminek hatására a lehető legintenzívebbé, legteljesebbé, leggazdagabbá szeretnénk tenni eleven létünket.

review_pic
Egy veszedelmes eszme múltja (2017.01.13)

E tudósítást gépelve kiderült, hogy Word helyesírás-ellenőrzője egyelőre aláhúzza pirossal az „iszlamizmus” szót. Annál gyakrabban fordul elő a hírekben, és immár a mindennapi életünk részévé vált, a félelemmel együtt. Jany János nemzetközi jogtudós és iranista hiánypótló könyvet írt a radikális eszme történeti hátteréről. Kicsinek bizonyult az Írók Boltja galériája Jany János Az iszlamizmus című kötete (Typotex Kiadó) bemutatóján, ahol az egyetemi tanár szerző hallgatóin kívül jó néhányan hallgatták a lépcsőről vagy a földszintről a beszélgetést. A Pázmány Péter Tudományegyetem docensével Lukácsi Béla rádiós szerkesztő beszélgetett. Jany János eredetileg jogászként végzett, mesélte, de nem vonzotta ez a pálya, ezért orientalisztika szakon szerezte meg második diplomáját.

review_pic
Az erkölcs elfojtása - Machiavelli örök, avagy mi, emberek tudunk a legjobban hazudni (2017.01.13)

A politikusi magatartásformák értékelésekor gyakran előkerül Niccolo Machiavelli A fejedelem című műve. Ebben a szerző örök érvényű receptet adott a cinikus, érzelem nélküli vezetőknek a nép, ellenségeik és barátaik manipulálásához, így a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Az önérdek-érvényesítés e formája azonban mindannyiunk pszichéjének része – tartja Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének vezetője, akinek most jelent meg a Machiavellizmus – a megtévesztés pszichológiája című kötete. – Mindenkinek vannak machiavellista személyiségvonásai, amelyek a színlelés és a megtévesztés révén hozzásegítik az embert ahhoz, hogy a többiek az ő érdekeinek megfelelően viselkedjenek?– Alapvetően igen, mindenkiben megvannak ezek a tendenciák.

review_pic
Machiavelli megkísértése (2017.01.13)

A machiavellizmus az evolúció szempontjából többnyire sikeres, sőt, össztársadalmi szempontokból is gyakran nyereséges stratégiának minősíthető. „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” József Attila: Két hexameter Az Il principe (Nicollo Machiavelli nevezetes műve, A fejedelem) óta a machiavellizmus a közbeszédünk és közgondolkodásunk ingerlő része/motívuma lett. Machiavelli nevezetes írásában vitatja azt a plutarkhoszi állítást, mely szerint a politikai sikerekhez pusztán szerencsére volna szükség. Mert ugye van még a virtú (nem igazán az erény, tán virtus, vagy inkább a céltudatos stratégia volna ez az ő értelmezésében, amit hagyományosan tekintetnélküliségnek minősítünk a társadalmi morál nevében).

review_pic
Leonardo da Vinci coitus-rajzai elárulják, hogy mit gondolt a szexről (2017.01.13)

A Typotex Kiadó eddig is szorgalmasan adogatta ki a francia művészettörténész Daniel Arasse (1944-2003) műveit, de most, az ötödik, Leonardo da Vinciről kötettel teljesen levettek a lábamról. A belbecs és a külcsín olyan egységét hozták össze ezzel a könyvvel, amire nem nagyon van példa az elmúlt évek magyar könyvkiadásában! Tényleg. (Korábban megjelentették Stephen Greenblatt végtelenül izgalmas könyvét Poggio Braccioliniről, de az a kötet, bár minden olvasói igénynek megfelelt, közel sem volt ennyire szép.) Egy kölyökmajom fölmászott a fára, melynek tetején egy madárfészket talált, tele csupa aranyos fiókával. Nagyon megörült nekik, de mivel a fiókák már megtanultak repülni, csak a legkisebbet tudta megfogni. Boldogan mászott le vele a fáról, és addig szeretgette, amíg a fióka megdöglött.

