Vajon mit láttak egy XV. században festett Angyali üdvözlet nézői, és mit látunk ma? Már egyre kevesebben ismerik a bibliai történeteket, s így gyakran előfordul, hogy egy képet nézve csak kompozíciót, színharmóniákat és stílusjegyeket látunk. Ha nem ismerjük a megfestett történetet, ha nem ismerjük a kort, amelyben a kép született, nem ismerhetjük meg teljes mélységében magát a képet sem. Hogy ez ne így legyen, abban segít a Festménytörténetek című könyv.
A kötet izgalmas felfedezőutakra vezet, festmények rejtett, alig észrevehető részleteit mutatja meg, amelyek segítenek megérteni a festő szándékait. Kiderülhet, hogy az eddig ismertnek hitt kép mennyi újat tartogat számunkra. A szerző, Daniel Arasse huszonöt adásból álló sorozata 2003-ban hangzott el a Franc Culture rádióban. A könyv ennek írott változata.
Arasse fejezeteken át foglalkozik a perspektíva feltalálásával. Ír a különféle elméletekről és a kortársadalmi viszonyairól, amelyek elősegítették a perspektíva fejlődését. Bemutatja Brunelleschi modelljét, amellyel azt bizonyította, hogy az építész képes mérnöki pontossággal ábrázolni az épületek látványát. Megtudhatjuk, miért épp az Angyali üdvözletet festették meg talán leggyakrabban a XV. században.
A XXI. századból nézve azt gondolhatjuk, hogy a korai reneszánsz művészeinek lehetőségei nagyon is korlátozottak voltak. A könyvet olvasva azonban nyilvánvalóvá válik, hogy mennyi mindent el lehet mondani egy közismert bibliai jelenettel. Hogyan lehet megfesteni a láthatatlant. Mint Arasse írja, „a festők a festészet eszközeivel, így például a perspektíva segítségével gondolkodnak, amely lehetővé teszi, hogy szép festői gondolatokat vessenek föl”.
Vajon miért festett Fra Filippo Lippi egyik Angyali üdvözletén Mária ruhájának hajlatába lyukat, amelyen át Mária köldökét láthatjuk? A kép eredeti helyén jóval szemmagasság fölött volt elhelyezve, ezért ez csak azóta látható, amióta a képből múzeumi tárgy lett. Olvashatunk izgalmas elemzést Leonardo Mona Lisájáról, egy fejezet a „stilizált stílussal”, a manierizmussal foglalkozik, megismerhetjük Fragonard egy kevésbé ismert képét is. A fejezetek nagy része a XV–XVI. századdal foglalkozik, de más korokba is elkalandozhatunk a mindig élményszerű írások segítségével.
A könyv végén jól használható név- és tárgymutatót találunk, valamint a kötetben elemzett képek színes reprodukcióit, bár ezek kis méretük miatt nem nagyon segítették a képek titkainak felfedezését.