0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
A Szálkák feladja az utolsó kenetet a monogámiának (2017.07.28)

A Szálkák című kötettel új oldalát ismerhetjük meg a lengyel Ignacy Karpowicz-nak. Míg a korábbi, magyarul is olvasható regényeiben ókori istenek és bibliai alakok köré szőtte történeteit (Égiek és földiek, Csoda), addig új könyvében sokkal profánabb témához nyúlt és a hétköznapi emberi kapcsolatokat veszi górcső alá. Már amennyiben hétköznapinak tekinthetjük a regény szereplőit, akik mintha egy Almodóvar-filmből léptek volna elő: egy fiúként felnevelt kislány, egy melegeket megvető, biszexuális banki alkalmazott, vagy egy családos férfi, aki hétvégenként drag queenként ad elő lengyel slágereket. Ők és más furcsa figurák alkotják a Szálkák szereplőgárdáját: közös bennük, hogy önmagukban és másokban is a boldogságot keresik, ami azonban sosem lehet felhőtlen.

review_pic
Hatalomvágyból elkövetett (2017.07.28)

Feltételezem – sőt merem remélni –, hogy a Kedves Olvasó, miután kézhez vette e friss lapszámot, mohón egyből ehhez a cikkhez lapozott, hiszen mi más is lehetne fontosabb számára, mint hogy éles elmém által megvilágítva tájékozódjon a számára oly homályos és nehezen értelmezhető kultúra világában – jelen esetben egy finn szakmabeli, azaz újságíró kolléga könyvének magyar nyelven való megjelenéséről. Ha mégsem így tett, jobb, ha újabb példányt vesz újságunkból a kezébe és kezdi elölről a lapozást, de már a helyes módon! Persze-persze, a lap többi részét is fontos, hasznos információkkal töltötték meg a szerkesztőség tagjai, de hát a Kedves Olvasó, ha cseppnyi ítélőerő és jóízlés birtokosa, pontosan tudja, mi az igazán értékes.

review_pic
Harag és idő (2017.07.26)

Nem tudom, mit jelent az, hogy ötletgazda, de csak ezzel a szóval tudnám leírni a szerzőt. Van egy valóban jó ötlete s ezt az ötletet alkalmazza vagy száz különböző jelenségre, mozgalomra, szövegre, hitre, hol találóan, hol felületesen. Számos új szóösszetétellel gazdagítja a nyelvet, mint: neothümotikus, thümoszmonopólium, haragkincsképzés, haragraktár, haragarchívum, haragpotenciál, haraggyülemlés, haragfeldolgozás, haragkirály, haragtárolás, haragügynökség, haragtömeg, haragmenedzsment stb. (Gondolom, jól adják vissza az eredeti német nyelvű halandzsát.)Mi a jó ötlet? Az, hogy a „harag” valóban elhanyagolt indulatát állítja az elemzés középpontjába. Kezdi Platónnak a lélek szerkezetét érzékeltető metaforájával. A lélek egy kocsi, amelyet az Ész hajt s két ló húz: az egyik az érzékiség lova, a másik a harag lova.

review_pic
A kasztárált (2017.07.26)

Hogy nem ismertem az írót, nem nagy csoda, hiszen elsőkönyves íróról van szó. Erről a könyvről el lehet mondani, hogy fordulatos, sok szempontból érdekes, s azt is, hogy furcsa.    Fordulatos, mivel mindig váratlan dolgok történnek, drukkolok a hősnek, s bár nem thriller, a könyvet mégsem tudom letenni. Utolsó oldalait (én, aki 11-kor el szoktam aludni) egészen fél kettőig olvasom!    Sok szempontból érdekes. Hadd soroljam fel ezeket.   Zenéről szól, éneklésről, magáról az énekhangról. A dalokról, a zsoltárokról, az operaáriákról, az utcai dalocskákról. A hangról, a harangok hangjáról, az utca hangjáról, az emberi szívhangokról, a madarak hangjáról, barátaink hangjáról, szerelmünk hangjáról. S azokról, akik hallják mindezeket a hangokat, akik meg tudnak minden hangot a másiktól különböztetni.

review_pic
Ex Libris (2017.07.25)

Afonso Cruz annak a 2000-es években megjelent új portugál írógenerációnak az egyik legmarkánsabb hangú képviselője, amely a nagy nemzeti narratívák és identitásalakzatok újraírásának és újraértelmezésének posztmodern tömegvonzásától elszakadva hátat fordított a portugál kultúra és a luzitán önértés mintázatainak. A XXI. századi portugál prózaírók mintha tudatosan a világirodalmi horizonttal lépnének párbeszédbe, műveiket a portugál történelem és valóság helyett a legváltozatosabb nemzetközi kontextusokba írják bele: Walter Hugo Mãe regényei Izlandon, Gonçalo M. Tavares könyvei az Auschwitz utáni Közép-Európában, míg João Tordo narratívái az Egyesült Államokban, Olaszországban, Franciaországban, sőt, érdekes módon Budapesten játszódnak.

