Schiller Róbert hetvenéves. Ez hihetetlen! Ezt az embert, aki nap mint nap elámít villódzó szellemével és vezet mélységek fölött gyönyörködtetve, nem lehet hetvenévesnek elképzelni.
Lapozgatom a Természet Világa korábbi évfolyamait. Schiller Róbert folyóiratunk, vagyis Olvasóink egyik leghűségesebb szolgálója, harminc éve tagja szerkesztőbizottságunknak, írásai ott sorjáznak lapszámainkban. A kémiai tudomány doktora, szakmája elismert művelője, de nemcsak arról ír, hanem a természettudományok és az irodalom, a művészetek összefüggéseiről, kölcsönhatásairól is. Mondatai, Kosztolányival szólva, „játékosan illanó hullámok, melyek roppant titkok fölött könnyedén gördülnek tova és dalolnak.” „Között” rovatával új műfajt teremtett a folyóirat 135 éves történetében.
„Vannak emberek, akiket alkatuk, gondolkodásukat hajlékonyan követő kifejezőkészségük alkalmassá tesz arra, hogy megismertessenek bennünket szellemi kalandjaikkal” – írta egy helyen. Mintha magáról írta volna. Ő az, aki természetes otthonossággal közlekedik a természettudományi és az irodalmi folyóiratok között, a kultúra egységének jelképeként.
Ne féljünk kimondani: az a nép, mely olyan „monokultúrás” embereket mondhat magáénak, mint Simonyi Károly, Vekerdi László, Schiller Róbert, gazdagnak érezheti magát.