review_pic
DA VINCI EKLEKTIKUSSÁGA (2017.01.13)

Leonardo da Vinci élete, pályája és művei meglehetősen szokatlanok voltak még abban a késő reneszánsz korban is, amikor pedig különcségekkel, varázslatos újításokkal és körmönfont trükkökkel bőven találkozhatott az ember. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb műfajmegújító darabja, Dan Brown A Da Vinci-kód című krimije is az ő festményéből eredeztette forrását – igaz, ezzel inkább zavart keltett az egykori mester utóéletében. Daniel Arasse (1944–2003) a francia művészettörténet egyedi gondolkodású professzora, a reneszánsz nemzetközi hírű kutatója volt: törvényszerű, hogy szembe kellett néznie a Leonardo köré csoportosuló kérdésekkel is, s 1997-ben könyvet írt az egykori mesterről. A könyv most jelent meg magyarul belső tartalmához igazodó igényes kivitelben, szép papíron, színes illusztrációkkal.

review_pic
Roland Barthes nem harap! (2017.01.13)

A huszadik század francia gondolkodói – ha megpróbálnánk megérteni őket – fontosak lennének ahhoz, hogy gondolkodásunkat kibillentsük abból a naftalinszagú ásatagságból, ami egyre inkább uralkodóvá válik Magyarországon (is). Mielőtt valaki megint a torkomnak ugrana (mint azt legutóbb tették a kedves kommentelők), sietek leszögezni, hogy nem hiszek semmiféle „nemzetkarakterológiában”, de komolyan gondolom, hogy az általunk használt nyelv az, ami erősen meghatározza gondolkodásunk milyenségét, mélységét és „tisztaságát”. A magyar nyelv – erre mutatnak napjaink tapasztalatai – sok mindent képes eltakarni, s gyakran megengedi azt, hogy alapvető logikai összefüggéseket figyelmen kívül hagyjunk (ld. közbeszéd/politika).

review_pic
Nem Vermeer asszonya (2017.01.13)

Az 1974-ben született holland író, költő és filozófus (aki volt virágüzleti eladó és go-go girl is!) egy hippi pár kalandos életű gyermeke. Akár nevezhetnénk, az egykori kommunák szóhasználatával „virággyermeknek” is. Ilyen, vándorlásokkal jócskán tarkított családi háttérrel törvényszerű, hogy Lootjens hollandul 2014-ben megjelent harmadik regényében nem Jan Vermeer van Delft szelíd, aranyat-gyöngyöt méregető, madonnaarcú terhes fiatalasszonyainak, s nem is anyáink jóravaló, „enni lehet a háza padlójáról” típusú németalföldi barátnőinek mai utódát teremti meg új könyve főhősében, Maschában.

review_pic
Matematika nagyon röviden (2017.01.04)

A rendkívül aktív és sokoldalú szerző (bocsánat, nem szorul az én magasztalásomra a Fields-érmes matematikus, de tényleg ez a jellemző rá, nézzék csak meg az Interneten) írt egy kis könyvet a matematikáról, kívülállóknak. Egy jellegzetes részlet az Előszóból: „…számítok viszont az olvasó érdeklődésére. Magam ugyanis nem törekszem különösebben ennek felkeltésére.” (Szóval: „Csak az olvassa versemet…”) Ezt azért tartom rokonszenves figyelmeztetésnek, mert sok esetben az, aki azt állítja, hogy törekszik az érdeklődés felkeltésére, nem jár sikerrel, esetleg be is csapja az olvasót, aki előbb-vagy utóbb mérgesen elhajítja a könyvet. Itt nem talál az olvasó semmit az aktuális káoszról, fraktálokról, hálózatokról (ki emlékszik már a katasztrófaelméletre…); a cél kifejezetten néhány fogalom alaposabb megismertetése, nem a villogás.