0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 480 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-2168-56-2
Témakör: Műszaki tudomány

Eredeti ár: 3800 Ft
Webshop ár: 2850 Ft

KOSÁRBA
A digitális televíziózás
Bevezetési modellek, külföldi tapasztalatok
Hazay István (szerk.)

Kirobbanóban a digitális forradalom

Médiakutató - Kritika rovat
2007 tavasz

A digitális televízió szolgáltatásai – Bevezetési modellek, külföldi tapasztalatok a címe ennek a hiánypótló kiadványnak, amellyel az olvasók most közelebbről megismerkedhetnek. Ha a nem túl frappáns, ám a tartalmat pontosan tükröző cím nem keltené fel olyannyira érdeklődésünket, hogy rögtön nekilássunk az olvasásnak, a szerkesztő és a társszerzők nevének hallatán bizonyosan felfigyelünk a könyvre. Legalábbis azok így tesznek, akik kicsit is ismerik a mai magyar média neves és elismert szakértőit. Itt ildomos megjegyeznünk Ágoston György, dr. Eiselt Béla, Kissné Akli Mária, dr. Kovács Imre, Stefler Sándor nevét, akik társszerzőként segédkeztek a mű létrejöttében, valamint – természetesen – Hazay Istvánét, aki mint szerző és mint szerkesztő, oroszlánrészt vállalt e nagyszerű munkából, és aki az új rádió és televízió törvény tervezetének elkészítésében segédkezett. (A tervezet a nagyközönség számára is hozzáférhető, hiszen hosszas és kitartó kutatás után fellelhetjük – igaz, nem az ORTT, hanem az AKTI honlapján.) Ily módon Hazay István igazán közelről megtapasztalhatta a jövő televíziózásának alapjait és lényegét. Az általa nagy gondossággal összeállított, tudományos igénnyel megszerkesztett, pontosan kidolgozott könyv tehát a megszerzett ismeretek alapján tárgyalja a digitális televíziózás nyújtotta lehetőségeket, ügyelve a felmerülő problémák kezelésére, valamint előkészítve a sikeres bevezetést.

Az már rögtön szemet szúr az olvasónak, hogy igen vaskos könyvet tart a kezében, amelynek borítója leginkább egy középiskolás tankönyvére emlékeztet. A későbbiekben azonban láthatjuk, hogy ezt a témát aligha lehetett volna rövidebben kifejteni. A szerkesztő célja olyan ismeretterjesztő könyv létrehozása volt, amely mind a hozzáértők, mind a témában nem jártas olvasók előtt felfedi a digitális világ újszerűségének mibenlétét, különlegességét, meghatározza az átálláshoz vezető úton felmerülő veszélyeket és valós problémákat, illetve valamelyest iránymutatást ad az esetleges útvesztőkben. A téma alapos megismeréséhez így feltétlenül szükséges volt a részletesen kidolgozott, precíz és logikus gondolatmenet. Az első részben olyan alapfogalmakkal ismerteti meg olvasóit Hazay István, mint a tartalom-előállítás, a műsorelosztás vagy a képátvitel technológiája, gondolva azokra az olvasókra is, akik most találkoznának először e kifejezésekkel. A televíziózás történetét egészen az 1870-es évektől napjainkig végigtekinthetjük, ahogyan a kezdetleges, szeléndarabok bevonásával megvalósított, eleinte 30 soros képfelbontás mára 1250 soros rendszerré nőtte ki magát. A részletes, aprólékosan kifejtett gondolatmenet a televíziós műsorszolgáltatás műsortovábbítási platformjainak ismertetésével (földfelszíni, műholdas és kábeles) folytatódik a második részben. Úgy gondolom, a szerzők nagy hangsúlyt fektettek a mindenre kiterjedő, részletes folyamatábrázolásra, amely laikusok számára kissé nehezen érthető, hiszen bonyolult technológiai körülírásokat feltételez. Sokszor úgy érezzük, elveszünk a szövevényes részletekben, mivel minden új fogalom kifejtése egy másik ismeretlen kifejezéshez vezet (amplitúdómoduláció, modulált színsegédvivő jel). Ezek a kiegészítő információk azonban fontos elemei az ismeretek elsajátításának, hiszen ha megértjük és felfogjuk ezeket, akkor a teljesség igényével kialakított képet kaphatunk a televíziózás alapfogalmairól.

A könyvnek körülbelül a tizedénél tarthatunk, amikor eljutunk fő témánkhoz, a digitális televíziózáshoz. A digitális technika térhódításának miértje után a digitális jeltömörítéssel ismerkedünk meg, talán kicsit bővebben is, mint azt elvárnánk. Az MPEG jeltömörítési szabványok részletes leírása, valamint a DVB-projekt és az általa kidolgozott DVB-szabványok ismertetése talán kicsit még bonyolultabbnak tűnik, legalábbis ezt érezzük a sok-sok műszaki és technikai paraméterrel (szabadsági fokok, védelmi intervallum, bitátszövés) megtűzdelt szakmai kifejtésekből. Megismerhetjük azonban a földfelszíni, a vezetékes, a vezeték nélküli, valamint a műholdas digitális műsorelosztó rendszerek felépítését, működését. Az interaktív platformok mellett ebben a részben kapunk tájékoztatást a digitális televízió jelenleg ismert, négy vételi eszközéről, köztük a napjainkra már sokat emlegetett set-top boxról (STB). S ha már ennél az idegen kifejezésnél tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy a könyvben végig kötőjellel szerepel az angol eredetű elnevezés (set-top-box), holott azt az Oxford-szótár szerint a szó harmadik tagjánál már nem kell használni. 

