Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 480 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-2168-56-2
Témakör: Műszaki tudomány

Eredeti ár: 3800 Ft
Webshop ár: 2850 Ft

KOSÁRBA
A digitális televíziózás
Bevezetési modellek, külföldi tapasztalatok
Hazay István (szerk.)

Digitális lesz az egész világ

eMasa - Médiaszakmai portál
2006. augusztus 11.

Az elektronika, a távközlés – a rádiózás (távolba hallás), a televíziózás (távolba látás) – és egyéb lehetőségei, vagyis összefoglalva, a tartalomszolgáltatás, tehát az egész kommunikációs rendszer történetének kétségtelenül egyik legnagyobb változását éljük meg napról napra. Ez az átmenetinek nevezhető korszak befejeződik 2012-ben, amikor is az Európa Tanács direktívája szerint az Unió tagállamai számára kötelezővé válik a digitális televíziós műsorszórásra való teljes áttérés, vagyis „ az analóg konnektort végleg kihúzzák a falból”.

A napi témává vált ügy eredményeiről és anomáliáiról szóló töménytelen publikáció olvasása közben érdemes kézbe venni azt a kétkötetes könyvet, amely tavaly jelent meg az ORTT tudományos műhelyének első kiadványaként. Az első kötet egy először Berlinben publikált szakkönyv fordítása, szerzője Walter Fischer a címe pedig: A digitális műsorszórás alapjai. Gyakorlati útmutató mérnökök számára. E kötetről műszaki hozzáértés híján nem tisztem részletes beszámolót írni, de szívesen másolok ide a keményfedelű kötet fülszövegéből egyetlen mondatot: „e kötet egyaránt alkalmas tankönyvnek, mérnöki kézikönyvnek, sőt még arra is, hogy a nem hírközlési alapképzettségű, de műszaki témákban jártas olvasó képet alkothasson a digitális televízió működésmódjáról.”

E recenzió érdemi tárgya a második kötet, amely Hazay István szerkesztésében öt további szerző közreműködésével készített nagy ívű összefoglalást az e témával kapcsolatos legfontosabb alapvető ismeretekről A digitális televíziózás címmel .

Tartalmával megismerkedve két dolog biztosnak látszik:
– a maga totalitásában a tartalomszolgáltató digitalizáció elterjedésével valójában most valósul meg a maga teljességében a kanadai médiapróféta, Marshall McLuhan 1964-ben született jóslata a „globális faluról”,
– ez a globális falu végleg kettészakad szegényekre és gazdagokra, most már az elektronikus médiahasználat, az „írás, olvasás, látás, hallás” tudásának szempontjából. Hogy mit jelent ez a folyamat ? Elég, ha az ember áttekinti a KSH 2005-ös, nemrég közzétett országjelentését, amelynek adataiból megállapítható a summás diagnózis : „Magyarország minden egyes információs és kommunikációs technológiai ellátottsági mutató esetében lemarad az EU átlaghoz viszonyítva.” (forrás: MATISZ-hírlevél XV.évf. 7. sz.).

Ha a KSH idei adatait a tavalyihoz hasonlítjuk akkor látható, azok valójában egy igen dinamikus fejlődést rögzítenek. A fenti mondat tartalma azonban fontos figyelmeztetés, hogy bár vannak olyan területek is, amelyeken a frissen csatlakozott országokhoz mérve élenjárók vagyunk (mobiltelefónia), ám mindez egészében nézve továbbra is a szükségesnél lassabb fejlődésnek minősíthető. Viszont tény, hogy még így sem tartozunk klasszikus értelemben véve az igazán „szegények” közé.

Mégis a könyv arról győz meg, hogy hazánk jelenlegi pozíciójában minél erőteljesebb politikai és főleg kormányzati akarat szükséges ahhoz, hogy továbbra se kerülhessünk behozhatatlan hátrányba.

