Jó olvasást, jó böngészést kívánunk  az általa recenzált  könyvek között! RHZs

Szakszerűen és népszerűen (Tandori Dezső, Könyvhét, 2007. október)

Egyre bővíti sorozatgazdagságát az erős Typotex, nekem még leg­alábbis a historia mundi kollekció egyik darabja sem került kezem­be, és a nekem első, Gyáni Gábor műve, a Relatív történelem, igazi szórakozás. A tudós Gyáni, persze, egy ízig szakszerű művet írt, de közben nagy közönségsikerre is számot tarthat. A cím rögtön telitalálat. Szórakoztató hitelesség, ez Gyáni bravúrja. (…) Nem túl zsúfolt még a Typotexnek ez a Claves ad Musicam című sorozata sem. Wilheim András kötete van benne, Fo­dor Gézáé, tehát hiteles kortár­sainké. És egy sok izgalmat ígé­rő munka, be is szerzem, az ab­szolút zene eszméjéről. (…) De aki könnyen akar­ja venni dolgát, vásárolja meg a szintén most gyarapodó „szokatlan szempontok” című sorozat könyvét, Láng Benedektől azt, hogy Má­gia a középkorban. Izgalmasabb mű ennél csak Sir Conan Doyle-tól a „Hűtlen asszony megkínzatásainak módozatai a régi Franciaországban” lehet (Egy ERI-Kiadó könyv, fordítani próbál­tam.) Világos, hogy a középkor, a mágia, a sok ábra, a pletyka-böl­csesség, a találgatás és bizonyosság (?) kettőse letehetetlen olvas­mánnyá varázsolja a roppant intelligens, jól író szerző dolgozatát. (150 oldal se, kifalható.) Hajrá, Láng Benedek, Hajrá, Typotex!

Mely könyvekről írta Tandori…?

A Typotex kiadó szokatlan szempontok című sorozatában megjelent kb. 216 oldalas könyv letehetetlen olvasmány.

Mi a helyzet azonban a roppant ní­vójú ismeretterjesztő művekkel? A szellemi igényű magazinjelleget messze meghaladják.

Sok párbeszéd, aforizma, abszurditás tarkítja a szöveget, s közben alapfogalmainkat – hely, időpont, tudás, üresség stb. – ellenőrizhetjük megint egy kiemelkedő mester fénykévéjében. A lámpa történetesen a költészet, a tér és az emlékezet… mely utóbbi sötét lenne, nemlétező maradna az átvilágítás nélkül, a fény azonban a (sokszor tárgyi! jajaj, hahaha) semmi üregében, az üresség valamijében élhet, világíthat csak. Elit könyv, de a metrón is jól lapozgatható. A köret – vagy a hús? Remekül összeérett pudding!

A párválasztó agy, és az Alternatív regiszterek, 2007

Ínycsiklandónak a többi könyv címét is ideiktathatnám, azokét, amelyekről nem írok, de tessék utánanézni. Ha a múltkor valahol parányit viccesen szóltam egy Typotex-könyvről, a nyilván általános ájulat tárgyát képező Gödel-Escher-Bach címűről, csak azért tettem, mert a kultúratörténetnek és művészet-históriának efféle feldolgozásait elemi gyanakvással nézem.

De feltétlen csodálattal tekintek a Typotex lenyűgöző teljesítményére, s mint József Attila tette kevesek által ismert sportirodalmi versében, ugyanezt mondhatom: öregbült szememnek a tudomány, és kultúrahistória ismertet(het)ései Votisky Zsuzsáék bűvöletes, elszánt, egészségesen öntudatos kiadói munkálkodásának jóvoltából váltak vonzóvá, hihetővé, élvezetessé. Pedig a MIT (Massachusetts Institut of Technology) hasonló jellegű munkáin neveltem korcs szellemem az utóbbi évtizedben, és Typotexék állják e műhellyel e versenyt, kérdem csak, gyakorlatilag e hősiességet ám hogyan bírják?

Ráadásul kiváló szerkesztőik vannak, azonnal eligazítanak tanácsukkal, telefonon is, így jutottam birtokába most három ragyogó könyvnek. Lehelete se a Bach-Gödel-Escher (és permutáljuk) könyvvel kapcsolatos fél-idétlen divatkritikuskodásomnak itt. Áhítattal és érdeklődéssel olvasom a műveket, siklok át a bosszantó nyomdahibákon is… jobban odafigyelni, kérem!

Remélem, ezzel az Escher etc. által /révén/okán-jogán a Typotex ellen elkövetett bűneimet leróttam, Olvasómat csigáztam… és állíthatom, csigaházba nem zár minket kiváló kortársunk Havasréti József sem, kötetének címe: Alternatív regiszterek. (…) Ez több mint egyetemi fok, ez mindenképpen érett-élet-szakszeminárium, az Alternatív… könyv. Napi szórakoztatás, messzetekintés… hitetlenkedés az anyagok, adottságok tudomásulvételével párban… lendület. Remek kis munka, hőn ajánlom, még forró napokra is, hidegbe jó konyakok, karcsú palackok mellé.

