0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Félreértett végakarat (2017.11.21)

Ha Andruhovics alkotása pusztán ezt a hátborzongató lélektani látleletet bocsátaná a befogadó rendelkezésére, már megérné a könyvet elolvasni. A regény azonban mindennek a gyökerére is rávilágít: vázolja Sztefa Anger doktor családjában elfoglalt bizarr helyzetét, s ezzel magyarázatot ad arra a súlyos önértékelési zavarra is, amely azt eredményezi, hogy Sztefa légvárakat építve csak a saját nézőpontját tartja elfogadhatónak. Az Édes Anna ellenpárjaként beharangozott Felix Austria című ukrán regényben bizonyos értelemben valóban felfedezhető a Kosztolányi-mű alaphelyzetének inverze.

review_pic
Ex libris (2017.11.21)

Mi sem állhatna távolabb az ismertetett filozófiai magatartásformáktól, mint a prófétaszerep. Ahogy az ettől való elhatárolódást mutatja Lev Sesztov korai tanulmányainak gyűjteménye is (a legkésőbbi szöveg 1910-es), melyben minden próféta, köztük maga Dosztojevszkij, a jövendöléseiben folyton téved. „De omnibus dubitandum” – a kétely misszióját töltik be ezek az írások, azt tanúsítva, hogy ha van is fejlődés a történelemben, annak az „iránya merőleges az idő vonalára”. A filozófia ezért végig úgy jelenik meg, mint a senkire nem kötelező igazságokról való tanítás. Filozofálásra pedig két dolog miatt adhatja valaki a fejét: vagy egy rendszer felépítésének művészetéért, vagy pedig végső mentsvárat keresve benne. Nem kérdéses, hogy Sesztov számára ez utóbbi irányzat (Pascal, Nietz­sche, Kierkegaard) tűnik egyedül elfogadhatónak.

review_pic
A szavak szépséges bescsülete (2017.10.24)

Borges Homokkönyvének főhőse minél tovább lapozza, olvassa, birtokolja mágikusan végtelen könyvét, annál több barátot veszít, annál magányosabb és embergyűlölőbb lesz. A novella végén kétségbeesetten rejti el a Nemzeti Könyvtár könyvei közt az átkozott kötetet. Orosz István új könyve épp ennek az ellentettje: olvasása során egyre több barátot, felfedezhető szépséget találunk. Olyan írások gyűjteménye a kötet, amely kapcsolatokról mesél és kapcsolatokat teremt. Elsősorban régebbi és új barátai régebbi és új kiállításainak megnyitó szövegeit adja közre. A megnyitók, mint a homokszemei, eltűnnek az időben. Kevesen őrzik meg, mit mondtak, és mit mondtak róluk egy-egy vernisszázson. Orosz nem ilyen. Gondosan dokumentálja minden szövegét, így fennmaradhattak beszédei a 80-as évektől napjainkig.

review_pic
A jó fiú (2017.10.20)

Ahhoz képest, hogy látszólag milyen közel helyezkednek el hozzánk, úgy gondolom, bizonyos európai konfliktusokról nagyon keveset tudunk. Ilyen például a mostanság újra reflektorfénybe kerülő katalán függetlenségi törekvés, és talán még inkább ilyen a 20. század Írországát meghatározó, sokszor csak „zavargások”-ként emlegetett, polgárháborús-erőszakos időszak. Bár valószínűleg mindannyian ismerjük az IRA nevét, de keletkezésének körülményeit, működésének eseményeit és okait, a szemben álló felek motivációit már meglehetősen kevéssé – talán pont ezért is vagyok annyira kíváncsi minden olyan műre, melyben valamilyen formában előtérbe kerül a téma.

review_pic
Megöli-e apját a jó fiú? (2017.10.20)

Az a baj, hogy gyorsan felejtünk, s ha manapság vallási szembenállásról van szó, akkor az iszlám és a burjánzó iszlamofóbia jut eszünkbe. Európaiként – és talán ilyen-olyan keresztényként – borzadva/ijedten nézzük a közel-keleti válságot, s közben valahogy diszkréten megpróbáljuk elfelejteni, hogy nem is olyan régen, Európa boldogabbik felében katolikus írek és protestáns angolok egymás vérét ontották. Tényleg nem volt olyan régen, jövőre lesz húsz éves a nyílt konfliktust lezáró Nagypénteki Egyezmény, amit Belfastban írtak alá. Ráadásul azt sem állíthatjuk nyugodt szívvel, hogy egy csapásra minden megoldódott, de az biztosnak tűnik, hogy Észak-Írország és benne Belfast élhetőbb, békésebb hely lett azóta.

review_pic
Egy jó fiú a gonoszok világban (2017.10.20)

Paul McVeigh: A jó fiú című könyvét nehéz lenne kategóriákba sorolni: a megosztottságról és szeretetről szól – mindenkinek. A vallási megosztottságtól sújtott Írországban játszódó történet egy kisfiú szemszögéből mutatja be, néha milyen kegyetlen és értelmetlen tud lenni a felnőttek világa. Leginkább karácsony előtt szoktam rádöbbenni, mennyivel jobb volt gyereknek lenni. Akkor még határtalan izgatottsággal vártam az ünnepet, az ajándékdömpinget, a karácsonyfa díszítését, a nagy evészet-ivászatot. Ma inkább stresszként élem meg az év végét, amikor rengeteg különböző igényt kell összehangolni, hogy mindenki azt kapja, amit szeretne. Persze régen sem arról volt szó, hogy nem értettem volna meg, mekkora előkészületek (és sokszor veszekedések) előzik meg az ünnepet, egész egyszerűen csak nem érdekelt. Nem ez érdekelt.

review_pic
Vízilónaptej és más történetek kémiából (2017.10.18)

Lente Gábor tudományt népszerűsítő írásaival évek óta találkozhat az Olvasó a Természet Világában, a Magyar Kémikusok Lapjában, a Középiskolai Kémiai Lapokban, de a Matematika Tanításában is, és újabban internetes blogján (ScienceBits)1. Válogatott írásait most kötetbe rendezve jelentette meg a Typotex kiadó. A meghökkentő címet és már-már gyermekien agyonrajzolt borítót viselő kötetben 32 írást találunk három témakör köré rendezve, összesen 256 oldal terjedelemben. Az első témakör – Természettudomány és szépirodalom – témáját tekintve nem ismeretlen a KÖKÉL olvasói számára, hiszen Kalydi György „Keresd a kémiát” című rovata évek óta izgalmas feladatokat ad a diákoknak a szépirodalmi művekben – elsősorban Verne és Jókai regényeiben – fellelhető természettudományos – főként kémiai – vonatkozásokból.

review_pic
A magyar tudományos élet olyan, mint az ország… (2017.10.13)

– A VILÁG NEM KÉTOSZTATÚ – figyelmeztetett nemrég egy kommentelő, s bár igyekszem a felmerülő témákat árnyaltan kezelni, mégis kénytelen voltam tudomásul venni, hogy tényleg hajlamos vagyok az egyszerűsítésre. Ki nem? Bizonyos tekintetben az a baj, hogy túl sok ember gondolja: érti a természettudományokat. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy a természettudósok és mérnökök küzdjenek az ilyen hitek ellen a médiumokban, újságokban. Kár, hogy az ilyenek közül sokan azt mondják, ez olyan marhaság, hogy inkább folytatom a kutatásomat. [Kürti Miklós, 1908-1998] A világ akkor is elég színes, ha kiszűrjük a vitathatatlan dilettánsokat, az elmeháborodott megmondó-embereket és a trollokat. Az, ami marad, még mindig olyan sokféle megközelíthetőséget rejt magában, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket.

review_pic
Robbantgatás nélkül? (2017.10.06)

Angela Merkel, Margaret Thatcher, Ferenc pápa, Sherlock Holmes –mi köti össze őket? Hát, hogy mindegyikük végzett vegyészeti kutatásokat, tudjuk meg a debreceni kémiaprofesszor válogatott írásaiból. Ahogy azt is elolvashatjuk, érdemes-e a vízilovak verítékéből naptejet gyártani, láthatta-e Poszeidón Trója ostromát, mi köze van John Travoltának a triklóretilénhez, és hány évig konzerválható egy svéd hadihajó. Tudományról, -politikáról, a kémia oktatásáról, az ismeretterjesztés lehetőségeiről is kérdeztük Lente Gábor egyetemi tanárt. – Minden egy robbanással kezdődött – ezt nemcsak a fizikusok állítják a világegyetemünk keletkezéséről, de ez a sztereotípia él a kémikusok pályaválasztását illetően is. Ön is leégette annak idején a családi ház sufniját?

review_pic
Vandam szerint a világ (2017.10.05)

Jaroslav Rudiš bátor író. Nem csak, hogy a széppróza és a dráma mellett olyan, polgárjogot máig nem nyert műfajokba is kész beleártani magát, mint a képregény, de attól sem riad vissza, hogy olyan regényt írjon, amelynek szövegében a kipróbált unortodox műfajokra jellemző látásmód is markánsan tetten érhető. A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelent Nemzeti sugárút. Magányos bunyósok klubja című Rudiš-regény, amely a szerző első, magyar fordításban is hozzáférhető könyve, mindezt azzal tetézi meg, hogy korunk egyik legtipikusabb antihősét teszi meg a történet főszereplőjévé, egyszersmind elbeszélőjévé. Vandam ugyanis az izomagyú bunkó mintapéldánya.