Magyarország a televíziózás területén 2004. október 12-én zárkózott fel a nemzetközi trendhez, azzal, hogy az Antenna Hungária nálunk is megkezdte a földfelszíni digitális műsorszórást. A könyv részleteivel ismerkedve éppen az a sajnálatos felismerés hökkenti meg az embert, hogy a több, mint 450 oldalas, az általános tudnivalókat átfogóan ismertető és az ezt követe mintegy 150 oldalas hazai helyzetképet bemutató rész lépésről lépésre tükrözi lemaradásunk organikusan szociális gyökereit.

Az így önkényesen kettébontott könyv első, nagyobbik fele leírja az új technológia legfontosabb alapfogalmait, történeti fejlődésének fordulópontjait és imponáló összefoglalót ad a nemzetközi helyzetről. A kötet második fele a hazai helyzetet dolgozza fel gondos részletességgel és ebbe belemerülve ismerhetők igazán fel elmaradottságunk tartalmi elemei, amelyek két szempont szerint foglalhatók össze:
– nem a felkészültség, a tájékozottság, a hozzáértés és a szándék hiánya okozza viszonylagos lemaradásunkat, hanem a kritikus döntéseket elodázó, pártcsatározásokkal összefüggő „politikai” dackorszak következményei valamint a sajnálatosan e területen gyakorlattá vált korszerű jogi szabályozás elhúzódása. Mindebből fakadó logikus, következmény: az anyagi bázis szűkössége, az állami és magánszektor beruházásainak, befektetéseinek hiányosságai vagy egyes területeken teljes elmaradása.
– a fejlődés nemzetközi sebessége és főleg ennek elképesztő dinamikája miatt szinte erőnket és lehetőségeinket meghaladó kényszerpályán vagyunk kénytelenek haladni egyszerre küszködve a megkésettség hátrányaival és a korszerűség elvárásaival.

Mindeközben a 2005-ben megjelent kötet – tehát az ezt megelőző év adataira épülő helyzetkép – igényesen összeállított és lenyűgöző mennyiségű ismeretanyagának bizonyos tényeit az élet érthető módon egyszerűen átírta. Különösen a legfrissebb esemény, a 2006. június 16-án Genfben született megállapodással, amely szerint szétosztották a földi sugárzású digitális frekvenciákat és hazánk a vártnál kedvezőbb pozícióba jutott. Nyolc televíziós és három rádiós, úgynevezett, „multiplexet” szerezve, olyan pozícióba került, amelyben most már tényleg rajtunk múlik, hogy 2012-ig „utolérjük-e” Európát, hiszen elvileg nincs akadálya, hogy ez a technológia 30-40 új tévécsatorna indításával végleg megszüntesse a politikai okokból torzszülött és a közben lényegében teljesen elavult médiatörvény teremtette féloldalas „kvázi piaci helyzetet”. Ebben az átlagfogyasztó kiszolgáltatottsága korlátlan és ennek a helyzetnek a negatív következményei mindeddig feltartóztathatatlannak látszottak, pl. a kábeltársaságok előfizetési díjemelési diktátumai.

E két kötet terjedelme, színvonala és tartalma alapján tekinthető a „magyar digitális Bibliának”, hiszen olvasni is csak úgy lehet, mint a „könyvek könyvét”: egyes fejezeteit újra és újra fellapozva, mert a frissen változó helyzet alapos megértéséhez, bizony gyakran érdemes átismételni az alapinformációkat. A fejlődés diktálta változások pedig megint csak McLuhant bizonyítva illusztrálják, hogy a „Gutenberg-galaxis” még véget sem ért, de a gyakorlatban már alig megoldható, hogy lépést tartsunk az „elektronikus galaxis” fejlődésével. Így aztán konkrét tartalma és vétlen hiányosságai egyszerre váltak a könyv érdemi üzenetévé: rövidesen valóban „digitális lesz az egész világ”, ahol egy minőségileg és mennyiségileg gyökeresen új kommunikációs rendszer résztvevőivé, használóivá válhatunk.

Wisinger István

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK