Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Vassy Zoltán
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 264 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2794-30-3
Témakör: Pszichológia
Sorozat: Test és lélek

Eredeti ár: 3600 Ft
Webshop ár: 2700 Ft

KOSÁRBA
A babák filozófiája
Amit a babák az igazságról, a szeretetről és az élet értelméről gondolnak

Amit a babák az igazságról, a szeretetről és az élet értelméről gondolnak

Élet és Tudomány
2010-7-21

A meghökkentő gondolat alcíme egy könyvnek, amelyet Alison Gopnik, a fejlődéslélektan ismert kutatója írt. Gopnik egy könyve már megjelent magyarul (Bölcsek a bölcsőben), azt ugyanerről a témáról társszerzőkkel együtt írta. A téma: megismerés, tanulás és gondolkodás csecsemő- és kisgyermekkorban. Az utóbbi évtizedek ugyanis e téren is sok új adatot hoztak felszínre, ennek nyomán egészen más kép alakítható ki a babák világáról, mint eddig hitték.

Korábban a csecsemőt passzív lényként fogták fel, aki reagál a környezet ingereire, veleszületett képességek révén tanul, majd fokozatosan kibontakoznak megismerési és gondolkodási képességei. Ma úgy látják, hogy a baba a születése pillanatától aktívan keresi a környezet ingereit, kitüntetett figyelemmel kíséri anyját és a körülötte levő embereket. Kutatja a megtapasztalt ingerek mintázatait, belső összefüggéseit, és ezekből képzeteket alkot. Különösen azok az ingerek foglalkoztatják, amelyekre hatni tud, amelyeket nemcsak megragad érzékszerveivel, hanem változtatni, befolyásolni is képes.

A baba képzeteivel belül foglalkozik, fantáziál, mintegy gondolkodik, mert néhány hónapos korban már játszik a valóság leképezésének különféle változataival, módosítani tudja őket, ok-okozati elképzeléseket alkot, képes játékosan színlelni helyzeteket. Egy éves kora után szinte keresi a környezet problémakihívásait és megfelelő válaszokat ad azokra. Minden helyzetben és életkorban a játék az, amelyben a képzetek csiszolódnak, összekapcsolódnak, később szavakhoz kőtődnek és így a megértett összefüggések kimondhatók számára. A szerző szerint tehát a babák gondolkodnak. Erre ötletes kísérletekből lehet következtetni, a könyv legérdekesebb része a sok meggyőző kísérlet, amelyet babákkal játékosan lehet végezni, különféle eszközökkel, leginkább képmagnóval megfigyelhető mócon. A szerző szerint a babáknak filozófiájuk van, ugyanis a modern filozófia számára is új, hogy csecsemőkorban képes az ember „kontrafaktumok” kialakítására, vagyis olyan képzetekére, amelyek a valóságban nem létező dolgokat és helyzeteket jelenítenek meg. Ezeknek kipróbálása azután csiszolja a megismerést. A szerző szerint a csecsemő ezzel az aktív megismeréssel veszi birtokába a világot, folyamatosan változik, és ezek a változások visszahatnak az idegrendszerére. Már a látásis aktívan szerveződik, azután a figyelem fejlődik, az érzékelés és a mozgás koordinációja jön létre stb. A tanulásba nagyon korán beépül a kulturális környezet, a társas együttélés hagyománya, főleg a gyereket körülvevő emberi környezeten át.

Gopnik szerint az evolúció az emberben a megismerés szintjén az egyes egyedekben is működik tovább, és a növekvő gyerek gyökeresen más lesz, mint amire a belé programozott biológiai viselkedésformák alakítanák. Ahogy a gyerek új, lehetséges világokat alkot, úgy alakítja ki a mentális térképet, amelynek nyomán cselekedni és célirányosan, a jövőre irányulóan tervezni is képes. Elbűvölő kísérletek igazolják ezt, amelyet a szerző nagy szeretettel, lelkesedéssel ír le.

Korán kezdi megismerni, hogy a másik ember mit akar, mi a szándéka, s ezt képzelt lényeken keresztül elemzi és fejleszti magában (és ilyesmiket hívnak elő a mesék is). Később ez a képesség, a másik gondolatainak „olvasása” nagyon fontos lesz számára. Ennek nyomán sok érvényes tudást szerez az emberi dolgokról (egyes szerzők „naiv pszichológusnak” is nevezik a gyereket).

A növekvő gyerek a tárgyak és a kapcsolatok megismerése után önmagát is megérti, epizódszerű emlékeit felhasználva tudatot hoz létre, megismeri a kötődést, énazonosságot él meg. Nagyon fontos tanulási mechanizmusa lesz az utánzás, ebben is a saját – rendszerint képzeletbeli – aktivitása a vezérlő erő. Fejleszti a szeretetet és a morált magában, ehhez az emberi környezet, a szülők nyújtanak segítséget (itt azonban még nem világos, hogyan jönnek létre a döntő befolyások. Ezek aránylag rövid periódusokban következnek be, s erre inkább a fejlődés és a kötődés zavaraiból, a gyerekek elhanyagolásából vagy traumáiból lehet következtetni – ez ma külön kutatási ág, erre a szerző nem tér ki).

A könyv abban is különleges, hogy érdekes, teljesen közérthető és magas szintű pszichológiai tudományosságot is képvisel, sőt a benne lévő tételek egy része még a szakembereknek is új. Az ő tájékozódásukat segíti elő a sok lábjegyzet, amely főleg tudományos közleményekre utal, ezek a terjedelmes irodalomjegyzékben találhatók meg.

Az idézett alcím azért érdekes, mert a könyv végén a szerző valóban elmélkedik az élet értelméről, anélkül, hogy itt bármilyen elméletet is ki akarna dolgozni. A gyermekből indul ki, a gyerek lelki plaszticitása és megismerő aktivitása, a benne rejlő folyamatos változás, a szűnni nem akaró érdeklődés, a folyton működő fantázia, amelyben önmagával is párbeszédet folytat. Valami különös emberi sajátosság, amely az életnek különös értelmet ad. A gyerek meg olyan módon az élet értelme, hogy a gyereken át a felnőtt is átélheti ezt újra, és ezzel rezonál a benne élő gyermek, a saját fejlődési múltja.

Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK