A köztudatban a kör négyszögesítése a meddő küzdelem, a felesleges erőpocsékolás szinonimája, ahogy a 2x2=4 a legegyértelműbb alapigazságé. Az a tudomány, ahol az első probléma vizsgálatával igen sokan foglalkoznak, az utóbbit pedig szinte mindenki bizonyítandónak véli - a matematikafilozófia. Két egymástól távolinak tűnő terület határvidéke ez, márpedig aki ilyen bizonytalan környékre kalandozik, jó, ha rendelkezik megbízható kalauzzal. Reuben Hersh könyve kiválóan megfelel erre a célra. Miközben a szerző a matematika helyét keresi az emberi kultúrában, mindkét oldalról elvezet minket az említett határhoz. Az első rész a matematika filozofikus mélységekbe vezető problémáit elemzi, mint például a végtelent, az egyet, a folytonosságot, vagy egy alapigazság megdönthetetlenségét. Ezután színtiszta filozófiatörténet következik, sorra véve és röviden ismertetve mindenkit, aki a kezdetektől napjainkig hozzászólt a matematikához. Egy-egy filozófusi életmű olykor félmondatos összegzését persze érheti kritika, ennek ellenére nagyon fontos és hasznos, sokak számára alapvető jelentőségű lehet ez az áttekintő rész. Itt jut el a szerző a keresett végkövetkeztetéshez, a humanista matematikafilozófiához, amely szerint „a matematika humán tevékenység, az emberi kultúra és társadalom terméke és jellegzetessége, és tükrözi annak alakulását, változását”.
A könyv végén Matematikai összefoglaló címmel egy terjedelmes rész ismerteti a korábban felmerült problémákat. Az itt leírtakra már a legkevésbé sem igaz az előszó azon kijelentése, hogy a könyv nem kíván matematikai vagy filozófiai előismereteket. Itt szinte minden szerepel, ami miatt a matematikát szereti, aki szereti és gyűlöli, aki gyűlöli. Talán ettől igazán emberi az egész.