Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Márkus János
Megjelenés: 2011
Oldalszám: 405 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-2794-37-2
Témakör: Fizikatörténet, filozófia, népszerűsítés

Elfogyott

A világmindenség
Mai kozmológiai elméletek

Népszerű tudomány versus tudományos ismeretterjesztés

Új KönyvPiac – 2005. április

 

 Mark Buchanan könyvét, az Itt és mindenüttet lapozva olybá tűnik, hogy az nem más, mint a káoszelmélet egyfajta sajátos „praktikus” megközelítése…
 Timothy Ferris könyve, A Világmindenség látszatra a Buchananéhoz hasonló szórakoztató-ismeretterjesztő művek körébe sorolható. A szerző maga úgy fogalmazza meg célját, hogy összegezni szándékozik a tudománynak a kozmoszról kialakított képét a Krisztus utáni második évezred végén, s eme összegzésben szeretné, ha kirajzolódna egy izgalmasan nyugtalanító új világkép. Végigolvasva a könyvet, elmondhatjuk, hogy elérte célját. A Világmindenség valóban egy könyvben gyűjti össze a kozmológia régi és újabb, a nagyközönség előtt talán kevéssé ismert elméleteit, és mutatja be annak eredményeit közérthető nyelven, a kultúrából és a köznapi életből vett példákkal illusztrálva. A terület összes fontos témája megtalálható: a relativitáselmélet, az ősrobbanás, a „sötét anyag” rejtélye, de kitér a kvantummechanikára és az annak furcsaságai által inspirált elméletekre, sőt még az antropikus elvre is. Beszél a szuperhúr-elméletről, a fekete- és a féreglyukakról. Ferris munkája talán még tankönyvnek is beválna, nem is akármilyennek. Benne újra olvashatjuk mindazt, amit számtalan ismeretterjesztő műben, mégsem unalmas.
 Konzervatív írás a javából – a szó legjobb értelmében. Ferris bevallottan a tudomány klasszikus értékeit veszi védelmébe a divatos okkultista halandzsával és az egyre nagyobb teret hódító vallási fundamentalizmussal szemben. (Ami szinte bátor dolognak számít, ismervén az Amerikában zajló jelenlegi folyamatokat.) Ő is elismeri, hogy nincs abszolút érvényű elmélet, és a világ megismerésében mindenkor az út kezdetén állunk, sőt lehet, hogy a világegyetemről kialakított jelenkori kép éppúgy hamis vagy részleges, mint a régi görögök – vagy akár Newton – kozmosza, hiszen – mint hangsúlyozza – a tudomány nem merev dogma. Olyannyira nem, hogy még a legalapvetőbb, magától értetődőnek tűnő dolgokat vagy fogalmakat (pl. anyag) is elmagyarázza. Ám ez mégsem a posztmodern relativista szkepszise. A könyv még stílusában is mértéktartó, hiányzik belőle az amerikai tudományos irodalomra oly jellemző (ál)laza jópofáskodás.
 A két művet azért is érdemes egymás mellé helyezni, mert a különbség szembetűnő. Míg Buchanan könyve divatos, újszerű, meghökkentő (vagy legalábbis annak szánt), mondhatni: „nagystílű”, ám fölszínes és a valódi tudományos információt tekintve szegényes, addig Ferrisé a hagyományos tudós szerény, ámde információ- és gondolatgazdag ismeretterjesztő munkája. Ám félreértés ne essék: Buchanan könyve messze nem a legelrémisztőbb példa. A szerző tudományos képzettsége rányomja a bélyegét írására, s vannak benne érdekes gondolatok is, ráadásul élvezetes olvasmány – már ha eltekintünk a tudományos belbecs hiányától. Egy ilyen könyvet lesajnálni az általános elhülyülés idején egyre nagyobb luxus.
Farkas Attila Márton

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK