Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Vári Erzsébet, Vári István
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 285 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-9664-51-7
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák

Elfogyott

Festménytörténetek

Daniel Arasse: Festménytörténetek

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok
2009-07-28
Amatőr képzőművészként megtanultam, hogy minden ember más módon áll a képekhez. Még ha az üzenetet meg is fejtik, akkor sem biztos, hogy ugyanazon az úton jutnak el a célba.
Ez persze nem baj, hiszen talán pont ez a lényege az egésznek, s nyilván nem lehet mindenkinek ugyanolyan látásmódja, hiszen az egyéniségünk is különböző.

De egyéniségük a festményeknek is van, ami a művész látásmódját tükrözi. Csodálatos, hogy egyazon témát hányféle módon lehet ábrázolni. Mindenki más szimbólumokat, képi elemeket, technikát, vagy színeket használhat ugyanazon téma megjelenítésére, még ha a cél meg is egyezik.

Érdekes, de majdhogynem lehetetlen feladat megfejteni a művészek sajátos szimbólumrendszerét – akár több évszázad elteltével, hiszen e megfejtések végül valószínűleg saját egyéniségünket, gondolatainkat is hozzáadják a magyarázathoz.
 
Az igazi kritikus, vagy műélvező persze megpróbálkozik vele, megpróbál objektíven közelíteni a vizsgálat tárgyához, és jó esetben óriási felfedezéseket tesz, a legjobb esetben pedig valóban megfejti a talányt.

Daniel Arasse is egy ilyen bátor és kíváncsi lélek, aki akár egy évtizedet sem sajnál arra, hogy kinyomozza egy-egy kép mondanivalóját, megkeresse a rejtett üzenetet, feltárja a művész igazi motivációját.
Kutatásaihoz persze rengeteg szakirodalmon átrágja magát, megvizsgál minden lehetőséget, hogy aztán végül a kép egyszerű szemlélése során ráébredjen a mögöttes tartalomra.

A kötet címéhez méltó módon valódi filozófiai okfejtéseket rejt a képzőművészetről, a festmények pedig legtöbbször csak mint szemléltető eszközök vannak jelen, érdekesebbé varázsolva a hosszú és bonyolult monológot.
 

A könyv nyelvezete nem egyszerű, nekem A magyar festészet mesterei sorozathoz mérten jócskán túlbonyolított, rengeteg szakkifejezéssel és sok-sok lábjegyzettel.
Egy-egy mű alapos jellemzését kifejezetten érdekesnek találtam és persze azóta más szemmel tekintek rájuk, ám a kevésbé közérthető leírás legtöbbször bőven okozott fejtörést.

Biztos vagyok benne, hogy bárki helytállna egy akármilyen hozzáértő, vagy sznob társaságban ezen filozófiák ilyen módon történő előadásával, de aki kevésbé tájékozott a témában, annak néhány festmény megfejtésén túl valószínűleg meggyűlhet a baja a könyv nyelvezetével.

Hegedűs Tamás

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK