0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Lipovszki Gábor
Megjelenés: 2005
Oldalszám: 777 oldal
Formátum: B5, fűzve (védőborítóval)
ISBN: 978-963-2796-93-2
Témakör: Filozófia, Történet / filozófia

Ára: 6900 Ft (Elfogyott)

Gödel, Escher, Bach: Egybefont gondolatok birodalma

Gödel, Escher, Bach

Pesti Műsor
2011-08-01

Eredeti tördelésben itt olvasható.

Achilleusz és a Teknős beszélget. Arra jár a rák. Visszafelé. És ez nem vicc. Persze szellemes, nem is kevéssé, de ez csak porcukor az egyébként is izgalmas édességen. Van Gödel, Escher és Bach. Gödel az a matematikus, aki többek közt a nemteljességi tétel megalkotója, Escher az a képzőművész, aki az egymásba kapcsolódó, soha véget nem érő, közismert lépcsős rajzot is jegyzi, Bach pedig Bach. Ez így kerek lehetne, de jött a fizikus-matematikus Douglas R. Hofstadter, és mondhatnánk: látott, tapasztalt, gondolkodott, kísérletezett s győzött. Megalkotta ugyanis ezt a furcsa, megfoghatatlanságában is logikus, különös szemléletmódú művet, melyért 1980-ban a Pulitzer-díjat is elnyerte. De nem ez a lényeg. Hanem hogy néha éppannyira abszurdnak tűnő feltevésekkel, mintha csak a zen buddhizmust akarnánk megmagyarázni, ami amúgy is a zen buddhizmus ellen való lenne, olyan logikai, matematikai és filozófiai következtetésekre jut, melyek nemcsak elgondolkodtatják az olvasót, de új és új világokat tárnak fel előtte.

Ez a több mint 700 oldalas monstrum nem kényszerít arra, hogy végigolvassuk, hanem elhúzza a mézesmadzagot, aztán ha nem ejtjük el a fonalat útközben, szépen magába szippant, és nem kérdőjelezzük meg, inkább megpróbáljuk megfejteni mondjuk azt, hogyan lehet egyszerre igaz az az állítás, hogy „a teknős páncélja zöld” és az, hogy „a teknős páncélja nem zöld”. Szükségünk van mindehhez némi – nem is kevés – affinitásra matematikához, logikához, geometriához, utóbbinál nem csak az euklideszihez, s persze ami a legfontosabb: nyitottságra, gondolkodni akarásra és mérhetetlen kíváncsiságra. Ez a könyv ugyanis képes összehozni olyan világokat, melyek első blikkre semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással, és teszi mindezt humoros játékossággal úgy, hogy közben az olvasót végig partnernek tekinti. Nem okoskodik, mint egy begyepesedett agyú akadémikus, nem emelkedik fölénk, mint egy fellengzős pro fesszor, s nem próbál elbizonytalanítani sem, mint egy frusztrált gazdaságtantanár. Aztán hogy mi lesz a vége? A gondolkodásnak sosincs vége. Épp ez benne a szép. Hogy örökké tart.

Szepesi Krisztina

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK