A digitális technológia napjainkban óriási léptekkel nyomni be az élet minden területére. A fedődés iránya, sebessége és a lehetőségek sokasága beláthatatlan. Meglehetősen nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy megjósoljuk vagy elképzeljük, mi várható – mondjuk – az elkövetkező tíz évben. Negroponte azonban éppen erre vállalkozik, mikor felvázolja, hogy a digitális technológia hogy fogja átszőni digitális létezőivel jövőnket, megváltoztatva ily módon élettereinket és életformáinkat. Arra nyitja rá a szemünket, hogy felismerjük az „atomok” (a tárgyi mivoltukban jelenlévő dolgok, termékek és emberek) és a „bitek” (a mindezt számos helyzetben ínár helyettesíteni, felcserélni képes digitális univerzum) közti különbséget, s megértsük, hogy íniért száguld feltartóztathatatlanul a bitek felé a világ.
A Digitális létezésben ugyanis arról van szó – olvasható a könyv előszavában –, hogy szinte hihetetlenek a digitális technikában rejlő lehetőségek: egy szép napon a hűtőszekrény és az autó egymással kommunikál majd, hogy jobban kiszolgálhassanak minket, és ha külföldre készülünk, erről a ház is „tudni fog”: az adott országra jellemző zenét játszik. És még ennél különösebb dolgok is lehetségessé válhatnak majd, mivel meglesz rá a technikai lehetőségünk.
Negroponte felvázolja, ami szerinte elképzelhető a jelen és a jövő digitális technikájának keretein belül.
Megpróbálja a nyolc évvel ezelőtti – akkor írta meg a Digitális létezést – megoldásokat extrapolálni.
„Az új évezred küszöbén akár a jobb, akár a bal oldalt mandzsettagombjaink, de még fülbevalóink is alacsonyan keringő műholdakon keresztül fognak egymással kommunikálni, akkora teljesítménnyel, amely meghaladja a jelenlegi személyi számítógépeinkét. A telefonunk különbséget fog tenni a hívások között: fogadja, csoportosítja, némelyiket talán még meg is válaszolja, akár egy jól nevelt angol korpornyik. A tömegmédia személyre szabott információt és szórakozást továbbító rendszerré válik. Az iskolák a gyermekek számára múzeumként és játszótérként funkcionálnak majd, ahol gondolatokat gyűjthetnek össze, ismerkedhetnek és játszhatnak a világ különböző részén élő társaikkal. A digitális bolygó olyan kicsi lesz, mint egy gombostű feje” – írja paradox bevezetőjében a szerző.