Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Kampis György
Kiadás: (3. javított kiadás)
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 496 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-9664-44-9
Témakör: Evolúció
Sorozat: Az evolúciós gondolat

Eredeti ár: 5600 Ft
Webshop ár: 4200 Ft

KOSÁRBA
A fajok eredete
(Új fordítás!)

Evolúció: Darwin tévedett?

Technet
2010. augusztus 25.

Charles Darwin tévedett, mikor az evolúcióelméletben a törzsfejlődés fő motorjaként a versengést nevezte meg - egészen más dolog hajtja az evolúciót – állítja egy friss tanulmány.

Charles Darwin rendkívüli jelentőségű művében, a Fajok eredetében írta le a ma is elfogadott evolúcióelmélet alapjait. Darwin szerint az élőlények fejlődését a versengés vitte előre, melynek során csak a legjobb, a legjobban alkalmazkodni képes egyed maradt fenn, és hozott létre utódokat.

Ám egy friss kutatás szerint nem a természetes kiválasztódás az evolúció legfontosabb tényezője, hanem az élettér, azaz niche. Sarda Sahney PhD hallgató, és kollégái a Bristoli Egyetem hallgatói végezték a kutatást, eredményeiket a Biology Letters szaklapban publikálták. A kutatók egy 400 millió éves időszak fosszíliáin tanulmányozták az evolúció folyamatát. 

Elsősorban szárazföldi állatokat vizsgáltak, és azt találták, hogy az egyes korok biodiverzitása - azaz a fajok sokszínűsége - szoros összefüggést mutat az adott korban rendelkezésre álló élettérrel. Az élettér ebben az esetben azokra a speciális tényezőkre utal, melyek megléte mellett az adott élőlény boldogul. Az élettérbe olyan faktorok tartoznak, mint az élelem, és az élőhely megléte.

Az új tanulmány szerint nagy evolúciós ugrások akkor történnek, mikor az állatok új, még lakatlan élettereket fedeznek fel - olyan területeket, melyeket még nem népesítettek be más állatfajok. Az elmélet szerint a dinoszauruszok kipusztulását követően a frissen rendelkezésre álló hatalmas élettér hatására indult meg az addig jelentéktelen emlősfajok robbanásszerű evolúciós fejlődése.

Ez az elmélet tehát gyakorlatilag épp az ellentéte Darwinénak, aki szerint a források iránti nagy versengés, és a zsúfolt élettér vitte előre a fajok evolúcióját. Sarda és társai szerint ugyanis épp a verseny, illetve a versenytársak hiánya, és a tágas élettér az ami hajtja az evolúciót. 

Mike Benton professzor, a tanulmány társszerzője szerint „a versengés nem játszott túl nagy szerepet az evolúció folyamatában. Az emlősök például hiába éltek a dinoszauruszok mellett mintegy 60 millió évig, képtelenek voltak felvenni a versenyt a domináns fajokkal. Ám mikor a dinoszauruszok kipusztultak, az emlősök villámgyorsan benépesítették a rendelkezésre álló területeket, és még ma is a szárazföld domináns fajai" - mondta el Benton a BBC-nek.

 

Radics Boglárka

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK