Egy biztos: bár egy pilóta - Háy György - írta ezt a könyvet, azt soha nem fogják a repülőterek boltjaiban az utazóknak kínálni! Kitűnő olvasmány ugyan, de nem repülés közben. Bár a statisztikai adatok bizonyítják, hogy ma már a repülés messze a legbiztonságosabb közlekelési mód, sokakban él szorongás. Holott a repülés baleseti statisztikái - ellentétben a közúti közlekedésével - az utóbbi évtizedekben fantasztikus javulást mutatnak. Ennek oka éppen e könyvből derül ki. Minden egyes balesetet, veszélyes helyzetet ugyanis kivizsgálnak. Ezt követi annak elemzése, hogy milyen intézkedések kellenek ahhoz, hogy az eset ne ismétlődhessen meg.

A könyv tizenhat balesetet mutat be részletesen. A legrégebbi történet 1930-ból való, amikor az angol léghajó katasztrófája gyakorlatilag a zeppelines közlekedés végét jelentette. A végzetes esetek sorában megtalálható a Manchester United 1958-as tragédiája (amikor amúgy a gép még felszállás előtt a földön ütközött épületekkel), és az is, amikor a szovjet hadsereg kémgépnek nézte, és lelőtte a koreai légitársaság utasszállítóját. A legtöbb tragédia emberi hibára volt visszavezethető, annak ellenére, hogy a pilóták szinte kivétel nélkül körültekintő, felelőséggel bíró emberek (talán egy eset kivétel:1994-ben az Aeroflot orosz légitársaság pilótája meg akarta mutatni a vele utazó tinédzser fiának, milyen érzés a pilótaszékben ülni. Senki sem élte túl a bemutatót.

Az „újkori” (kilencvenes évekbeli) balesetek többségét a számítógépek okozták. A komputerek fantasztikus segítséget nyújtanak, és alkalmazásuk sokat növelt a biztonságon, de a pilótákat kicsit kényelmessé tette. A bemutatott esetekben túlságosan hittek a műszereknek, és azok hibája esetén vagy nem vették észre a veszélyt, vagy ellenkezőleg: vakon hittek az alaptalan vészjelzésnek, és éppen ezzel okoztak katasztrófát. A tragédiák okai igen változatosak. Egy kiégett ellenőrzőlámpa ugyanúgy lehet végzetes, mint egy eldugult mérővezeték, vagy ha a repülőtéren 22 000 kilogramm helyett 22 000 fontnyi (azaz a felénél is kevesebb) üzemagyagot töltenek a gépbe.

A katasztrófák leírásán kívül a könyvben megtalálhatók a fekete (a valóságban narancssárga) dobozok anyaga, a végzetes pillanatokban elhangzott beszélgetések jegyzőkönyve, valamint a helyszíneken készített fényképek, térképek és egyéb dokumentumok. A sok bemutatott szerencsétlenség mellett néhány mégis hiányzik. Például érdekes lenne a Concorde katasztrófájának okairól vagy a Malév lezuhant (felrobbantott?) bejrúti járatáról többet tudni. Talán a második kötetben.