Pár oldallal később feltárul előttünk, melyek a digitális televíziós rendszerek alap és kiegészítő, értéknövelő szolgáltatásai. Ezek ismeretében már le is vonhatjuk a konzekvenciánkat, miszerint a digitális televíziózás mérföldkőnek számít a televíziózás történetében. Az olvasottak alapján új szolgáltatások egész sora alakítja át, teszi könnyebbé és modernizálja mindennapi, megszokott televíziós fogyasztásunkat. A Hazay István által kigyűjtött szolgáltatások közül csak néhányat emelnék ki: ilyen a távoktatás, az e-mail- és az sms-küldés, a video on demand (VOD) a televíziós környezetben. Ebben a nagyszerűen kidolgozott fejezetben arra is választ kapunk, hogy – digitális műsorszórást feltételezve – mennyivel bővülhet a csatornakínálat az egyes televíziós platformokon.

Természetesen a digitális televíziózás eddig elért eredményeit mi sem szemléltetné jobban, mint az egyes országokban zajló változások követése, s e folyamatok felvázolása. A könyv szerzői, szívós kutatómunkájuknak köszönhetően, két tengerentúli, valamint huszonnyolc (28!) európai ország digitalizációs törekvéseit és intézkedéseit ismertetik. Ez a hasznos, majd' 150 oldalas beszámoló az általános helyzetképen felül becsült előrejelzéseket is tartalmaz a következő évek digitalizációs fejleményeinek vonatkozásában.

Magától értetődő, hogy az elemzett országok után már csak Magyarország következhet. A könyv végéig a hazai helyzet bemutatását célozták meg a szerzők. Az előkészületektől a frekvenciatervezésen át az egyéb tervezési paraméterekig áttekinthetjük a digitális átálláshoz szükséges lépéseket.

Itt kell megjegyeznünk azokat a felmerülő problémákat, dilemmákat is, amelyekről a szerzők nem felejtkeztek el említést tenni. A mi kis magyar médiapiacunkon valószínűleg nincs olyan fizetőképes kereslet, amely tudná vállalni egy esetleges fizetős digitális platform költségeit. Így érthető is a szerzői feltevés, hogy Magyarországon az ingyenes digitális televíziózásnak van és lehet jövője. Ezen kívül még két nagyon fontos kérdéskört vet fel és fejt ki részletesebben a Hazay István által szerkesztett könyv. Úgy gondolom, hogy mindkét kérdéskör felvázolása égetően szükséges ahhoz, hogy ne csak a pozitív és zökkenőmentes oldalát szemléljük a digitális televíziózásnak. Érthető, hogy a digitális infrastruktúra kiépítése nagyon sok pénzt emészt fel, hiszen a műszaki háttér létrehozásának igen komoly anyagi vonzata van. Viszont a nagy kérdés az lesz, ki fizeti meg az átállás árát? A tartalomszolgáltatók? A műsorelosztók? A fogyasztók, netán az állam? A médiafogyasztási lánc mely tagjai és milyen arányban vállalnak részt ezekből a költségekből? Ezeket a kérdéseket Hazay István is felteszi, és próbál választ találni rájuk – valójában azonban egyelőre még csak találgathatunk, mi lesz a végső megoldás. Ahogyan az állami szerepvállalás meghatározásakor is. Az állami támogatások mértéke, a kormány szabályozó szerepe, az új törvény megalkotása mind az állam hatáskörébe tartozó kérdés. Az vitathatatlan, hogy bizonyos mértékű állami beavatkozásra szükség van – legfőképp a földfelszíni platform esetében –, de pontosan a „mértékkel”, a kormányzati beleszólás intenzitásával kapcsolatosan merülnek fel kérdőjelek. A szerzők az állami szerepvállalás lehetőségeit is a teljesség igényével fejtik ki, és próbálják tudatosítani bennünk, hogy az állam olyan központi szerv, amelynek így vagy úgy, de részt kell vállalnia a digitális televíziózás és a digitális átállás nemes feladatának végrehajtásában. Viszont arra nem tért ki a könyv, hogy az állam beavatkozása a piac működési mechanizmusaiba sok esetben korántsem mondható kívánatosnak. Gondoljunk csak arra, hogy egyes piaci szereplők ily módon előnyösebb pozíciókba juthatnak, míg mások éppen ezért lépéshátrányba kerülhetnek.
Ez a majd' 500 oldalas könyv nem könnyed olvasmány, hiszen olykor bonyolult műszaki körülírásokat tartalmaz, s néhol komoly szakmai tudást feltételez. Aki azonban végigolvassa, úgy érezheti, közelebb került a digitális televíziózás rejtelmeihez. Azoknak, akik e témában jártasak voltak, a részletes leírásokkal segít az eddig megszerzett tudás pontosításában. Azoknak pedig, akik még csak most találkoztak először a digitális technikával, teljesen az alapoktól kezdve igyekszik iránymutatást adni e számtalan kérdést felvető digitális világban.

Illés Viktória Ivett

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK