0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 340 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-9664-35-7
Témakör: Kommunikáció, Társadalomtudomány

Eredeti ár: 3500 Ft
Webshop ár: 2100 Ft

KOSÁRBA
Egyben az egész egytől egyig
Új média remix 2.

Egyben az egész egytől egyig

2008

            A kiadó sorozatának első kötete /Halácsy Péter, Vályi Gábor, Barry Wellman /szerk./: Hatalom a mobiltömegek kezében/ szemelvényeken át mutatta be az új, interaktív, elektronikus –digitális- technológia társadalmi és kulturális hatásait a különleges felhasználói lehetőségek nyomán. Ez a kötet ugyancsak a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik műhelyét, a Mobil Innovációs központot /BME MIK/ reprezentálja, és annak egy programja kezében keletkezett, a program címe: A szavak hálójában, a Magyar Egységes Ontológia /MEO/. A szerző Szakadát István, aki a programot is vezeti. Nem véletlen a cím, a szerző ezzel alapmondanivalóját akarja kifejezni, az egyes ember már globális hálózat része.

            Mint zárszavában /321.old./ írja:

            „A multimédia minden formát, minden eszközt egységesít. Egyetlen dobozból kapunk meg mindent, ami addig papíron, könyvben, újságban, moziban, tévében, rádióban, kazettán vagy hanglemezen jutott el hozzánk. Az egész világ ott lapul egyetlen képernyő mögött.”

            „Ami digitális, azt az emberek másolják, felhasználják, újrakeverik és megosztják. A globális mix: mindenki vesz valamit a másiktól. Az egészből. Egytől egyig.

Az ön-kifejezés új platformja már digitális: az ember egyszerre lehet író és olvasó, hallgató és megszólaló, néző és képalkotó, adó és vevő. A média interaktívvá, a használója aktívvá válik, és az információ újra egy embertől a másikig halad, egytől egyig.”

„Mert: egyben az egész, egytől egyig.”

A könyv zárómondata tehát indokolja a címet. A cím mégis kelt bizonyos hiányérzetet az olvasóban. Ugyan a könyv is, a sorozat is szakemebereknek, speciális felhasználóknak szól, de azért érdemes lett volna már a címlapon is kifejezésre jutatni, hogy a szerző egyedülálló, eredeti szintézisre vállalkozott. Ugyanis –eltérően a sorozat első kötetétől- nem az új média, a digitalizált világ alkalmazási, akciós távlatatit kutatja, hanem az új kommunikációs rendszer logikáját, ahogy a kötetben erről sok szó esik /és az alapját képző projekt címében is kifejeződik/, a kommunikáció logikai ontológiáját fejti ki. Valamilyen találó alcímben lehetett volna  ezt hangsúlyozni.

A szerző a számítógépből indul ki, a mérnöki gondolkodást explikálja, és követi, ahogyan a számítógép kategóriái, információkezelési szabályai és rendszerei létrejöttek. Shannon ismert modelljéből kezdi elemzését, amely világosan elkülöníti az események, az eszközök és az információk szintjeit, és ezek kapcsolatát folyamatban mutatja be. Az információ továbbításának két vetülete állandó követelményeket teremt, át kell hidalni az időt és a teret, e feladatra a kommunikáció történetében az emberek különféle eszközöket találtak /ezek geneológiáját és mai rendszerösszefüggéseit a kötet ismerteti/. Majd a szerző arra koncentrál, hogyan lehet a szöveg ill. a szintaktika koncepciót vonatkoztatni a képek, ábrák, zenei hangok és más, ma releváns társadalmi és kulturális információs, ill. kommunikációs rendszerekre. Kiterjeszti a beszédaktus elméletét, és rámutat, hogy a digitális adattárolás és –közvetítés révén hogyan válhat szóból, képből, hangból hipertext, vagyis sokszoros összefüggésbe, kapcsolatba hozott rendszer, amely rugalmasan és rekombinatív módon használható.

A világos, sok ábrával illusztrált levezetés megrajzolja a számítógép adatkezelési rendszerét, és ezzel együtt tulajdonképpen az emberi információfeldolgozás logikai modelljét vázolja fel. A dokumentumok, a keresés, a logikai terminusok voltaképpen megmutatják a tudásszervezés útjait, és az olvasó a szerző érvelései nyomán megérti, hogy ezek a kommunikáció funkcióit is szolgálják, hiszen kommunikációs folyamatokban keletkeznek és működnek. A kommunikáció céljai című fejezet bontja ezt ki, és vezeti el az információkezelési és –továbbítási logikát és a benne rejlő „információs ontológiát”, vagyis a kategoriális létezéstételek elméletét a közösségek életéig és a kultúráig.

A kötet médiaiparral foglalkozó fejezete lépésként írja, hogyan valósította meg a szükségleteket e téren a technikai fejlődés. A mai média lehetőségek a kommunikáció különös „architektúráját” adják, amelyben mind nagyobb szerepe lesz az interaktivitásnak.

A könyv külön részben tárgyalja az interaktivitást, a „média remix” útjait és szempontjait. Világos leírásban kapjuk itt a jelenségeket, a laikus olvasó is definícióhoz jut a multimédia, hipermédia, web 2.0, peer production, creative commons és más mai, a jelenségkörben gyakran használt fogalamakat illetően.

Külön fejezet szól az információelérésről  /szűrés, keresés, relevancia, keresőszolgáltatás/.

            Amint a kötet zárszavának részleteiből /és tulajdonképpen a címadás kontextusából is/ láthatjuk, a szerző lelkesen és relevációként kezeli az új média lehetőségeit, és nyílvánvalóan tudatában van, hogy a számítógép technikai és műveleti rendszere alaján újszerűen képes megragadni a kommunikáció logikáját és ontológiáját. Munkája –mint már említettük- eredeti szintézis, ami nagy figyelmet érdemel. A modern kommunikációelméletben ez a gondolatmenet lehet a közös alap, a teoretikus kiindulópont. Ilyen módon a könyv jól kapcsolódik, szinte hozzátartozik a kiadó nemrég megjelent kommunikációelméleti monográfiáihoz, leginkább Anderson, Terestyéni és Horányi köteteihez. Éppen ezért lehetett volna célszerű valami markánsabb cím (vagy alcím), ami a könyv jelentőségét, értékét külön kiemeli

Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK