Egykor a karácsonyok elképzelhetetlenek voltak könyv nélkül. Ma már az ünnepek előtt is csak egyre szűkülő réteg látogatja azokat a kis könyvesboltokat, amelyek a város szellemi életének összetéveszthetetlenül egyedi színfoltjai. Jónéhány bezárt közülük az utóbbi időben. Meglátogattunk néhány még létezőt, és arról kérdezősködtünk, hogyan látják a jövőt. Ezúttal az Olvasók Boltja vezetőjét kérdeztük.

Amikor néhány éve megnyitott a Typotex és a Holnap Kiadó közös boltja, sokaknak lett szimpatikus mindjárt az elnevezés: Olvasók Boltja. Megidézte egyrészt az írókról elnevezett szellemi „rokont”, ugyanakkor programjában hangsúlyozottan az olvasókra koncentrált. Pedig a helyszín – egy rejtett kis sarok egy Váci utcai exkluzív üzletház csillogásában – nem sok jót jósolt. Sokan fogadták szkeptikusan, hogy a túlnyomórészt szakkönyvet és tudományos irodalmat kínáló Typotex ugyan kit fog ide bevonzani a nézelődő külföldieket megcélzó környezetből. Amikor azonban a boltot vezető Pálvölgyi Viktorral megbeszéltem az interjút, csupa jó hírt sorolt lelkesen a telefonban. Azután találkozásunkkor folytatta a pozitív beszámolót.

– Kezdetben sokan vélték úgy, hogy egy ilyen speciális profilú bolt bukásra van ítélve ebben a környezetben.

– Én magam két éve vagyok itt, a kezdetekről nem tudok nyilatkozni. Most azonban csak jó dolgokat tudok mondani. Éppen azért jönnek ide a vásárlók, mert a kiadó kínálata specifikus, amiért eljönnek akár Gyálról is. A Holnap Kiadónak több boltja is van, az ide látogatók mondjuk hetven százalékban Typotex-kiadványokért jönnek. Vagyis mondhatjuk azt, hogy a bolt sikere épp a speciális kínálatnak tudható be.

– Az ünnepek előtt jellemző a forgalomnövekedés?

– Persze. Mint más könyvesboltnak, nekünk is ez a legfontosabb időszak. Másfél éve elkezdtük a webshopunkat is, ami nagyot lendített a forgalmon, jó másfélszeresére növekedett. A webshopban vásárolt termékeket az olvasók személyesen itt vehetik át, vagy innen szoktam postázni.

– Szakkönyvek esetében is beszélhetünk-e „slágertémákról”? Nemrég jelent meg például a Typotexnél egy hálózatelméleti könyv.

– Inkább olyan időszakos jelenségek a jellemzőek, amikor egy egyetemen vagy főiskolán elkezdődik egy kurzus, és a kötelező vagy ajánlott szakirodalmat elkezdik keresni. Aztán vannak alkalmanként felbukkanó érdekességek, például két hónapja jelent meg egy kutyákkal foglalkozó etológiai könyvünk, ez egy olyan téma, ami nagyon sokakat érdekel. A Typotexes könyvek egy érdekes határterületen mozognak: filozófia is, társadalom- és természettudomány is, mondjuk így: csodabogár könyvek.

– Mégsem egyoldalú a kínálat: a szépirodalom is bőségesen jelen van.

– Tartunk szépirodalmat, bár a Typotexnél nem jelenik meg. A Holnap Kiadó elsősorban mesekönyveket jelentet meg, de ezen kívül sok más kiadó szépirodalmi kínálata is jelen van. Viszont nem jellemző, hogy emiatt jönnének be az olvasók, csak nagyon hébe-hóba. De ennek általánosabb okai vannak a bolt profiljánál: például miért venné meg itt valaki az adott kötetet, ha máshol nagy kedvezményekkel kaphatja meg.

– A szakkönyvi kínálaton kívül mi lehet még a siker komponense?

– Alapvetően azért tudunk létezni, mert ez egy kiadói bolt. Emellett természetesen mi is adunk át készletet néhány nagykereskedőnek, de a tapasztalatok alapján azt mondom, a kiadók panaszaira csak az lehet a megoldás, ha többen összeállnak és saját boltot nyitnak. Mint ahogy nagyon sok ismerősöm dolgozik vagy dolgozott sima, „mezei” könyvesboltban, amelyek közül jónéhány tönkrement. Itt mi a karácsonyi vásárban ötven százalékkal kínálunk minden könyvet: ezt azért tudjuk megtenni, mert saját kiadványokról van szó, nem függünk a nagykereskedőktől. A Holnap Kiadó ezt a nagy kedvezményt már november vége óta biztosítja, a Typotex hagyományosan mindig december elsejétől.

– Mennyire lehet egy ilyen belvárosi, sátálóutcai, exkluzív boltokkal teli üzletház-kerengőben betévedő, nem céltudatos érdeklődőkre számítani?

– Nem nagyon. A nyári hónapokban inkább: a külföldiek olyankor be- bejönnek. Egy idő óta szóban van, hogy idegen nyelvű könyveket áruljunk-e, van-e akkora forgalom. Ha ugyanis a külföldi látogatók benéznek, inkább csak nézelődnek. Ráadásul itt van nem messze tőlünk a Váci utcában egy idegen nyelvű könyvesbolt. Más lenne a helyzet, ha a Váci utcára nézne a bolt, de ez a Center nagyon nincs reklámozva, nem ismerik.

– Hogy tudják mégis átvinni a köztudatba?

– Vannak klubtagjaink az úgynevezett Typoklubban, három-négyezer ember. Aztán ki van plakátozva a Ferenciek tere metróállomásnál, a környéken szórólapozni szoktunk, újságokban hirdetjük.

– Három-négyezer klubtag? Ez egészen elképesztő szám…

– Ez a tagság három részből áll össze, de mégis mind a Typotexnél regisztrált olvasó. Van a boltnak egy regisztrációs rendszere, van egy a kiadónak, és még egy külön rendszer.

– A könyvbemutatók általános látogatottságát tekintve manapság egy ekkora „rajongói klub” mégiscsak kilóg a sorból.

– Hosszú évek alatt alakul ez ki. Elég gyakran rendezünk bemutatót, a múlt héten például hármat is tartottunk. Ebből egy vonzott csekélyebb érdeklődést, kettőn pedig alig fértek be az ajtón. Próbálunk mindenkitől e-mailcímet kérni, hogy növeljük a tagság számát. Vannak állandó vendégeink, akik szinte minden előadásra eljönnek. A klubba csatlakozni nagyon sokféleképpen lehet, például a Könyvfesztiválon nagyon sokan regisztrálnak.

– Egyfajta kultuszhely lett tehát az Olvasók Boltja, a maga „csodabogár” kínálatával?

– A bolt hírnevén azért lehetne még javítani. De úgy tapasztalom, szeretnek ide jönni az emberek. Ebben biztos benne van az is, hogy nagyon jól megközelíthető helyen vagyunk, de a beszélgetések, előadások mindig nagyon jó hangulatúak. Aki egyszer eljön, legközelebb többnyire már másodmagával érkezik.