0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2005
Oldalszám: 320 oldal
Formátum: A/5, kötve
ISBN: 978-963-9548-75-6
Témakör: Kommunikáció
Sorozat: Kommunikációkutatás

Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft

KOSÁRBA
A nyelvben élő kapcsolat
Egy öngyilkosság-megelőző sürgősségi telefonszolgálat beszélgetéseinek vizsgálata

Pécsi műhelytitkok

Élet és Tudomány
2007. október 12.
A kiadó Kommunikációkutatás cí­mű sorozatában általában a Pécsi Tudományegyetem Nyelvészeti Doktori Iskolájának Kommunikáci­ós Programjából származó megvé­dett doktori disszertációk jelennek meg, a programot vezető Horányi Özséb professzor és munkatársai szerkesztésében. A sorozat egyik legérdekesebb kötete ez a könyv. Nehéz a szokványos tudományel­méleti kategóriák szerint megmon­dani, milyen tudományterületre tartozik, mert kommunikációelmé­let, kognitív szemantika, pszicho­lingvisztika, kulturális antropológia, pszichoterápia és sok más tudo­mányág koncepciói és módsze­rei ötvöződnek a szövegben. Vi­szonylag kisebb rész a könyvben az alcímben említett vizsgálat, bár az öngyilkossággal kapcsolatos is­meretekről, szabályszerűségekről sok szó esik, akárcsak a telefon­szolgálatokról, amelyek nagyon fontos megelőzési funkciót tölte­nek be (az átlagos gondolkodás, sőt az öngyilkosságra vonatkozó hagyományos tudományos szem­lélet számára is gyakran nehezen érthető módon).A szerző, Erdős Márta több­ségében új vagy kevésbé ismert, illetve elismert megközelítésmó­dokat használ fel munkájában. Túlnyomóan új szakirodalmi pub­likációkra hivatkozik, s igen nagy forrásanyagra támaszkodik. Fő­leg szemléletének kifejtése tölti ki a kötet kereteit, de ezek nagyon is relevánsak a kiemelt feladat, a se­gítő telefonos párbeszédek elem­zése szempontjából.A megközelítések érdekessége, hogy többségük a pécsi bölcsész­kar tudományos közösségében művelt kiemelt téma. Egy részük az ottani kutatások nyomán ala­kult ki vagy fejlődött tovább, így Erdős Márta – aki ugyancsak e kö­zösség tagja – sajátos szintézist tudott megvalósítani könyvében.Horányi Özséb és munkatársai például kialakították a kom­munikáció úgyneve­zett participációs modelljét, amely szerint a kommunikáció lé­nyege a részvétel a problémamegoldási folyamatban, illetve a részesülés abból a tu­dáskészletből, erőforráshalmazból, amely a megoldáshoz szükséges.Az öngyilkosságok pécsi vizsgá­lataiból (éppen a hazánkban úttörő szerepet betöltő pécsi telefonszol­gálatok munkatársai révén) reflek­torfénybe került az öngyilkossági krízis, amelyben befeléfordulás, beszűkülés, elmagányosodás lép fel. Az egyén tehát mintegy kisodródik a társadalom kommunikációs mátrixából, nem tudja megújíts­; ni, megváltoztatni tudáskészletét, a problémák elől az elmenekülést, az önkezű halált választja. Ugyan­csak főleg a pécsi vizsgálatokból tűnt ki, hogy a magyar kultúrában olyan rejtett beszédkód működik, amely megoldatlan krízisállapo­tokban az öngyilkosság felé terel (ez egyben a magyar öngyilkos­sági halálozás egyik magyaráza­ta is lehet). A nyelvben élő kultu­rális kódok egyébként az emberi kapcsolatok és érintkezési formák minden területén fontosak, esetleg meghatározók lehetnek.Van Sennep, illetve Turner elméle­te, a liminalitás Pécsett erős visszhangra talált a pszichológusok kö­zött, mert azt a folyamatot írja le, hogy miként megy végbe a kul­turális adaptációval és változással kapcsolatos lelki átalakulás. A folyamat rituális, a rítusban struk­turált kommunikáció zajlik, és eb­ben az emberi viszonylatoknak és a saját énnek újfajta értelmezése jön létre. A krízis hasonlóan rituális folyamat, és a krízisben marginali­zálódó ember új rítusokban (például a segítő beszélgetésben) visszave­zethető a kommunikációs közösségbe.A szerző a dialógus bahtyini, illetve Martin Buber filozófiájából eredő fogalomértelmezése folytán ugyancsak sajátos pécsi „tudás­készletben” engedi részesülni a vele kommunikációra lépő olvasót, még ha ez a kommunikáció egy­irányú és lineáris is. A terápiás dialógus számos lényeges összete­vőjét mutatja be a szerző. Közülük is kiemeli a főleg tagadással ope­ráló, az ént háttérbe szorító, úgy­nevezett negatív – öngyilkosság felé terelő – beszédkód felülvizs­gálatát és korlátozó, kötő erejének oldását, de általában a metaforák­ba kötött kulturális utasításoknak vagy a személyes problémameg­oldó képességet kötő helyzetértel­mezéseknek a befolyásolását.A releváns és terápikus pár­beszédek – megfelelő terápiás kapcsolatban és keretek között, egyenrangú kommunikációs feltételekhez haladva – általában új jelentéseket alakítanak ki a problémákról. Olyanokat, amelyek a korábbi ellehetetlenítő, elégtelen értelmezések helyett megoldást tesznek lehetővé. A dialógus kö­zösen, kommunikációban vizsgál­ja meg a jelentéseket, és konstruál helyettük megfelelőbbeket.Ezt a folyamatot a szerző sok beszélgetésrészlettel illusztrálja, amelyek eredeti jegyzőkönyvek­ből származnak. Jelentős számú sikeres beszélgetés tartalomelem­zése révén a szerző ezt bizonyí­tani tudja. Arra is talál adatokat, hogy a tagadó és mintegy „exkom­munikáló” beszédmód háttérbe szorul, és az önről mint cselekvő és megoldásokra képes ágensről szóló kijelentések vagy utalások szaporodnak meg. Közben érde­kes vizsgálatokról tesz említést az öngyilkosság sajtótematizációjára vonatkozóan, ezekben a túl direkt – ahogy ő nevezi, „szó szerinti” – beszéd sugallja és teszi szinte paranccsá a krízishelyzetekből való öndestruktív kilépést. Ez a vizsgá­lat is egyike a pécsi kutatási kérdé­seknek, és egyben nagyon fontos a tömegkommunikáció és az ön­gyilkosság között fennálló össze­függések feltárása szempontjából.A szerző voltaképpen új fényben mutatja be a pszichoterápiát, a te­rápiás kommunikációt, amelynek egy sajátos esete a segítő tele­fonkommunikáció. Igen részlete­sen vizsgálja ennek egyes össze­tevőit, mozzanatait, érzékletesen mutatja be a folyamatot. A szöveg teli van érdekes adattal és magyarázattal. Erdős Márta különleges sajátossága, hogy az egyes té­maegységeken, a gondolatmenet egy-egy szakaszán belül felfogá­sát nagyon világosan fejti ki, de gyakran csak utalással köti össze kérdésfeltevéseit és eredményeit – nyilván ehhez nagyon nagy terje­delemre lenne szüksége. Hangsú­lyozza a további kutatások szük­ségességét, és ő maga mondja ki, hogy vizsgálataiban gyakran csak újabb kutatási kiindulópontokig ju­tott el. Sok helyen a teljes empiri­kus válaszok módszertani igénye­inek bonyolultsága állíthatta meg (írja is, hogy a választott elemzési kereteken kívül még összetettebb, kontextuális kategóriákat is lehet­ne választani, de a módszerek ott már bizonytalanok). Máskor pedig kitűzött célja korlátozta, például – miként címe is mutatja – a nyelv­ben élő kapcsolat. Így nem szól a telekommunikáció nemverbális (a beszédesemények, beszédaktu­sok ritmusaiban és formai eleme­iben rejlő) metakommunikatív ha­tásairól, a segítő beszélgetésben az érzelmi hullámhossz változá­sairól és effektusairól. Holott ezek a pszichoterápiában általában is, de az egyébként személytelen és időlimitált telefonos segítésben nagyon fontosak lehetnek.Egészében a kötet nagyon kor­szerű, érdekes és remélhetően több szakágban és szakterületen is megtermékenyítő hatást gyakorol majd, széles olvasóréteg figyelmét vonja magára.
Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK