Megjelenés: 2005
Oldalszám: 320 oldal
Formátum: A/5, kötve
ISBN: 978-963-9548-75-6
Témakör: Kommunikáció
Sorozat: Kommunikációkutatás
Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft
KOSÁRBA
Oldalszám: 320 oldal
Formátum: A/5, kötve
ISBN: 978-963-9548-75-6
Témakör: Kommunikáció
Sorozat: Kommunikációkutatás
Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft
KOSÁRBA
A nyelvben élő kapcsolat
Egy öngyilkosság-megelőző sürgősségi telefonszolgálat beszélgetéseinek vizsgálata
Pécsi műhelytitkok
Élet és Tudomány
2007. október 12.
A kiadó Kommunikációkutatás című sorozatában általában a Pécsi Tudományegyetem Nyelvészeti Doktori Iskolájának Kommunikációs Programjából származó megvédett doktori disszertációk jelennek meg, a programot vezető Horányi Özséb professzor és munkatársai szerkesztésében. A sorozat egyik legérdekesebb kötete ez a könyv. Nehéz a szokványos tudományelméleti kategóriák szerint megmondani, milyen tudományterületre tartozik, mert kommunikációelmélet, kognitív szemantika, pszicholingvisztika, kulturális antropológia, pszichoterápia és sok más tudományág koncepciói és módszerei ötvöződnek a szövegben. Viszonylag kisebb rész a könyvben az alcímben említett vizsgálat, bár az öngyilkossággal kapcsolatos ismeretekről, szabályszerűségekről sok szó esik, akárcsak a telefonszolgálatokról, amelyek nagyon fontos megelőzési funkciót töltenek be (az átlagos gondolkodás, sőt az öngyilkosságra vonatkozó hagyományos tudományos szemlélet számára is gyakran nehezen érthető módon).A szerző, Erdős Márta többségében új vagy kevésbé ismert, illetve elismert megközelítésmódokat használ fel munkájában. Túlnyomóan új szakirodalmi publikációkra hivatkozik, s igen nagy forrásanyagra támaszkodik. Főleg szemléletének kifejtése tölti ki a kötet kereteit, de ezek nagyon is relevánsak a kiemelt feladat, a segítő telefonos párbeszédek elemzése szempontjából.A megközelítések érdekessége, hogy többségük a pécsi bölcsészkar tudományos közösségében művelt kiemelt téma. Egy részük az ottani kutatások nyomán alakult ki vagy fejlődött tovább, így Erdős Márta – aki ugyancsak e közösség tagja – sajátos szintézist tudott megvalósítani könyvében.Horányi Özséb és munkatársai például kialakították a kommunikáció úgynevezett participációs modelljét, amely szerint a kommunikáció lényege a részvétel a problémamegoldási folyamatban, illetve a részesülés abból a tudáskészletből, erőforráshalmazból, amely a megoldáshoz szükséges.Az öngyilkosságok pécsi vizsgálataiból (éppen a hazánkban úttörő szerepet betöltő pécsi telefonszolgálatok munkatársai révén) reflektorfénybe került az öngyilkossági krízis, amelyben befeléfordulás, beszűkülés, elmagányosodás lép fel. Az egyén tehát mintegy kisodródik a társadalom kommunikációs mátrixából, nem tudja megújíts; ni, megváltoztatni tudáskészletét, a problémák elől az elmenekülést, az önkezű halált választja. Ugyancsak főleg a pécsi vizsgálatokból tűnt ki, hogy a magyar kultúrában olyan rejtett beszédkód működik, amely megoldatlan krízisállapotokban az öngyilkosság felé terel (ez egyben a magyar öngyilkossági halálozás egyik magyarázata is lehet). A nyelvben élő kulturális kódok egyébként az emberi kapcsolatok és érintkezési formák minden területén fontosak, esetleg meghatározók lehetnek.Van Sennep, illetve Turner elmélete, a liminalitás Pécsett erős visszhangra talált a pszichológusok között, mert azt a folyamatot írja le, hogy miként megy végbe a kulturális adaptációval és változással kapcsolatos lelki átalakulás. A folyamat rituális, a rítusban strukturált kommunikáció zajlik, és ebben az emberi viszonylatoknak és a saját énnek újfajta értelmezése jön létre. A krízis hasonlóan rituális folyamat, és a krízisben marginalizálódó ember új rítusokban (például a segítő beszélgetésben) visszavezethető a kommunikációs közösségbe.A szerző a dialógus bahtyini, illetve Martin Buber filozófiájából eredő fogalomértelmezése folytán ugyancsak sajátos pécsi „tudáskészletben” engedi részesülni a vele kommunikációra lépő olvasót, még ha ez a kommunikáció egyirányú és lineáris is. A terápiás dialógus számos lényeges összetevőjét mutatja be a szerző. Közülük is kiemeli a főleg tagadással operáló, az ént háttérbe szorító, úgynevezett negatív – öngyilkosság felé terelő – beszédkód felülvizsgálatát és korlátozó, kötő erejének oldását, de általában a metaforákba kötött kulturális utasításoknak vagy a személyes problémamegoldó képességet kötő helyzetértelmezéseknek a befolyásolását.A releváns és terápikus párbeszédek – megfelelő terápiás kapcsolatban és keretek között, egyenrangú kommunikációs feltételekhez haladva – általában új jelentéseket alakítanak ki a problémákról. Olyanokat, amelyek a korábbi ellehetetlenítő, elégtelen értelmezések helyett megoldást tesznek lehetővé. A dialógus közösen, kommunikációban vizsgálja meg a jelentéseket, és konstruál helyettük megfelelőbbeket.Ezt a folyamatot a szerző sok beszélgetésrészlettel illusztrálja, amelyek eredeti jegyzőkönyvekből származnak. Jelentős számú sikeres beszélgetés tartalomelemzése révén a szerző ezt bizonyítani tudja. Arra is talál adatokat, hogy a tagadó és mintegy „exkommunikáló” beszédmód háttérbe szorul, és az önről mint cselekvő és megoldásokra képes ágensről szóló kijelentések vagy utalások szaporodnak meg. Közben érdekes vizsgálatokról tesz említést az öngyilkosság sajtótematizációjára vonatkozóan, ezekben a túl direkt – ahogy ő nevezi, „szó szerinti” – beszéd sugallja és teszi szinte paranccsá a krízishelyzetekből való öndestruktív kilépést. Ez a vizsgálat is egyike a pécsi kutatási kérdéseknek, és egyben nagyon fontos a tömegkommunikáció és az öngyilkosság között fennálló összefüggések feltárása szempontjából.A szerző voltaképpen új fényben mutatja be a pszichoterápiát, a terápiás kommunikációt, amelynek egy sajátos esete a segítő telefonkommunikáció. Igen részletesen vizsgálja ennek egyes összetevőit, mozzanatait, érzékletesen mutatja be a folyamatot. A szöveg teli van érdekes adattal és magyarázattal. Erdős Márta különleges sajátossága, hogy az egyes témaegységeken, a gondolatmenet egy-egy szakaszán belül felfogását nagyon világosan fejti ki, de gyakran csak utalással köti össze kérdésfeltevéseit és eredményeit – nyilván ehhez nagyon nagy terjedelemre lenne szüksége. Hangsúlyozza a további kutatások szükségességét, és ő maga mondja ki, hogy vizsgálataiban gyakran csak újabb kutatási kiindulópontokig jutott el. Sok helyen a teljes empirikus válaszok módszertani igényeinek bonyolultsága állíthatta meg (írja is, hogy a választott elemzési kereteken kívül még összetettebb, kontextuális kategóriákat is lehetne választani, de a módszerek ott már bizonytalanok). Máskor pedig kitűzött célja korlátozta, például – miként címe is mutatja – a nyelvben élő kapcsolat. Így nem szól a telekommunikáció nemverbális (a beszédesemények, beszédaktusok ritmusaiban és formai elemeiben rejlő) metakommunikatív hatásairól, a segítő beszélgetésben az érzelmi hullámhossz változásairól és effektusairól. Holott ezek a pszichoterápiában általában is, de az egyébként személytelen és időlimitált telefonos segítésben nagyon fontosak lehetnek.Egészében a kötet nagyon korszerű, érdekes és remélhetően több szakágban és szakterületen is megtermékenyítő hatást gyakorol majd, széles olvasóréteg figyelmét vonja magára.
Kapcsolódó recenziók
- Egy öngyilkosság-megelőző sürgősségi telefonszolgálat... (Bogár Edit, Papiruszportál, 2008-12-1)
- Pécsi műhelytitkok (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2007. október 12.)
- A krízis és a változás nyelve (Ferenczi Andrea, LAM (Lege Artis Medicinae 2007;17(4, 5))
- B. Erdős Márta: A nyelvben élő kapcsolat (Buda Béla dr., Mentálhigiéné és Pszichoszomatika – 2006. december, )
AJÁNLOTT KÖNYVEK
