0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Vári Erzsébet, Vári István
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 285 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-9664-51-7
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák

Eredeti ár: 2900 Ft
Webshop ár: 2175 Ft

KOSÁRBA
Festménytörténetek

Térképek festményeken

Könyvtári Éjszaka 2009 "Ég és Föld"
2009

A XVII. századi holland művészetben a térkép rendkívül gyakran szerepel a festményeken, elég, ha csak Jan Vermeer van Delf (1632-1675) A művész műtermében, avagy A festészet allegóriája című képére gondolunk. A térképek, akárcsak a csendéleteken megörökített tárgyak, a tudás birtoklásaként jelennek meg, s mint ilyennek van tekintélyük, aurájuk. Ugyanúgy közelebb hoznak a szemhez valamit, akár a nagyítólencse. A térképész is, a művész is keret nélküli felületnek tekintette a képet, amelyen a világ elhelyezhető.

A holland térképészeti hajlam a történelem iránti érdeklődéssel is gazdagodik. A földrajzot a történelem szemeként értelmezték. Ennek megfelelően nem a történelmi festészet alakult ki Hollandiában, mely a történelem nagy eseményeinek emberi drámáit hangsúlyozza, hanem olyanfajta ábrázolásmód, mely a helyszínt, a tényeket, az események elfogulatlan, nem interpretatív számbavételét állítja előtérbe. Vermeer A művész műtermében, avagy A festészet allegóriája című festményén a modell a történelem allegóriájaként, Klióként jelenik meg a háta mögött ábrázolt térkép társaságában, mintegy egymás kiegészítéseképpen.
Nyolc Vermeer festményen láthatunk térképet, melyek közül A katona és a nevető lány és a Levelet olvasó nő kékben című festmények térképe valószínűsíthetően egy és ugyanaz. A térképek közt van olyan vászon, mely a németalföldi tartományokat, van, amely európai víziutakat, egész Európát vagy az Atlanti-parti országokat varázsolja a szemünk elé. Ezek közül több azonosítható az eredetivel, miként A művész műtermében, avagy A festészet allegóriája térképe azonosítható Claes Jansz Visscher (alias Nicolaus Piscator), a híres rajzoló és festő által kiadott művel. Ez a térkép Hollandia teljes területét ábrázolja, összegyűjtve a Tizenhét Protestáns Egyesült Provinciát, az északi (jobboldal) és a déli (baloldal) tartományokat, tehát nem a vesztfáliai békével (1648) független állammá vált északi tartományokat. Nem a saját, hanem a spanyol Habsburg uralom idejének megörökítését festette le a címerekkel, a heraldikus jelvényekkel, és húsz város topográfiai rajzával együtt, mely mintegy keretbe foglalja Hollandia földjét. Miniatűr flották, vitorlások, figurális kompozíciók tárják elénk az információk hadát, miként a kor kartográfiai alkotásai tették.
Jacob Ochtervelt (1634-1682) Zenélő társaság című festményén ugyanezt a térképet ábrázolta. Míg Vermeernél a térkép hangsúlyos, addig Ochtervelt csak jelzi, hogy ott van a térkép a falon, halvány körvonal tanúskodik róla.
A Vermeer által megfestett térkép megnövekedett jelentőséggel bíró alkotások közé sorolható, melyek mintegy politikai-földrajzi lexikonként szolgáltak amellett, hogy az újonnan felfedezett földek, útvonalak rajzait ábrázolták. A földméréstan és a fizika tudományossága révén, melyet a kartográfusok használtak fel a megszerkesztésnél, a térképek annak a korszaknak váltak reprezentánsaivá, melyben Descartes, Newton és Spinoza dolgozott. Olyan eszközök felfedezésével, mint a mikroszkóp, vagy a teleszkóp, a kozmosz megismerhetőnek tűnt és a tudomány az embernek a világegyetemben elfoglalt helyét segítette megérteni.
A térképek használata egyre szélesebb körben terjedt el, miután egyaránt szolgálhatott a tulajdonos státuszának kifejezésére és a politika vagy a történelem jobb megértésére, de egyszerű faldekorációként sem volt megvetendő műtárgy.
A térképkészítők státusza összetett volt, miután megkülönböztették a térképészek és a kartográfusok tevékenységét. A térképező szakemberek nem tartoztak a Szent Lukács céh kötelékébe, mint kézművesek, vagy akár mint festők, s habár alapos matematikai és technikai felkészülés szükségeltetett a merőleges vetítésben való ábrázoláshoz, és érteniük kellett a rajzoláshoz is - nem voltak többek holmi kishivatalnoknál, aki megbízásból, meghatározott szabályrendszer alapján megörökíti az elé táruló látványt. A kartográfus azonban egészen másképp alkotott. Voltak köztük olyanok, akik térképezőkkel dolgoztattak, de akadtak olyan mesterek is, akik maguk végezték a szerkesztéstől a rajzoláson át az értékesítésig az összes munkafolyamatot. Ilyen művész volt Floris Balthazar, delfti kartográfus és fia, Willem Jansz. Blaeu, akinek 1621-ben kiadott térképe (melyet Visscher újranyomott) látható Vermeer A katona és a nevető lány és a Levelet olvasó nő kékben című festményein. A velük szemben támasztott technikai követelmény mellett az esztétikai szempontok is ugyanolyan fontosak voltak. Tudniuk kellett természetes látványt reprezentálni akkor is, ha bármilyen torz szerkesztésben vagy rövidülésben készítették el a munkát, miként tudniuk kellett elegáns kalligrafikus szöveget rajzolni, színezni, festeni és nyomatot vagy metszetet készíteni. A kor embere ezáltal jutott hozzá az ismeretekhez, nyert rálátást a történelem eseményeire, és kapott segédeszközt az utazáshoz vagy információt a katonaság és a kereskedelem helyzetéről. A térkép ezen felül öröm és élvezet forrásaként is szolgált azáltal, hogy a világot úgy tanulmányozhatták általa, miként Isten teremtette számukra.
A festmények a Galériában tekinthetők meg.

Források:

 

Forrás: Könyvtári Éjszaka 2009 "Ég és Föld"

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK