0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
A Pokol regénye (2017.09.22)

„Mindenki a pénz uralma alatt áll, mintha egyetlen évvel is meghosszabbíthatná egy ember életét az a pénz, amely hétezer másiknak elegendő lenne egy életen át.” Az Isteni színjáték szerzőjének borús gondolatait tolmácsolja így a regényt jegyző Dante-kutató, aki igényes, népszerűsítő Pokol-feldolgozással lepte meg a világot. Az hajtotta, hogy míg más nyelveken magyarázó jegyzetekkel ellátott remek műfordítások állnak rendelkezésre az európai kultúra e meghatározó művéből, amelynek sok sora napjainkban éppúgy érvényes, mint keletkezése idején, addig az olasz átlagolvasótól már idegen Dante nyelvezete. A könyv nemzetközi sikere mutatja, hogy a mai közönség fogékonyabb a regény, mint a nagyepika műfaja iránt.

review_pic
Virágok (2017.09.22)

Portugália, vidéki ház, olajfák, gyümölcsöskert, szél lengette függőágyak, bennük egy végtelenül pozitív, XXI. századi polihisztor. Afonso Cruz az a figura, akinek érdemes a közelében lenni. Hallgatjuk a kanapéján a bluest a The Soaked Lambtől, amelynek tagja, megnézünk egy animációs filmet, amit ő rendezett, iszunk egy pohár sört, amit maga készített, és kezünkbe veszünk egy könyvet, amit megírt és még illusztrált is. Cruznak magyarul két regénye jelent meg: a Kokoschka babája, az idén pedig a Virágok. Cruz szerint a Virágok az emlékekről szól, arról, hogyan építjük fel az identitásunkat, hogyan formál minket a múltunk – vagy éppen egy másik ember múltja.

review_pic
Ideje a hallgatásnak (2017.08.11)

Buber saját helyzete is nyilvánvalóan köztes, egyszerre szól hívőkhöz és nem hívőkhöz, s szövegében jelen van a filozófia absztrakciós lendülete éppúgy, mint a vallási közvetlenség tapasztalata. És ezt a pozíciót képes átvilágítani az Előszó két példázatában és a Hermann Cohenről írt fejezetben is. A könyv egyik fő erénye eleven nyelve, amely a filozófiai és vallási problémákat plasztikusan ábrázolja, a terminológiát visszabontja, a mögöttes vonatkozásokat megszólaltatja. Buber remek kritikus: Sartre-ról és Heideggerről például mélyreható kritikát ad pár oldalon, lényegi pontokon idézve és megkérdőjelezve őket. Martin Buber magyar fordításban (Gáspár Csaba László igényes munkájával) most először megjelenő fontos művének címe a napfogyatkozás jelenségéhez hasonlítja korunk Istenhez való viszonyát.

review_pic
Keletre, nyomorultak! (2017.08.11)

Lehetett sajnálni a szükségállapotos lengyeleket a nyolcvanas évek elején, de a többség inkább csak lesajnálta – ugye, emlékszünk még a húsjegyes viccekre? –, vagy egyszerűen alacsonyabb rendűnek gondolta őket; a „lengyel” a seftelő szinonimája volt ekkor, nem a jó baráté. Igaz ugyan, hogy ma már egyre kevesebben emlékszünk mi is, a lengyelek is e szégyenteljes időszakra, de az ilyesfajta helyzet nem múlik el nyomtalanul. Meg aztán hasonló epizódokat bármelyik kelet-európai nép történelméből előráncigálhatnánk, sőt, akár térségi specialitásnak is mondhatnánk az ilyen – mindig változó – erőviszonyokat, amihez nem is biztos, hogy át kell lépni az országhatárt. És akkor a Jön Mordor, és felfal minket… beharangozójában azt olvassuk, hogy kelet-európai gonzó, ami a lehető legrosszabb felütés.

review_pic
Szálkák (2017.08.10)

A könyv a mai nagyvárosok sajátságos világába, eltévedt emberek, önmagukat nem találók vagy másként találók közé vezet.  A Szálkák nem egy könnyű olvasmány. Nem a témája miatt, hiszen az meglehetősen mindennapi: a mindenféle emberi kapcsolatok. Különlegessé az írói hozáállás teszi, a létezés abszurd humorának és az élet keserédes mélységeinek a felfogására irányuló sajátos törekvés, amiről Karpowicz maga beszél, amikor egy helyen szereplőjéről, Krziśről azt állítja, hogy “imádta a nüanszokat és a kontextussal való játékot, imádta a szürke árnyalatait felvonultató véleményeket, a cserebogár páncéljaként különböző jelentésekben színjátszó részleteket.

