0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
 

A KORSZELLEM: IRÓNIA

http://ujkonyvpiac.hu/
2015-4-22

Typotex Kiadó alapvetően tudományos kiadó, ám újabban két irodalmi sorozata is van, mely részben az EU irodalmi fordítástámogatási programjának meglétéhez kötődik.

- Az Európai Unió már a 2007 előtt is meghirdetett fordítástámogatási projekteket Európa-szerte, de a következő, 2007-2013-as fölhívásban, már kiérleltebbé váltak a szabályok: például kizárólag szépirodalom jöhetnek azóta szóba, megvolt az egyes nyelvekre vonatkozó fordítói árquóta. A tavaly indított, harmadik hétéves tervük a tapasztalatok nyomán még tovább fejlődött. A program üdvözlendő alapeszméje az, hogy ismerjék meg egymás irodalmát az európaiak. Kizárólag európai írók műveinek átültetését támogatják, európai nyelvekre.

- Most mi van előtérben?

- Azt támogatják leginkább, ha kis nyelvekről kis nyelvekre, illetve kis nyelvekről nagy nyelvekre fordítanak. Nagy eséllyel indul, mondjuk egy spanyol kiadó, aki norvég vagy magyar szerzőket szeretne megjelentetni. Ez egy nagy társasjáték, minden irányból 27 szereplővel. 27 ország irodalma a 27 ország nyelvén, már egy ezres nagyságrendű táblázattá tágul. A program homloktérben az áll, hogy történjék meg a magas színvonalú irodalmi szövegek európai szintű cseréje. Nagyon érdekes dolog! Régebben kevés figyelmet kapott a műfordító, és a műfordításra mint egy természetes kiadói teendőre tekintettek az irodalmi kultúracsinálók. Most eljött az ő idejük, és értékelik a szerepüket. Ezt nagyon pozitívnak tartom, hiszen ők, mint hidak, közvetítői a különböző országok irodalmai között. Az előző periódusban, 2007-2013-ig alapvetően csak a fordítást támogatták. A tapasztalatok alapján most már a teljes kiadás 50%-át, ebbe beleértve a marketing költségeket is. Ez ismét nagyon fontos felismerés, hiszen marketing és kereskedelmi erőlködés nélkül, nem jut el az olvasóközönség tudatáig, ezen művek létezése. Az Irodalmi Fordítástámogatási projekt kiegészül egy másik kezdeményezéssel. Ez az European Union Prize for Literature, vagyis Európai Irodalmi Díj. Vetésforgószerűen, évente 9 országból kiválasztanak egy-egy kortárs könyvet, amelyre az adott ország a maga irodalmi, kulturális diplomáciáján keresztül tesz javaslatot. Ismeretes, hogy magyar részről például Horváth Viktor Török tükör című könyve, meg a Kommunista Monte Cristo Szécsi Noémitől volt egy-egy ilyen díjazott.

   Az író nemcsak a díjnak örül, hanem annak is, hogy könyvének megnő az esélye a fordításra. Az Irodalmi Fordítástámogatási Pályázat szerint ugyanis bármit, (persze minőségit) ki lehet választani fordításra, de plusz pontot kapnak az értékeléskor a pályázó kiadók ha díjazott műveket is beemelnek a tervükbe. Az európai kultúra sokszínű. A sokféle nyelvnek ez a fajta fordítástámogatáson keresztüli megmutatása nagyon rendjén való szerintem. 2013-ban például Ioana Pârvulescu román szerző kapott ilyen díjat, őt beválasztottuk tavaly a pályázatunkba, a könyv megjelenik a Könyvfesztiválra, – sőt a szerző itt lesz a rendezvényen, könyvbemutatót és interjúkat szervezünk. Ha nem díjazott, sokkal kisebb esélye lett volna arra, hogy a kortárs európai nyelvű szépirodalmi művek tengeréből ki tudjon emelkedni a maga román nyelvi zártságából. Megjegyzem, nemcsak magyar, hanem bolgár, macedon és lett fordítása is készülőben van. Beleolvastam a kéziratba, nagyon érdekes! Izgalmas ezekkel a világokkal találkozni, mert ezeket olvasva, nemcsak befelé nézünk, nemcsak a magunk világán, belharcain és fájdalmain borongunk, hanem látjuk azt is, mi a helyzet máshol. Ráadásul, – nagyon egyetértek ezzel –, előnyben részesülnek a díj odaítélésében – a némiképp ironikus művek. Ez a könyv hihetetlen szórakoztató, Bukarestben játszódik a századfordulón. Lényegében mindegyik könyvnek közös tulajdonsága, hogy ironikus, és én ezt szeretem, sőt, már meg se vagyok nélküle.

- Hogyan történik a válogatás?
 

- Ez rendkívül izgalmas játék. Lényegében bármely kiadó, amely ilyen projektet tervez lényegében csak angolul tud, így angol információhoz kell jusson. Kik biztosítják az információt? A kisebb nyelvek országaiban, mondjuk, mint a finn, a lengyel vagy ugye a magyar kb. 20 évvel ezelőtt létrehoztak fordítástámogatási alapítványokat, ezek mindig a hazai termés egészét kínálják, neki vannak igen jól szerkesztett és válogatott ajánlásaik. A nagyobb kiadóknak, legyenek azok akár németek akár franciák, szintén van már angol katalógusuk. Az információ pedig, a fülszövegen és a lelkes ajánló szavakon túl egy-egy lefordított könyvrészlet is szokott lenni. Úgy mint oly sokan, mi is járunk a nemzetközi könyvvásárokra, főleg Frankfurtba, sok ügynökkel tartunk kapcsolatot, és olvasunk, és válogatunk, és vívódunk, és megállapodunk, mármint a kiadón belül. Eztán egyeztetünk az adott nyelv műfordítóival is: ők is jónak látják-e azt, amit mi. Jobbára egyetértenek. A témavadászatnál nincs jobb! Ezért könyvkiadó a könyvkiadó. Egyszer már ezt így is fogalmaztam: intellektuális szerencselovag minden kiadó.

- Említette, hogy az irónia milyen fontos. 

- Igen, igen. A mai korszellemtől távol áll a pátosz. Úgy látom, az irónia, sőt még inkább az önirónia fejezi ki a korszellemet és ez jól nyomon követhető a kortárs az európai irodalomban is. Én ezt nagyon kedvelem. 

- A fordítókat hogy találják meg?

- Nem nehéz, sem nekünk, sem másoknak. A fordítók keresik a munkát. Nemcsak a magyar fordítók, így van ez más országok esetén is. Eleve minden nációban vannak nagyszerű műfordítók. Ők azok, akik legalább két nyelvnek birtokában, és elsőrangú irodalmi műveltségük, nyelvi/írói kvalitásuk alapján keresztül kasul szállítják a remek szövegeket a soknyelvű Európában. Az irodalmi fordítástámogatási rendszer egyrészt felismerte a szerepüket, másrészt munkát ad nekik. Ők az európai kultúra nyelvi közvetítői, nélkülük nincs esély bepillantanunk más országok irodalmi életébe, megismerni a legjobb könyveiket. Most már elvárás hogy a műfordítások eredetiből készüljenek ne egy közvetítő nyelven keresztül, mint ahogy az korábbi gyakorlat volt. Így a kisnyelveket tudó műfordítók szerepe is megnőtt Európa szerte. Figyelemreméltó a magyar fordítási kultúra. Ismert, hogy Thomas Mann, Bulgakov például magyarul jelent meg először fordításban, tehát jó tudatosítani, szerencsés helyzetben vannak a magyar olvasógenerációk. Érdekes, hogy például a szlovénok csak most fordítanak Kafkát! Tehát olyan művek, amelyek benne vannak a magyar kultúrában 50-70 éve, csak most fognak bekerülni egy másikba, mert nem volt hozzá műfordítás. Sok aspektust lehetne még említeni. Ami itt szóba került az csak egy-egy fénypászta az európai irodalom mozgalmas és hatalmas színpadára.

Szepesi Dóra

Kapcsolódó recenziók