Folytassa, Typotex! (Tandori Dezső, könyvhét, 2007 március)

A 2007-es kínálathoz hozzácsomagolt egy régi Typotex-könyvet is a szerkesztő, s bár 2001 környéki, megemlítem: Michael Jouvet: Alvás és álom. Efféle könyvek nagy divatja közepette, íme, a Typotex az eszményit adja. Az ismeretterjesztő szórakoztatás és az egyetemies tudományosság közt a jól forgathatót, lelkünkben-elménkben minket megfoghatót. Szeretem!  … A másik könyv, ha már menet közben vál­toztattam, felvázolt dolgozatszerkezetemen, a Typotex ismét jeles, érdekes, közérvényt meg­célzó kiadványa, történeti jellegű, s pedig olyan, hogy ember a magam nívójegyéből is hozzá tudhat szólni. (Ajánlva széles körű ol­vasásra a roppant rokonszenves munkát, plusz.)

Azoknak, akiket ilyesmik érdekelnek, a Typotex egyik igazi 2006-os csemegéje: Steven Pinker: A nyelvi ösztön. (Hogyan hozza létre az emberi elme a nyelvet?) A „Test és lélek” sorozat második kiadású darabja (kiváló Typotex-fordítás, neveket megnézni a könyvekben!), javított változat. Sebaj, őrület, megint, közel 500 oldal egy ilyen témáról, úgy, hogy 1./ lebilincselő megint, 2./ lapozgató lexikonnak is használható. Higgyük el, ez a mű, akár más témakörben volt a Bölcsek a bölcsőben, tömör remeklés. Ismétlem, kézikönyvnek ajánlom. S ez a legtöbb, amit különben egybefüggő munkáról dicséretül mondani lehet…

A könyvek olvasása az embertársi szeretet eszköze, kialakulásáé, mint például, íme: A Fény utca piacán egyik legkedvesebb táv-barátom, mellesleg újságok terjesztésével foglalkozó szobrász (ha jól mondom, ha nem), lelkesedését fejezi ki a drága jó Typotex új könyve iránt, a szerző Jared Diamond, a cím Összeomlás, az alcím pedig az, hogy Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez (2007). Vaskos, szép - remek címlapú! - kötet, valami 580 oldal kb., és képek is vannak a végén. A témakörök szellősen állnak egymás mellett. …Van Mese két farmról az elején (a két gazdaságról, édenkertekről, rendszerezhetőségekről... olvasmányosan, remekül, letehetetlenül. … Nem egy nyáron kiolvasandó könyv ez, hála az égnek, évekig lapozgatható, „fejthető".

A Nap gyermekei – Eredetünk története (Tandori Dezső, Új Könyvpiac — 2002. április)

Irányuljon a figyelem szúrófénye egy „kis” kiadóra, mely azonban igen széles tudományos terepen teljesít, s eképpen a szúrófény máris szórófénnyé válhat: társadalmi ismeretek, matematika, szellemes „elmetornakönyvek", emígy-úgy szépirodalmias határterületek…

Itt van előttünk a kiválasztott Typotex-könyv, André Brahic munkája, A Nap gyermekei – Eredetünk története. Teremtés vagy örökkévalóság? Fizika vagy metafizika; A Naprendszer, az idő gyermeke… ilyen kérdésekkel „nyit" természetesen a könyv. Mindig szeretjük az ilyesmit. Az örök-megoldhatatlan kérdésekkel matatni jó.  Nemes Nagy Ágnes, tanárom s egyik író-eszményképem szavát variálva (mellesleg ő maga nagy tudományimádó volt, örökké olvasott efféléket), „bár része lett sok fricskában, / hiszek a könyv-igazságban”. Mivel ezt ilyen jól megmondtam, végzem is munkám itt. Bízván benne, hogy a Typotex-könyvek nemcsak a bennük megjelölt elárusítóhelyeken kaphatók, meg mert nem szokásunk ily „cégérezés", hadd mondjunk kedvcsinálóan még ennyit: íme, „a világ egysége" újabb hangszerelésben. A tágabb rend, a csillagrendszerek újabb kutatási eredményekkel; kultúránk tárházából szellemes szervességgel összeállított gyűjtemény; végül, bár a legközelebbi tapasztalat gyümölcse, a jelent is egyfajta futurologizmus jegyében elemző-réteg-átvilágító feltételezések együttese. Három kötetben egész kis könyvtár. (A három kötet: Brahic: A Nap gyermekei; Toefler: A harmadik hullám és Tóth Imre: Palimpszeszt) Szellemi gazdagságunk, évezredeink szépséges tanúságtétele Tóth Imre könyve, mérföldkövek sokasága, és a kövekből nem lesz temető-együttes. Úgy vannak elrendezve a szövegidézetek, hogy összeszikrázzanak (mint kov-, mint tűzkövek tehát? ne bonyolódjunk képzavarba), igen ahogy olvassuk a mű egy-egy részletét (mert itt sem kötelező „egyből" végigmenni a pályán), szellemi gyönyörűségünk támad egymástól térben és időben messze élt alkotók, filozófusok, írók összhangjai vagy disszonanciái jóvoltából. Aki idézetgyűjteménynek tekinti a művet, ugyanúgy jól jár, mint aki gondolatfutamokat követ oldalak tucatján át itt-ott; és végképp nagy lesz annak öröme, aki a nagyszerű építményt „teljes" egészében látni tudja végül. Ha A harmadik hullám gondolati összegzés, ez a Tóth Imre-könyv inkább gondolatserkentő, bár ugyanúgy „végső” igazságokká fogalmazott eszmék táraként is használható kincsesgödör.

Emlékek, történetek, paradoxonok (Tandori Dezső, Új KönyvPiac – 2005. március)