review_pic
Felix Austria (2017.07.25)

Az 1900. év januárjától novemberig terjedő cselekményt egyes szám első személyben meséli el Sztefanyija, egy osztrák úriháznál szolgáló cselédlány. Szép és szomorú könyv a Felix Austia, egy csodálatos árnyaltságú tragédia, mely Csehov drámáihoz hasonlóan lassan hömpölyög, de fenyegető szenvedéllyel sodorja magával az olvasót. Az 1900. év januárjától novemberig terjedő cselekményt egyes szám első személyben meséli el Sztefanyija, egy osztrák úriháznál szolgáló cselédlány. A mű drámai sodrását még az a tény sem tudja aláásni, hogy Sztefa végig közvetett beszéddé alakítja a többi szereplő szavait. A kiindulópont a Shakespeare-i drámából ismert “kizökkent idő”, ami Andruhovicsnál egy tűzvésszel kezdődik, és a fa-metafora formájában jelentkezik.

review_pic
Ősök és hősök – Orosz István: Szent Rinocérosz gyermekei (2017.07.25)

Egy irodalomrajongó grafikusművész vezet be bennünket az alkalmazott vizuális művészetek titokzatos világába. Orosz István izgalmas alkotása minden oldallal újabb személyes hangvételű élményeket és emlékeket tár fel. A hagyomány és a kortárs összefonódása nemcsak az író művészetében, hanem az esszégyűjteményén is átsüt.  Orosz István nevével a filmkedvelők leginkább a Pannónia Filmstúdió  kapcsán találkozhattak. Az Iparművészetin végzett grafikus és animációsfilm-rendező Sakkparti a szigeten (2015) című regénye majd Az idő látképei / Time Sights (2016) című grafikai könyve után a Szent Rinocérosz gyermekeiben az esszéit adja közre.

review_pic
A skandinávok nemcsak a krimiben, de a szépirodalomban is otthon vannak (2017.07.24)

tálok ajándékot vásárolni. Bár kreatívnak tartom magam, ha valamelyik szerettemet szeretném meglepni, általában tanácstalan vagyok. Elvégre egy jó ajándéknak egyszerre kell ötletesnek és személyre szólónak lennie, és az sem árt, ha elárul valami arról a személyről, aki az ajándékot adja. Egy jó ajándék ismérve az is, hogy a megajándékozott fél nem fogja egyből elrakni és elfelejteni a tárgyat, hanem addig  használja, mígnem egy nap nélkülönözhetetlenné válik számára. Ahogy Cecilie Enger: Anyák ajándékai című könyvéből is kiderül: egy ajándékkal sokszor sokkal többet kapunk, mint gondolnánk.  Cecilie idős anyja otthonba kerül, és a lányára marad a feladat, hogy átnézze anyja homijait, mielőtt eladnák a házat, melyben felnőtt a testvérivel.

review_pic
Újjáélesztett androgünitás (2017.07.24)

Karpowicz a magával ragadó szerzői játékában, amelyben az egyes fejezeteket találó irodalmi idézetek kötik össze, a befogadót fokozatosan egy, a látlelet elleni sajátos orvosság „bevétele” felé tereli. Az első két rész szálkáit a szerző a harmadik és negyedik egységben a felbomló félben lévő kapcsolatok mögött húzódó, az anyákhoz illetve a valláshoz fűződő viszony újragondolásán, értelmezésén keresztül „húzza ki”. A Csodának és az Égiek és földieknek köszönhetően hazánkban is méltán népszerű Ignacy Karpowicz a Szálkák című regényével sem okoz csalódást a magyar olvasóinak: annak ellenére, hogy kimondottan lengyel közegbe ágyazza a történetét, könyvében egy Európa bármely szegmensére s a teljes XXI. századra érvényes társadalmi látleletet vázol fel.

review_pic
Lehull a lepel emberiség önpusztításának egyik fontos összetevőjéről (2017.07.24)

Arról talán nem kell vitát kezdenünk, hogy az emberiség több évezredes történelme során nem jutott el arra a szintre, ahová eljuthatott volna, ha… …és itt számtalan okot felsorolhatunk. Olyanokat, melyekkel az emberek szembetalálták magukat és többé-kevésbé megküzdöttek vele/érte/ellene. Mégis, a technika vitathatatlan fejlődése mellett is szomorú tény, hogy maga az ember – úgy tűnik – nem annyira fejlődőképes, mint azt hinni szeretnénk. Ha ez nem így lenne, akkor ma senki nem olvasná és olvastatná az ókori szerzők (drámaírók, költők, filozófusok) műveit. Nem lenne aktualitásuk! Ilyen megközelítésből meglehetősen elkeserítő az emberi faj helyben toporgása, s ha az okokat keressük, akkor talán az egyik legkézenfekvőbbet nem vesszük észre. Ari Turunen egy egész könyvet – nem is akármilyen kötetet! – szentelt a témának.