0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Titkos társaságok tartják kezükben a vállalatokat! (2017.08.10)

A kommunikáció és annak minősége mindig is központi kérdés – létkérdés – volt, de még soha nem volt annyira demokratikus, dinamikus sokszínű és erős, mint manapság, amikor a technikai fejlődés számtalan olyan eszközzel látott el minket, melyeket megváltoztatták az információ terjedési módját (és ezzel minőségét is). Ma már annyira sincsenek titkok, mint régen. És ez nem titok. Az, aki ma egy vállalatot, vagy akár csak egy részleget/műhelyt vezet, kénytelen szembenézni azzal, hogy nem egy, hanem két csoport működik körülötte. Az egyik egy – jó esetben – átlátható, szabályokkal és előírásokkal körülbástyázott formális szervezet, a másik pedig – szükségszerűen – egy informális hálózat, mely sokkal nehezebben követhető, irányítható és/vagy befolyásolható. Éppen ezért egy vezető nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást róla.

review_pic
Emlékkirakók könyve (2017.08.10)

Afonso Cruz felfedezése alighanem az elmúlt évek legjobb húzása volt a Typotextől: magyarul elsőként megjelenő regénye, a Kokoschka babája ugyanis címével, témájával és vizuális megjelenésével sikeresen ütötte át a mifelénk Švejk-kalandokon, Sisi- és Freud-anekdotákon meg Mucha-képeslapokon tartott Monarchia-rajongók ingerküszöbét, akik aztán jólesően konstatálhatták, kivételesen jóval többet kaptak a vártnál.

review_pic
Mit mesélnének a csecsemők, ha megtehetnék? (2017.08.09)

A Babák a hangok világában című lenyűgöző könyv a gyermeknyelvi kutatásokkal foglakozik, s a tudomány – és az élet! – olyan területeire vezet, ahol nem túl gyakran kalandozhatunk. Sőt, talán az sem nagyon jutott eddig eszünkbe, hogy létezik ez a tudományterület, és a nyelvelsajátítás első évéről módunkban áll pontos, értékelhető és izgalmas információkat szerezni. Ezzel a témával általában az irodalom és a film foglakozik, s fikciós művekben adódik lehetőség arra, hogy a csecsemők gondolatait megismerjük. S mert ez a legtöbb esetben csak a felnőttek játszadozása, ezért nem is vesszük komolyan a kérdést. Komolyra fordítva szót, ilyesmivel csak szórakozásból szoktunk foglakozni… vagy akkor, ha bajt, rendellenességet találunk a gyermekünk fejlődésében.(Ez utóbbit nem kívánom senkinek.

review_pic
Hát nem tudjátok, ki vagyok? (2017.08.08)

Ari Turunen könyvének alcíme A pökhendiség története. A címadó jelenség nehezen meghatározható, sokszor félreértett viselkedés. Olyasmi,mint az arrogancia, a fennhéjázás, az elbizakodottság és az önhittség,de nem egészen azonos egyikkel sem. Ha nem is tudjuk megfogalmazni,pontosan érezzük, hogy mit is jelent: egy súlyosan negatív és súlyosan téves magatartást, amely rendszerint katasztrofális végkifejletet eredményez. Turunen sem definiálja a fogalmat, helyette irodalmi és történelmi példákat hoz. Az ókori görögök hübrisznek nevezték azt az állapotot, amikor valaki szégyentelenül hitt önmagában, nem törődött azzal, milyen korlátai vannak, és erőszakosan mások fölé helyezte saját magát. Athénban a hübrisz konkrét büntetőjogi kategória volt.

review_pic
333+ furfangos feladat fizikából (2017.08.08)

Mi a fizika? Erre a kérdésre a fizikusok egy része azt válaszolja,hogy fizika az, amivel a fizikusok foglalkoznak. És a fizikusok mindennel foglalkoznak, tehát minden fizika. No jó,vannak határterületi és alkalmazott tudományok is, meg művészetekés persze bölcselet is, de Arisztotelész óta tudjuk,hogy minden fizika, illetve ami azon kívül van, az metafizika.Ez persze csak vicc, de kétségtelen, hogy a természet jelenségeinek megfigyelésen alapuló tudományos igényű vizsgálata a 16–17. században, a fizikában alakult ki. A megfigyeléseken,modellalkotáson, kísérletes ellenőrzésen alapuló kutatásmódszertan ma már minden természettudomány része,sőt csak akkor beszélhetünk tudományos elméletről, ha az ezeken az alapokon áll. Ehhez képest az iskolában a fizika mégsem tartozik a népszerű tantárgyak közé.

review_pic
A félszerzet órája (2017.08.08)

A magyar társadalom rákfenéje a beteges kockázatkerülés,amely folytonos kitéréshez,meghunyászkodáshoz és végül depresszióhoz vezet. Kisgyermekkortól úgy szocializáljuk az embereket, hogy „kerüljék a bajt”. Az eredményt látjuk,nem kell kommentálni.Az innovatív, progresszív kezdeményezések mindig kockázattal járnak, és sokuk valóban bukással végződik, de a lényeg az a kevés, amelyik végül sikeres lesz. Kockázat nélkül az induló vállalkozások sem jutnának pénzhez, nem lennének sikeres fejlesztések, az ipari és az informatikai forradalom se történt volna meg. Különösen nagy jelentősége van a nyugati társadalmak sikerében annak az elvnek, hogy épp a recesszió idején kell a leginkább új befektetések befogni. John M.

review_pic
Csók és matek (2017.08.08)

A Nobel-díjas Leon Lederman a Chicagói Egyetemen tartott egy kurzust „Kvantummechanika költők számára” címmel bölcsészhallgatók részére. Elmondása szerint tanulságos volt látni, hogy miként váltanak ki automatikus menekülési reflexet a hallgatóságból az olyan egyszerű képletek is, mint az s=vt. Viszont ha ravaszul úgy tesszük fel a kérdést, hogy mekkora sebességgel kell hajtani ahhoz, hogy 120 mérföld távolságot két óra alatt megtegyünk,akkor nincs az a zseniális alanyi költő, akik ne vágná rákapásból a helyes választ. Úgy tűnik, mindenféle körmönfont matematika-szakmódszertani csel ellenére a társadalom nagyobbik felében idejekorán kialakul a matekfrász. Másrészt van egy kisebbség,amelyik kifejezetten élvezi a matekot. Ők azok, akik jóízűen tudnak nevetni az olyan vicceken, hogy „Megy egy függvény a sivatagban.

review_pic
Babák a hangok világában (2017.08.08)

Az iskolai nyelv- és nyelvtanórákon sok mindent tanítanak a magyar és idegen nyelvekről, több-kevesebb, de leginkább vajmi kevés eredménnyel. Vagyunk egypáran, akik 8–12 évi orosznyelv-tanulás után is csak annyit tudunk oroszul, hogy „Táváris ucsítyelnyica,ja dakladiváju vam…” No meg persze a lenini örök bölcsességet:„Ucsítyszja, ucsítyszja, ucsítyszja!”. Közhely, hogy a magyar nehezen és kevéssé tanul idegen nyelvet, és ebben sajátos anyanyelve,nyelvi izolációja is szerepet játszhat. Mégis furcsa ez a dolog, hiszen legalább egy nyelvet mindenki megtanul anélkül, hogy bármiféle iskolában, akármilyen módszertannal oktatták volna: az anyanyelvét. A nyelvtanulás képessége velünk születik, és bizonyított tény, hogy a beszélt nyelv akkor is kialakul, ha semmilyen szociális háttere nincs, és senki nincs, akitől el lehetne tanulni.

review_pic
Virágok (2017.08.03)

Ha önmagunkkal való szembenézés, akkor persze inkább a Könyvfesztivál egyik újdonságáról, a Virágokról kellene írnom. A pompás című könyv (borítóján a szerző festményeivel) méltó testvére a portugál író, Cruz korábban magyarul már megjelent (s most újra kiadott) regényének, a Kokoschka babájának. Bár a cselekmény alapvonalai ezúttal könnyebben vázolhatók, a kötet maga mégis ugyanúgy igazi enigma.Egyik főhősünk az elbeszélő, a sikeres újságíró, aki egyszerre csak megőrül. Szerelmes lesz, kilép hideg, rosszul sikerült házasságából, elhagyva feleségét, s folyton csak az ideálról álmodva - a kislányához, Beatrizhoz azonban nagyon ragaszkodna. A történet azonban nem egy válás, hanem egy nyomozás története, köszönhetően a másik főszereplőnek, Ulme úrnak, aki különös betegsége miatt elveszítette az emlékeit.

review_pic
Isten a tanúm (2017.08.03)

Még az év elejének megjelenése volt Makisz Citasz görög író Isten a tanúm című pompás kötete, amely azonnal kedvencem lett.  Egy igazi kortárs kisember-történet Görögországból, onnan, ahol nemcsak antik romok, napbarnított turisták és ógörög tragédiák teremnek, de volt államcsőd, van munkanélküliség és a népesség 98%-a ortodox keresztény. Itt tengeti életét az ötvenéves Hriszovalantisz, a tökéletes antihős, tele siralmakkal, nyavalyákkal, betegségekkel, depresszióval, vallási mániákkal és mérhetetlen mennyiségű önzéssel: utóbbiról azonban észre sem veszi, hogy létezik... Szerinte ugyanis mindenki csak siránkozik és nyavalyog, képzelt bajaival és lelki gondjaival zaklatja őt, keseríti az ő életét és játszadozik az ő sorsával.