A pszichológia örök témái
Történeti bevezetés a pszichológiába
Magyar Tudomány
2008/10
A
szerző nagyon szemléletes
módon a pszichológia tematikája szerint
csoportosítva mutatja be az amúgy igen száraz és
az önmagát át- meg átszövő volta miatt igen bonyolult pszichológiatörténetet.
Így az egyes fejezetekben a korai filozófiai szemléleti
megközelítések, illetve a 19. századtól
a tudományos igényű irányzatokon át a mai legfrissebb elképzelésekig
egymás mellett mutatkoznak meg a különböző elméletek, melyek gyakran vitáznak egymással, de
talán még gyakrabban egymás kiegészítőjeként
vannak jelen. A szemléletmódok egy-egy témakörön
belüli párhuzamos bemutatása, az adott probléma
más-más oldalról való megközelítése
a gondolkodást és a továbbgondolást is
serkenti, így egy kiváló elméleti, de
ugyanakkor nagyon olvasmányos könyvvel gazdagodtunk. A
világos összehasonlító táblázatok,
a szöveget vizuálisan is jól kiegészítő ábrák, és a hangsúlyokat kiemelő szakirodalmi eligazítók szintén az olvasottak
mélyebb elsajátítását segítik,
illetve azokban való további részletes
tájékozódási lehetőséget
kínálják.
A
tematikus részt jól keretezi az első,
és az utolsó két fejezet, amellyel mintegy a
metapszichológiai kontextus is megteremtődik.
Az
első fejezet a naiv, velünk
született pszichológiai képességünk,
az úgynevezett népi pszichológia oldaláról
elindulva (mely később
maga is a pszichológiai vizsgálódás
kiemelt területévé válik) majd
természetesen a tudományos pszichológia
látásmódjait felvázolva jeleníti
meg a pszichológiában felsejlő emberképeket és magyarázatokat. Izgalmasan, a
népi pszichológiai megközelítést a
modern kognitív szemléletnek megfelelő kontextusban helyezi el, de tudományfilozófiai
szemlélettel a tudományos megközelítések
határait is kijelöli a szerző.
A
második fejezetben a pszichológiai gondolkodás
fejlődésének
rövid vázlata tárul elénk. Ebben először
a filozófiai megközelítések, majd a
tudomány térnyerésével egyre inkább
annak eszközeit is felhasználó, s így
fokozatosan önállósuló pszichológián
belüli, egymással dialektikusan versengő nézeteket jeleníti meg a könyv. E gondolatsor
lezárása lehet az utolsó két fejezet (12.
és 13.), így történeti-filozófiai
módon kereteződik a
tematikus rész. A 12. fejezetben a pszichológia és
a technika kérdésköre megint filozófiai
perspektívát teremt, a szerző ugyanis azt a kérdéskört feszegeti, hogy a
pszichológiai kutatásban alkalmazott
berendezéseink milyen mértékben befolyásolják
a pszichológia által fókuszba állítható
kérdésfelvetést: mit is tudnak mérni,
illetve mire is kapunk válaszokat. Másik oldalról
pedig a bennünk lévő kényszer, hogy visszatérő módon a kor legmodernebb gépezetéhez (óramű – telefonközpont – számítógép)
hasonlítsuk az embert, avagy hogyan is befolyásolja
technikai környezetünk az emberképünket.
Az utolsó (13.) fejezetben a határhelyzetben –
mely egyfelől
megtermékenyítő,
másrészt fenyegető módon is megélhető – lévő pszichológiai szakmának a társadalomban való
helyét, helyzetét elemzi nagy élettapasztalatról
is tanúságot téve a szerző.
A
„meta-keretezésen” belüli rész az
egyes témákat érdekes viszonykapcsolatokba
szervezetten közelíti meg. Pszichológiatörténetileg,
de a legújabb elméleteket is ismertetve témakörökként
(illetve „örök témákként”)
tárgyalja a Test és Lélek (3. fejezet),
Ember és Állat (4. fejezet), Öröklés
és Környezet (5. fejezet), Ész és
Érzelem (6. fejezet), Kultúra és
viselkedés (7. fejezet), Egyén és
közösség (8. fejezet), Tudat és
Tudattalan (9. fejezet), Normális és Kóros (10. fejezet), Rész és Egész (11.
fejezet) egymáshoz való viszonyait.
A
tankönyv jellegű könyvben foglalt valamennyi témára a recenzió
terjedelmi keretei miatt értelemszerűen
nem tudunk kitérni. Így pár érdekes,
érdeklődésemet
különösképpen felkeltő témát vázolok.
A
Test és Lélek fejezetben Descartes érdekes
kettőssége is
megmutatkozik, mivel egyszerre a dualisztikus szemlélet
legismertebb modern hagyományon belüli megteremtője,
ugyanakkor a reflexfogalom nagy karrierjének egyik elindítója,
mely később a
determinisztikus elméletek alapját képezi. A
pszichológiai elméletekben az egyik leggyakoribb
kísértésre a homunkulusz explicit vagy rejtett
meglétére nagy hangsúlyt helyez a szerző,
mely a karteziánus gondolkodásban a test és
lélek kapcsolódási pontjában jelentkezik
(a dualista megközelítések nagy dilemmája,
hogy ha szétbontottam, akkor hogyan, illetve hol kapcsoljam a
kettőt össze). Azonban
később is fel-felüti
a fejét a különböző,
nem csak dualisztikus megközelítésekben, amikor
már az ingerek és az átélt élmény
viszonya jelenik meg, hiszen a dualizmus metodológiai
problémája a legtöbb tudományos, azaz
részekre bontó megismerési megközelítésünkben
megjelenik. A fejezet bőséges
teret szentel a ma igen népszerű moduláris elméleteknek, és az ezzel párhuzamosan
megjelenő idegrendszer
hálózatelvű felfogásának, mely inkább az agykéreg
működésének
egységét vizsgálja.
A
4. (Ember és Állat), majd az 5. (Öröklés
és Környezet) fejezetben tág teret kap az
összehasonlító lélektani, az etológia
ill. az evolúciós pszichológiai megközelítés.
Történeti szempontból kiemelném Karl
Büchler evolúciós elméleti megközelítését,
mely Karl Popper közvetítésével Daniel
Denett közismert munkáiban a darwini, skinneri és
popperi lények evolúciós lépcsőiként
jelenik meg.
A
Normális és Kóros a pszichológiában c. (10.) fejezetet gyakorló pszichiáterként
is kitüntetett jelentőségűnek
érzem. Izgalmas mindjárt a probléma
felvezetésében megjelenő politikailag korrekt nevezéktan, szóhasználat
filológiai, filozófiai elemzése. Kiemelném
a történeti áttekintésből
Foucault híres könyve gondolatmenetének tömör
ismertetését, ill. az alfejezetek közül az
evolúciós pszichopathológiai megközelítés
felvázolását.
A
könyvben mindenhol gazdag irodalmi hivatkozás található;
nemcsak a régmúlt elméletalkotóitól,
de a velünk élő hazai (Csányi V., Csépe V. Gergely Gy., Kéri
Sz., Kovács I., Oláh A. – hogy csak néhány
nevet soroljak fel) és külföldi szerzőktől
(pl.: Damasio A, Dennett D, Donald D, Penrose R, Pinker S,
Tomasello M., Zeki S.) egyaránt.
A
könyv nem csupán a pszichológusok,
pszichológushallgatók számára ajánlott,
hanem a pszichiáterek, illetve az érdeklődők
számára is élvezetes olvasmány.
Kelemen Oguz
Kapcsolódó recenziók
- A gép mint az ember metaforája - SZÁMOLNI A BLÖFFEL (Kelen Károly, Népszabadság, 2013. április 19. )
- Történeti bevezetés a pszichológiába (Kelemen Oguz, Magyar Tudomány, 2008/10)
- A pszichológia örök témái (Jakabffy Éva, Pszichológia Online, 2008-09)
- Slideshow a lélekről (Almási Miklós, Mozgó Világ, 2008-09)
- A győzedelmes lélektan (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2008.06.06)
- A lélektan örök problémái (Kerekes Tamás, www.virtus.hu, 2008-5-28)