Régóta mondogatják, hogy a polihisztorok kora lejárt. Aligha ok nélkül, hiszen a tudományok - különösen a természettudományok - hatalmas fejlődésen mentek át. Olyannyira, hogy míg hajdan egy különösen tehetséges ember filozófus, matematikus, fizikus, csillagász, orvos és botanikus lehetett egy személyben, addig manapság - hogy csak egyet ragadjunk ki az előbbiek közül - az orvostudomány, sőt a belgyógyászat is túl tág tudományterületté vált ahhoz, hogy valaki azt mondhassa: mindentudó orvos vagy belgyógyász vagyok.
Nos, dr. Makai Mihály fizikus professzor megint enciklopédikus feladatra vállalkozott új könyvében, amely bizonyos mértékig folytatása, kiterjesztése a Megáll az ész? című előző munkájának. A szerző alighanem tiltakozna, ha polihisztornak titulálnák, azt azonban nem tagadhatja, hogy a nyelvészettől a matematikán, a fizikán, az élettudományokon és a teológián át az okkult „tudományokig” sok mindenbe beleásta magát, úgyhogy aki kézbe veszi nemrég megjelent kötetét, rengeteg ismerettel feltöltődve teheti azt le az elolvasása után.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent értettem (megértettem) abból, amiről e könyv szól, de azokon a részeken is átrágtam magamat, amelyek igen távol állnak az érdeklődésemtől. (Ezzel kapcsolatban a szerző azt írja a bevezetőben, hogy ha valaki „az adott részt nem érti, illetve érdektelennek találja, bátran ugorjon a következő részhez”, de én dacból sem ugrottam.) Összességében nagy agytréning volt Makai professzor gondolatmenetét követni, az utóbbi évek legnagyobb olvasmányélményében volt részem a szépirodalmi műveket is beleértve.
M mindenről szól a könyv? Sok egyéb közt a mesterséges és formális nyelvekről, a nyelv kialakulását modellező gavagai játékról, a matematikai fogalmakról és bizonyításokról, az adott számból egy másik számot létrehozó Turing-gépről, tudományos csacskaságokról és csalásokról (például a hidegfúzióról és a Sokal-botrányról), a Francia Akadémia bálfogásairól, a géntechnika kérdőjeleiről, az egyén korlátairól (elméleteiről, hiedelmeiről, babonáiról), az egyházi és kozmikus világképről, a bibliamagyarázatokról, a keresztény, a hindu, a zsidó és az iszlám vallásról, a világnézeti válságról, a kozmikus tudatról, a számmisztikáról, az antitudományról és a körébe tartozó auráról, alkímiáról és ufójelenségről, a tervezett intelligenciáról, az embert manipuláló technikákról, végül a tudomány és a tudás hatalmáról.
Nagyon érdekesek a szerzőnek az áltudományról vallott nézetei. Egy helyütt így ír: „Virágkorát éli a horoszkópkészítés, a távgyógyítás, s burjánzanak a kuruzslás legváltozatosabb módozatai. Háziorvosok élnek vissza azzal, hogy egy állami egyetemen diplomát szereztek, majd pácienseiket obskúrus módszerekkel kezelik. … Kevéssé értjük annak okát, hogy az áltudományok népszerűsége annak ellenére nő, hogy eredményeket nem tudnak felmutatni.” Mentségképpen említhető meg, hogy ha még a kutatók is gyakran ingerülten vitatkoznak egy-egy szakmai kérdésen, mit várhatunk el azoktól, akiknek e kérdésről halvány fogalmuk sincs. Érdekes, sok helyütt egyenest izgalmas olvasmánnyal lepi meg magát az, aki Makai professzor könyvét végigbúvárkodja.