0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
A papagájtétel gyanútlanul húzza be az olvasót a matematika világába (2016.12.07)

Miként találkozik egymással a krimi és a matematika? Hogyan győzhetjük le a matematikai ábráktól és tételektől való félelmünket? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatott az, aki november utolsó napján ellátogatott Denis Guedj: A papagájtétel című könyvének bemutatójára. A francia Denis Guedj íróként, matematikusként és tudományelmélet-professzorként vált híressé. A szerző 2010-ben hunyt el, A papagájtétel című kötete idén ősszel jelent meg magyarul a Typotex Kiadónál (cikkünk a könyvről itt olvasható). Az Olvasók Boltjában megrendezett könyvbemutatón a kötet fordítója, Király Katalin beszélgetett Korándi Józseffel, az ELTE Matematikai Intézetének tanárával. Mint kiderült, a kiadó Király Katalin előtt több személyt is felkért a Papagájtétel fordítására, de mindegyikük visszamondta a munkát.

review_pic
Elhitették velünk, hogy a matek olyan, mint a száraz lószar! (2016.12.07)

Vannak emberek, akiknek rááll az agya a matematika igazságára és szépségére, s vannak, akikben semmit nem moccantanak meg a képletek és a számok. Utóbbiak, a matek ellen beoltottak ráadásul magukra hagyva próbálják nagy ívben kikerülni ezt a számoktól szúrós terepet, s ezt a törekvést még támogatja is a matematikaoktatás! A tudomány egyéb szereplőivel szemben a matematikusoknak nincs életrajza, csak neve: olyan, mintha az irodalomoktatás csak és kizárólag az irodalmi művekre koncentrálna. Pedig, mint azt már sokan bizonyították, lehetne ez másként is, a hollywoodi kliséken túllépő Egy csodálatos elme – a skizofrén matematikus John Nash története – bebizonyította a nagyközönség számára, hogy a matematikusok is emberek, akinek élete, sorsa, tragédiája, sikerei és öröme meghatározta a munkáját, a felfedezéseit. Denis Guedj (1940- 2010. április 24.

review_pic
Freud különös kalandja a zsolnai zsidósággal (2016.12.07)

Zsolnáról érdemes azt tudni, hogy egy szlovák lakosságú katolikus város volt, és a későbbiekben innen került ki a szlovák fasiszták jelentős hányada. Itt is, mint minden jelentős városban volt zsidó közösség, s ez meghívta 1921-ben Bécsből Freud professzort, hogy előadást tartson. A gyújtó hangú, politikai tartalmú előadásra 1921. december 21-én került sor. A zsolnai hallgatóság annyira el volt ragadtatva, hogy a beszéd a következő évben nyomtatásban is megjelent a pozsonyi C. F. Wigand kiadónál Vortrag des Professor Freud in Žilina címmel. A kiadványt katalogizálták is a Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban, amiről tudni kell, hogy soha nem tartozott a legjobban rendezett könyvtárak közé. A múltban arra is volt példa, hogy egy-egy könyvtári példány felbukkant valamelyik antikváriumban.

review_pic
Keresd magadban a machiavellistát! (2016.12.07)

Kár lenne tiltakoznod, Bereczki Tamás új könyvét úgy fogod olvasni, hogy közben mérlegre kerül az összes ismerősöd, barátod/ellenséged és rokonod. Bár nem egy gyakorlati tanácsokkal teletűzdelt kézikönyvről, hanem alapos, tudományos ismeretterjesztő munkáról van szó, mégis szinte lehetetlen elkerülni a megszerezhető ismeretek aktualizálást. A machiavellizmus néven ismert viselkedési mintát Niccolò Machiavelli (1469-1527) írta le/meg A fejedelem című művében, melyhez Cesare Borgia (1475-1507) szolgált mintaként. …ha lehetséges, a vezetőknek be kell tartaniuk az általánosan elfogadott erkölcsi elveket, de hatalmuk megtartása érdekében a ravaszságot és a hazudozást is be lehet vetniük. Így például kerülniük kell az emberölést, egyszerűen azért, mert ez ellenőrizhetetlen érzelmeket, bosszúhadjáratokat és megtorlásokat von maga után.

review_pic
Mihez kezd egy matematikus a viccekkel? (2016.12.06)

Nem is volt olyan régen, amikor egy regény kapcsán a matematika élvezhetővé tételéről értekeztünk, s most – hála érte Ron Aharoninak – a matematika hétköznapi, tudományon túlterjedő hasznosságáról is szót ejthetünk, mert – Mihez kezd a matematikus egy viccel?– Megoldja.– És mihez kezd sok viccel?– Mindegyiket megoldja! Nem viccelek, tényleg így van: Ron Aharoni arra használja a vicceket, hogy matematikai alapú mondanivalójához megteremtse a hétköznapi ember számára befogadható alapot. Sőt, miközben a viccekkel bíbelődik, nem csak arra ébreszti rá az Olvasót, hogy a matematikában mennyi humor van, de arra is, hogy ez segít abban, hogy tisztábban, logikusabban gondolkodjunk.

review_pic
NYAKIG A PIKARESZKBEN (2016.12.06)

Érdeklődéssel vágtam bele a Nyakig a természetben című kötetbe, ha már egyszer azt írta róla a kiadó, hogy „hamisítatlan 16. századi pikareszk regény…” Kedvelem a 16. századi pikareszk regényeket. Önmagukban is annyira idióták, hogy az olvasó szinte fizikai fájdalmat érez, ahogy végigolvassa a lehetetlen kalandok, s még lehetetlenebb okfejtések, erkölcsi maximák, apró bölcsességek sorát. S ebben a tekintetben Milen Ruszkov kötete sem okozott csalódást. A kópéregények elbájoló hangulataÁm mielőtt a kötetről ejtenék pár szót, hadd mondjam el, hogy Milen Ruszkov – mint azt neve is sejteti – természetesen nem valami 16. századi spanyol szerző, hanem kortárs bolgár tollforgató, s ennek köszönhetően könyve is csak kellemes utalással hozza a klasszikus kópéregények elbájoló hangulatát, barokkos nyelvezetét, sok zengzetes morálfutamát.

review_pic
Rémtörténetek (2016.12.06)

Az 1938-ban született Ljudmilla Petrusevszkaja több évtizede meghatározó alakja az orosz irodalomnak, mert bár annyi más íróhoz hasonlóan sokáig nem jelenhettek meg művei, de a nyolcvanas évek közepétől sokoldalú művészete (elbeszélései mellett írt drámákat, cikkeket, filmforgatókönyveket) egyre inkább megkerülhetetlenné tette őt hazájában, és lassan világszerte egyaránt. Azonban nálunk csak most, 2016-ban jelent meg tőle az első önálló kötet a Typotex Kiadó gondozásában, mégpedig a sokatmondó címmel rendelkező Rémtörténetek. Ha van olyan szerző, akinek saját személyes sorsa tökéletesen meghatározza későbbi művészetét, az Petrusevszkaja.

review_pic
Posztszovjet akasztófahumor Spiró orosz kedvencének novelláiban (2016.12.06)

Van egy kedvencem, Ljudmila Petrusevszkaja, akinek a novelláskötetét sajnos nem adták ki magyarul. (Petrusevszkaja néhány műve a Beszélőben olvasható – a szerk.) Olyan sűrű, sötét és keserű novellái vannak, többször ajánlgattam már kiadóknak. Eddig senkinek sem kellett. - nyilatkozta a Könyvesblognak a Diavolina megjelenése után Spiró György. A novellákat a Typotex jóvoltából most azok is elolvashatják, akik nem beszélnek oroszul. Kopár, zord és groteszk mellérendelések, rejtélyes betegségek, rémálmok és természetfeletti események építik fel Ljudmila Petrusevszkaja kisszerű (poszt)szovjet díszleteit Poe és Gogol nyomdokain.  A köznapiság poklát elénk táró, nyelvileg végsőkig redukált történetekben sajátos elegyet alkot a csodás és a hátborzongató, amelyet mindvégig áthat a szerző kaján akasztófahumora.

review_pic
PETRUSEVSZKAJA MAGYARUL (2016.12.06)

A Margó negyedik napján Ljudmila Petrusevszkaja magyar fordításban 2016-ban megjelent Rémtörténetek orosz módra című kötetéről beszélgetett Goretity József, a kötet fordítója, a debreceni egyetem docense és számos, az orosz irodalmat érintő értekező mű szerzője, illetve Spiró György esztéta, író, fordító. Goretity szerint már nagyon is időszerű volt egy magyar nyelvű kötet megjelenése, hiszen – bár a saját hazájában évtizedekig hanyagolt szerző mára már élő klasszikusnak számít – Petrusevszkaját a magyar olvasóközönség nem ismeri igazán, inkább a ’80-as évek antológiái, esetleg rövidebb, folyóiratban megjelent szövegek alapján ismerős csak az olvasónak.

review_pic
Avicennától Abdelslamig (2016.12.06)

Az iszlamizmus intoleráns, monolit dogmatizmusa egy késői, sötét karikatúrája a fénykorát korábban élő nagy civilizáció hajdanvolt eredményeinek. „A radikális iszlamizmus gyökere nem kulturális eredetű - nem az Iszlám egy alapvető tulajdonságának, vagy a vallás által létrehozott kultúrának az egyik melléktermékével állunk szemben. A radikális iszlamizmus azért jött létre, mivel az Iszlám »deterritorializálódott« (»deterritorialised« = kevésbé korlátozódott a területi alapúságára), ráadásul maga a muszlim identitás is megkérdőjeleződött.” (Olivier Roy) Írhatnánk ALI AL-HUSZAIN IBN ABDALLAH IBN SZÍNÁ-nak Avicennát és SZÁLÁH ABD ASZ-SZALÁM-nak Abdelszlamot, a Jany János könyvében még nem szereplő párizsi tömeggyilkost.