review_pic
Titkos társaságok tartják kezükben a vállalatokat! (2017.08.10)

A kommunikáció és annak minősége mindig is központi kérdés – létkérdés – volt, de még soha nem volt annyira demokratikus, dinamikus sokszínű és erős, mint manapság, amikor a technikai fejlődés számtalan olyan eszközzel látott el minket, melyeket megváltoztatták az információ terjedési módját (és ezzel minőségét is). Ma már annyira sincsenek titkok, mint régen. És ez nem titok. Az, aki ma egy vállalatot, vagy akár csak egy részleget/műhelyt vezet, kénytelen szembenézni azzal, hogy nem egy, hanem két csoport működik körülötte. Az egyik egy – jó esetben – átlátható, szabályokkal és előírásokkal körülbástyázott formális szervezet, a másik pedig – szükségszerűen – egy informális hálózat, mely sokkal nehezebben követhető, irányítható és/vagy befolyásolható. Éppen ezért egy vezető nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást róla.

review_pic
Emlékkirakók könyve (2017.08.10)

Afonso Cruz felfedezése alighanem az elmúlt évek legjobb húzása volt a Typotextől: magyarul elsőként megjelenő regénye, a Kokoschka babája ugyanis címével, témájával és vizuális megjelenésével sikeresen ütötte át a mifelénk Švejk-kalandokon, Sisi- és Freud-anekdotákon meg Mucha-képeslapokon tartott Monarchia-rajongók ingerküszöbét, akik aztán jólesően konstatálhatták, kivételesen jóval többet kaptak a vártnál.

review_pic
Mit mesélnének a csecsemők, ha megtehetnék? (2017.08.09)

A Babák a hangok világában című lenyűgöző könyv a gyermeknyelvi kutatásokkal foglakozik, s a tudomány – és az élet! – olyan területeire vezet, ahol nem túl gyakran kalandozhatunk. Sőt, talán az sem nagyon jutott eddig eszünkbe, hogy létezik ez a tudományterület, és a nyelvelsajátítás első évéről módunkban áll pontos, értékelhető és izgalmas információkat szerezni. Ezzel a témával általában az irodalom és a film foglakozik, s fikciós művekben adódik lehetőség arra, hogy a csecsemők gondolatait megismerjük. S mert ez a legtöbb esetben csak a felnőttek játszadozása, ezért nem is vesszük komolyan a kérdést. Komolyra fordítva szót, ilyesmivel csak szórakozásból szoktunk foglakozni… vagy akkor, ha bajt, rendellenességet találunk a gyermekünk fejlődésében.(Ez utóbbit nem kívánom senkinek.

review_pic
Hát nem tudjátok, ki vagyok? (2017.08.08)

Ari Turunen könyvének alcíme A pökhendiség története. A címadó jelenség nehezen meghatározható, sokszor félreértett viselkedés. Olyasmi,mint az arrogancia, a fennhéjázás, az elbizakodottság és az önhittség,de nem egészen azonos egyikkel sem. Ha nem is tudjuk megfogalmazni,pontosan érezzük, hogy mit is jelent: egy súlyosan negatív és súlyosan téves magatartást, amely rendszerint katasztrofális végkifejletet eredményez. Turunen sem definiálja a fogalmat, helyette irodalmi és történelmi példákat hoz. Az ókori görögök hübrisznek nevezték azt az állapotot, amikor valaki szégyentelenül hitt önmagában, nem törődött azzal, milyen korlátai vannak, és erőszakosan mások fölé helyezte saját magát. Athénban a hübrisz konkrét büntetőjogi kategória volt.

review_pic
333+ furfangos feladat fizikából (2017.08.08)

Mi a fizika? Erre a kérdésre a fizikusok egy része azt válaszolja,hogy fizika az, amivel a fizikusok foglalkoznak. És a fizikusok mindennel foglalkoznak, tehát minden fizika. No jó,vannak határterületi és alkalmazott tudományok is, meg művészetekés persze bölcselet is, de Arisztotelész óta tudjuk,hogy minden fizika, illetve ami azon kívül van, az metafizika.Ez persze csak vicc, de kétségtelen, hogy a természet jelenségeinek megfigyelésen alapuló tudományos igényű vizsgálata a 16–17. században, a fizikában alakult ki. A megfigyeléseken,modellalkotáson, kísérletes ellenőrzésen alapuló kutatásmódszertan ma már minden természettudomány része,sőt csak akkor beszélhetünk tudományos elméletről, ha az ezeken az alapokon áll. Ehhez képest az iskolában a fizika mégsem tartozik a népszerű tantárgyak közé.