Mit kell tudni a Typotex kiadóról?

A Typotexet "typotech"-nek kell ejteni, mert az az x igazából egy khí, vagyis a technének a khíje. Nevünk az akkoriban nagy újdonságnak számító TeX szedőprogramból származtatható, amit 89-ben csináltunk, és ún. desktop publishingre, matematikai tudományos szövegek szedésére alkalmas. Ez volt az első technikai projektem, erre lett alapozva a cég, ezt viseljük a nevünkben. Következésképp a könyvkiadáson belül tudományos könyvekkel foglalkozunk elsősorban, bár mostanra a portfóliónk eléggé kiszélesedett: zeneelmélettől a magas matematikáig sok minden előfordul, de regények, versek, gyermekkönyvek, ilyesmik egyáltalán nem.

Ha már technika: mekkora szerepet játszik a számítástechnika a kiadó életében?

Jó ideje az, hogy nekünk van honlapunk, FTP-nk, e-mail címünk, ugyanúgy hozzátartozik az életünkhöz, mint az asztal és a szék az irodában. Ezer következménye lehet, hogy az embernek ilyesmire szüksége van, és számunkra nagyon fontos, hogy stabilan működjön minden.
2004-ben kezdtem bele ebbe EU-s csatlakozási - hogy is mondjam - lelkesedésbe, hogy csináljunk valami nemzetközit, ami soknyelvű, sokkultúrájú, és akkor találtam ki a Bábel Web Antológiát. Amikor elkészült az első verzió, akkor ébredtem rá, hogy ez mennyire sok komplikációval jár. Röviden: három csapat rendszeradminisztrátor-társasággal jártam pórul, tehát kínlódtam nap mint nap, harcoltam és próbáltam megérteni és magyarázni mindent, és egész egyszerűen nem ment. Tavaly február óta vagyok a Hungary.Networknél, és süt a nap, és semmi bajom, semmi dolgom, és borzasztóan élvezem, hogy minden működik. Vagy ha véletlenül van egy óra, amikor mégsem, akkor a következő fél órában ez meg van javítva. Két és fél év napi szenvedés után én nagyon tudom értékelni, hogy nyugvópontra jutott ilyen értelemben a cég, tehát dolgozni lehet, és nem azzal kell foglalkoznom, ami végül is nekem csak egy hinterland volna. Úgyhogy úgy gondolom, végre révbe értem, és ha még három baromság eszembe jut - ami folyton előfordul velem, pedig próbálom féken tartani magam -, akkor tudom, hogy van mire támaszkodjak.

Mi is ez a Bábel Web Antológia pontosan?

Ez egy unikális vállalkozás, ami képes egy adott náció irodalmát bemutatni egy másik náció nyelvén: az európai országok bele tudnak pillantani egymás irodalmába úgy, hogy egyszerre látják az eredetit és a fordítást is. Tehát ha van egy cseh barátom, akkor a szívemhez közel álló magyar verset megmutathatom neki az ő nyelvén. A motiváció a magyar irodalom népszerűsítése Európában, tehát különböző nyelvű fordításokból ízelítőt adni, majd az olvasót továbbvezetni egy elektronikus könyvesbolthoz, ahol meg lehet kapni az adott könyvet - arra megy ki, hogy marketingelje az adott nemzet irodalmát.
Most a legvividebb rész a visegrádi országok közötti dolog, onnan nagyon erősen fölfigyeltek erre, meghívtak tovább pályázni, és megyek Barcelonába is, a katalánok is érdeklődnek. Ugye nekem ahhoz semmi közöm sincs, hogy a katalán irodalom franciául, ezért úgy van megkonstruálva, hogy nemzetenként, sőt cellánként el lehet adni a "kulcsot": én kinyitom nekik a helyszínt, és ők az adminisztrációs felületen töltögethetik föl a műveket.

Mekkora a felhasználói érdeklődés?

Nincs most magyar pályázatom, amiből marketingmunkát meg tudnék fizetni, de megtudtam, hogy vannak technológiák, amivel a megtaláltságot lehet javítani. Körülbelül az utóbbi hat hétben dolgoztak ezen, és decemberről januárra másfélszeresére nőtt a látogatottság (a keresés alapján ide beterelődött emberek), és még nagyon jó, hogy az ottragadás ideje a nulla és fél perc közötti tartományból legalább két percre nőtt. Ennél az eredménynél tartunk, most, de ennek még kell, hogy kifutása legyen, mert azt hiszem, a Google-nak is kell idő, mire észreveszi a "kirakatba pakolásokat". Szerintem még nem telt el elég idő, csak az első lépések lettek lereagálódva ebben a december-januári fordulatban, sokkal több minden történt a január folyamán, ami most február-márciusra fog kiderülni.

Visszatérve a kiadóra, úgy tudom, webáruház nyitásán is gondolkodnak.

Két dolog is van. Van először egy folyamatban lévő fejlesztés. Nekünk van egy boltunk, ami nagyon jó helyen van, ami nagyon rossz. Furcsa, hogy a Váci utcáról nyíló üzletben olyan kevés ember jár - hiába van a legjobb helyen, valamiért nincsen jó átmenő forgalom. Ezt Olvasók Boltjának hívják, és kitaláltuk, hogy attól működhet ez jobban, ha az interneten keresztül próbáljuk meg odairányítani a vevőket. Közösen csinálom egy szépirodalmat, gyermekirodalmat kiadó barátommal, mégis nekem van nagyobb forgalmam a boltban. Elég abszurd, hogy matematikai analízis könyv meg ilyesmik árulásával több pénzt keresünk, mint mondjuk Tersánszky J. Jenő novelláival, és arra jöttem rá, hogy ennek egyik oka lehet, hogy nekünk van egy levelezési listánk közel háromezer taggal, akik kapják a hírlevelünket, és ezzel tudjuk őket beszívni a boltba. Most az a terv, hogy csinálunk egy kis webáruházat, aminek Olvasók Klubja lesz a címe, ott vásárolhatnak, és a bolt maga postáz. A másik egy kutatási terv, annak InterKönyv a címe, és alapvetően szakkönyveket hivatott elektronikusan árusítani úgy, hogy nem kell az egész könyvet megvenni, lehet csak részleteket, vagyis micropayment és így tovább. Ez már távlati cél, most elértünk egy nagyon jó kapcsolatot a céggel, van még folyamatban egy munka, utána jöhet a fejlesztés.