0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Kepes János
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 371 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-2791-97-5
Témakör: Történet / filozófia

Eredeti ár: 4900 Ft
Webshop ár: 2940 Ft

KOSÁRBA
A matematika természete

A matematika természete

Élet és Tudomány 2000. szeptember 29.
Amikor először vettem a kezembe Reuben Hersh fenti című könyvét, az a nem éppen jóindulatú mondás jutott eszembe, amely szerint „aki tudja, az csinálja, aki nem tudja csinálni, az tanítja, aki ezt sem tudja, az megjegyzéseket fűz mások összegyűjtött véleményéhez, és aki még erre is képtelen, az megírja a történetét”: E sértő megállapítást az is alátámasztani látszott, hogy a szerző 255 tudósnak [többségük matematikus (is)] 437 művéből idéz részleteket, továbbá alátámasztja a „blikkfangos” indítás, ez pedig egy párbeszéd, amely a szerző és a 12 éves Laura között hangzik el. (Biztatás az olvasónak: ezt Ön is meg fogja érteni!) Aki ezután viszonylag könnyű olvasmányra számít, az egy-két tucat oldal elolvasása után nagyot csalódik, mert hamar kiderül, hogy a könyv olvasása a legnagyobb figyelmet, összpontosító képességet s a tömegesen előforduló fogalmaknak és elnevezéseknek pontos ismeretét kívánja meg. Nem ártott volna, ha bizonyos filozófiai vagy matematikai irányzatoknak a meghatározása (például a fikcionalizmusé) nemcsak a folyó szövegben, hanem valahol összegyűjtve is szerepelne.
Az első rész öt fejezete a matematikai kutatás meg a matematikafilozófia tárgyával és alapvető módszereivel foglalkozik. Az első, Áttekintés című fejezetben a szerző az olvasót néhány egyszerűnek látszó feladat bemutatásával és a kapcsolódó kérdéseivel azonnal a mélyvízbe dobja. A második fejezetben a szerző egy lehetséges matematikafilozófiának lehetséges tizenhárom kritériumát részletezi. A harmadik fejezetben néhány mai matematikusnak a matematika filozófiájáról vallott véleménye szerepel. (A leírt pletykák elolvasása lehetővé teszi, hogy az olvasó is lazítson egy kicsit.) A negyedik fejezet ismét teljes figyelmet igényel, mert olyan fogalmak körüljárása következik, mint az intuíció, a bizonyítás, a tévedés és a bizonyosság. Az ötödik fejezetben a szerző öt klasszikusnak számító rejtvény kapcsán a nem fizikai, nem mentális, nem transzcendentális entitások létezésének valóságos voltára kíván rámutatni. Néhány további (nyilvánvalónak látszó) kérdés: vajon a matematikafilozófia alkotás-e vagy fölfedezés, véges-e vagy végtelen, objektum-e vagy folyamat, egyáltalán létezik-e?
A második rész hét fejezete a matematika filozófiájának történetét írja le részletesen és most
már hagyományos módon a szokásos stílusban. Az első négy fejezet a matematika filozófiájának fővonulatával, ennek fejlődésével, majd válságával foglalkozik. A fővonulatot alkotók, nevezetesen a megalapozás elvének (Lakatos Imre szóalkotásával a fundamentalizmusnak) a hívei azt az ábrándot kergették, hogy a matematikának szilárd alapokra kell épülnie. Hogy mi legyen ez a szilárd alap, abban már eltértek a vélemények. A könyvben szereplő fontos nevek közül néhány: Püthagorasz, Platón, Aurelius Augustinus, Aquinói Szent Tamás, Nicolaus Cusanus, René Descartes, Baruch Spinoza, Isaac Newton, Gottfried von Leibniz, George Berkeley, Immanuel Kant, Gottlob Frege, Bertrand Russell, Pitt, Nidditsch, Luitjens Brouwer, Erret Bishop, Edmund Husserl, Williard Quine, N. Bourbaki. A következő három fejezet egy másik irányzatnak, az egykori, a modern és a kortárs humanistáknak (valamint a különcöknek) a tevékenységéről szól. Humanistának nevezi a szerző azokat a kutatókat, akik a felvetődő problémákat intuíción alapuló, már meglévő ismeretekre támaszkodó (esetleg tévedésekkel tarkított vagy egyenest zsákutcába vezető) lépések sorozatával kísérlik meg megoldani. A sok-sok név közül csak öt magyar matematikus és filozófus nevét emelem ki. Ezek: Lakatos Imre, Pólya György, Neumann János, Polányi Mihály és Rényi Alfréd.
Az Összegzés és értékelés című fejezetben a szerző saját művét értékeli (értékelése: lehetne rosszabb is) az első rész szempontjai alapján.
Végül - és ez merőben új, szokatlan; és meglepő dolog - a szerző a szóba kerülő legfontosabb személyeket politikai magatartásuk szerint csoportosította. A Matematikai összefoglaló című fejezet a könyvben megemlített matematikai tételekről és azok bizonyításáról szól meglehetős részletességgel, ezért ezek a megfelelő helyeken az oktatásban is felhasználhatók.
A kötet nem könnyű olvasmány, és az ismertetés elején idézett mondással ellentétben nagyon sok új és sok forrásból összegyűjtött ismeretet meg véleményt sorakoztat egymás mellé. Részletesen bemutatja a matematikafilozófia időbeli változásait, különféle,(esetleg egymásnak ellentmondó) tételeit, a más-más irányzatok küzdelmeit és e küzdelmeknek az eredményeit.
A könyvet elsősorban a matematikát és filozófiát felsőfokon tanulók számára adták ki, de érdemes elolvasniuk másoknak is, hiszen a matematikát a természet- és a műszaki tudományok nyelvének mondják, s fejlődése mindenkit érint. Csak gratulálhatunk a fordítók (Kepes János és Pócs Adám) nehéz, de igényesen végzett munkájához.
Scharnitzky Viktor

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK