0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Rejtelmek – számokkal (2017.10.05)

A keresztrejtvények korát éljük. Vonaton, buszon, orvosi várakozás közben látom, hogy sokaknak van a kezében keresztrejtvény újság, s fáradhatatlanul töltik ki a négyzeteket. De olyan keresztrejtvényt senkinél nem láttam, amelyben számok a megoldások. Számomra nem ismeretlen a műfaj, matematikatanárként tanórán és szakkörön is alkalmaztam ilyen – nagyon egyszerű – feladatokat, de ez az összeállítás nekem is különlegesség.             A szerző, Róka Sándor hat fejezetben rendezte el a rejtvényeket, mindegyikben vannak könnyebben és nehezebben megoldható darabok.

review_pic
KÉMIÁRÓL ÉS SOK MINDEN MÁSRÓL (2017.10.05)

Lente Gábor debreceni kémiaprofesszor Vízilónaptej című könyvének ismertetését leghelyesebb egy idézettel kezdeni, Az ember tragédiája falanszterszínéből: „TUDÓS …..A tudománynak gazdag ágai Egy organizmus sok külön vonása, Együtt igéző csak. LUCIFER       Szép hölgy gyanánt. TUDÓS De mindamellett a vegytan csupán - LUCIFER Az a közép, hol élete lakik.” A szerző korábbi, folyóiratokban megjelent cikkeinek újraközléseit összegyűjtve készült kötet igazolja Madách szavait. A kémia csakugyan középen helyezkedik el a természettudományok között: kevésbé elvont, mint a matematika és a fizika, jóval egzaktabb azonban a biológiánál és az emberrel foglalkozó többi élettudománynál. Talán ez a centrális helyzet az oka, hogy a kémia művelőinek érdeklődése általában igen sokrétű, amint ez Lente professzor könyvéből is világosan kitűnik.

review_pic
A székely írás reneszánsza (2017.10.03)

Sándor Klára A székely írás reneszánsza című nyelvtörténeti munkája méltán tarthat számot mind a szakmabeliek, mind a laikus olvasók érdeklődésére. Sándor Klára A székely írás reneszánsza című kötete tulajdonképpen egy sorozat harmadik részének is tekinthető. Az első a Nyelvrokonság és hunhagyomány (2011, Typotex, Budapest), mely a magyar hunhagyomány kialakulását és történetét, a korai magyar történelem keleti, elsősorban török hátterét mutatja be, a második rész pedig A székely írás nyomában című monográfia (2014, Typotex, Budapest), amely a székely írás eredetét, a lehetséges török kapcsolatait, a X. századból származó Kárpát-medencei emlékeket, a székely írás emlékcsoportjait (feliratok, kéziratok, hamisítványok), valamint a székely írás kutatásának történetét tárgyalja.

review_pic
„Istenben van a nyugalom” – Újabb Eckhart mester-fordítás (2017.09.29)

Eckhart mester a középkori teológia és spiritualitás egyik legismertebb és méltán sokat idézett alakja, akit talánnem szükséges bemutatnunk. Magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztő befogadása a huszadik század elejénindult meg Balázs Béla és Fülep Lajos révén. Az azóta eltelt száz évben az alább ismertetett – a Typotex kiadó gondozásában megjelent – könyv már a hetedik magyar nyelvű válogatáskötet a sorban, ha az újrakiadásokat nem számoljuk, a különböző fordításokat azonban igen.

review_pic
Marie és Mania (2017.09.25)

Döbbenetes könyvet tett ismét közkinccsé a Typotex Kiadó, amelynek munkatársai naprakészen ismerik a világ könyvpiacának nem-bestseller, mégis-sikerlistás típusú könyveit. Irène Frain, az 1950-ben született francia író, történész, publicista mindhárom hivatásának legjavát adja ebben a könyvben. És nagyszerű kiegészítést, mintegy utóiratot a kisebbik Curie-lány, Ève anyjáról írott, számtalan nyelvre lefordított életrajzi könyvéhez.

review_pic
A Pokol regénye (2017.09.22)

„Mindenki a pénz uralma alatt áll, mintha egyetlen évvel is meghosszabbíthatná egy ember életét az a pénz, amely hétezer másiknak elegendő lenne egy életen át.” Az Isteni színjáték szerzőjének borús gondolatait tolmácsolja így a regényt jegyző Dante-kutató, aki igényes, népszerűsítő Pokol-feldolgozással lepte meg a világot. Az hajtotta, hogy míg más nyelveken magyarázó jegyzetekkel ellátott remek műfordítások állnak rendelkezésre az európai kultúra e meghatározó művéből, amelynek sok sora napjainkban éppúgy érvényes, mint keletkezése idején, addig az olasz átlagolvasótól már idegen Dante nyelvezete. A könyv nemzetközi sikere mutatja, hogy a mai közönség fogékonyabb a regény, mint a nagyepika műfaja iránt.

review_pic
Virágok (2017.09.22)

Portugália, vidéki ház, olajfák, gyümölcsöskert, szél lengette függőágyak, bennük egy végtelenül pozitív, XXI. századi polihisztor. Afonso Cruz az a figura, akinek érdemes a közelében lenni. Hallgatjuk a kanapéján a bluest a The Soaked Lambtől, amelynek tagja, megnézünk egy animációs filmet, amit ő rendezett, iszunk egy pohár sört, amit maga készített, és kezünkbe veszünk egy könyvet, amit megírt és még illusztrált is. Cruznak magyarul két regénye jelent meg: a Kokoschka babája, az idén pedig a Virágok. Cruz szerint a Virágok az emlékekről szól, arról, hogyan építjük fel az identitásunkat, hogyan formál minket a múltunk – vagy éppen egy másik ember múltja.

review_pic
Ideje a hallgatásnak (2017.08.11)

Buber saját helyzete is nyilvánvalóan köztes, egyszerre szól hívőkhöz és nem hívőkhöz, s szövegében jelen van a filozófia absztrakciós lendülete éppúgy, mint a vallási közvetlenség tapasztalata. És ezt a pozíciót képes átvilágítani az Előszó két példázatában és a Hermann Cohenről írt fejezetben is. A könyv egyik fő erénye eleven nyelve, amely a filozófiai és vallási problémákat plasztikusan ábrázolja, a terminológiát visszabontja, a mögöttes vonatkozásokat megszólaltatja. Buber remek kritikus: Sartre-ról és Heideggerről például mélyreható kritikát ad pár oldalon, lényegi pontokon idézve és megkérdőjelezve őket. Martin Buber magyar fordításban (Gáspár Csaba László igényes munkájával) most először megjelenő fontos művének címe a napfogyatkozás jelenségéhez hasonlítja korunk Istenhez való viszonyát.

review_pic
Keletre, nyomorultak! (2017.08.11)

Lehetett sajnálni a szükségállapotos lengyeleket a nyolcvanas évek elején, de a többség inkább csak lesajnálta – ugye, emlékszünk még a húsjegyes viccekre? –, vagy egyszerűen alacsonyabb rendűnek gondolta őket; a „lengyel” a seftelő szinonimája volt ekkor, nem a jó baráté. Igaz ugyan, hogy ma már egyre kevesebben emlékszünk mi is, a lengyelek is e szégyenteljes időszakra, de az ilyesfajta helyzet nem múlik el nyomtalanul. Meg aztán hasonló epizódokat bármelyik kelet-európai nép történelméből előráncigálhatnánk, sőt, akár térségi specialitásnak is mondhatnánk az ilyen – mindig változó – erőviszonyokat, amihez nem is biztos, hogy át kell lépni az országhatárt. És akkor a Jön Mordor, és felfal minket… beharangozójában azt olvassuk, hogy kelet-európai gonzó, ami a lehető legrosszabb felütés.

review_pic
Szálkák (2017.08.10)

A könyv a mai nagyvárosok sajátságos világába, eltévedt emberek, önmagukat nem találók vagy másként találók közé vezet.  A Szálkák nem egy könnyű olvasmány. Nem a témája miatt, hiszen az meglehetősen mindennapi: a mindenféle emberi kapcsolatok. Különlegessé az írói hozáállás teszi, a létezés abszurd humorának és az élet keserédes mélységeinek a felfogására irányuló sajátos törekvés, amiről Karpowicz maga beszél, amikor egy helyen szereplőjéről, Krziśről azt állítja, hogy “imádta a nüanszokat és a kontextussal való játékot, imádta a szürke árnyalatait felvonultató véleményeket, a cserebogár páncéljaként különböző jelentésekben színjátszó részleteket.