„A világ igen bonyolult; nyilvánvaló, hogy az emberi elme képtelen azt teljesen megérteni. Az ember ezért fogást eszel ki, mely lehetővé teszi, hogy a világ bonyolult voltáért a felelősséget ráhárítsa valamire, amit véletlennek nevez; így lehetővé válik számára, hogy kiragadjon egy tartományt, melyben már csak az egyszerű törvények találhatók. A bonyodalmakat kezdeti feltételeknek, a szabályszerűségek tartományát pedig természettörvénynek nevezi.”

Az Encyclopaedia Britannica róla szóló terjedelmes szócikke szerint Wigner magyar születésű amerikai fizikus volt, aki 1963-ban egy német és egy amerikai tudóssal megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat, amelyet neki az atomfizikához való sok hozzájárulásáért ítéltek oda. A Britannica Hungarica elmondja, hogy középiskolai tanulmányait a fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte (amely sok nagyhírű magyar tudóst adott a világnak - OP.), itt kötött barátságot Neumann Jánossal. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, majd 1924-ben a Berlini Műszaki Főiskolán szerzett vegyészmérnöki diplomát; 1925-ben ott doktorált. A Berlini Műszaki Egyetemen tanított (1928–30), majd áttelepült az Egyesült Államokba. Két évet a Wisconsini Egyetemen töltött a fizika professzoraként, 1938-tól 1971-ig, nyugdíjba vonulásáig a Princetoni Egyetemen a matematikai fizika professzora volt. Még Európában lefektette a csoportelmélet kvantummechanikai alkalmazásának alapelveit, és kidolgozta az elemi részecskék viselkedését leíró tér-idő szimmetriaelvet. 1936-ban jutott el a neutronbefogás elméletéhez; ez később, az atomreaktorok építésekor bizonyult hasznosnak.

Wigner pályájáról részletesebben is olvashatunk itt Ropolyi László előszavában. Különösen érdekes, ahogyan Neumann Jánossal és Albert Einsteinnel összehasonlítja. Wigner, amint mondja, mindkettejükkel közeli személyes kapcsolatban volt, és tudományos munkájában könnyedén szót tudott érteni velük: Neumann inkább matematikus, Einstein inkább fizikus, Wigner pedig matematikai fizikus volt. Valóban, tudjuk és a téma iránt érdeklődők tapasztalják is, hogy a modern fizika leírására jelentős részben csak a felső matematika nyelve, eszköztára alkalmas. E kötet tanulmányainak jelentős részét is csak az tudja igazán követni, érteni, aki kellőképpen otthonos ebben. Siessünk azonban kiemelni: ha mindent kihagyunk, amitől a matematikai apparátus megjelenése elriaszt, még így is sok rendkívül érdekes és tanulságos olvasmányban lesz részünk. Wigner egyik legnagyobb kutatója, felfedezője volt a modern fizika köznapi ésszel felfoghatatlan világának. E kötetben több olyan kérdéskörről is szól, amelyek igazi szellemi csemegét jelentenek a hozzáértőknek. Nekünk, többieknek pedig intellektuális értelemben szó szerint felemelő élmény betekintést kapni abba, hogyan gondolkodott a világról és a tudományról. Mindezt jól érzékelteti a tőle vett idézet, amely ezt az írást nyitja, és amely az Albert Einstein tiszteletére tartott előadásából származik. Az pedig már az ő szellemi nagyságát jellemzi, hogy amit itt egyszerű törvényeknek nevez, az a maga a mai kor természettudománya.

E kötetben láthatjuk azt is, hogy Wigner, mint a 20. sz. sok más kiemelkedő természettudósa, behatóan foglalkozott filozófiával és benne a világ megismerésének lehetőségeivel és korlátaival is, valamint a tudomány szerepével mindebben. Ezek a gondolatai mindannyiunknak jól követhetők, és hallatlanul izgalmasak