2000-ben Helmut Rilling Bach halála 250. évfordulójának emlékére négy kortárs komponistát kért föl, hogy írjanak passiót a négy evangélium szerint. A négy opusz elkészült, látható-hallható volt az egyik német tv-csatorna jóvoltából nálunk is.

Már akkor feltűnt, hogy a Márk evangélium alapján komponált passió (lásd: ITT ) koncepciójában mennyire eltér a többiektől. A zeneszerző az Argentinában született orosz-zsidó származású Osvaldo Golijov volt. A zene dél-amerikai, afrikai és egyéb népi elemeket mutatott föl, az előadásban a tánc is helyet kapott, s - amint a Márk evangélium - Jézus keresztrefeszítésével és halálával befejeződött. Nem volt feltámadás.

Azután olvasható lett Vermes Géza öt Jézus-könyve, különösen az utolsó (Jézus hiteles evangéliuma), amely keresztény teológiai megközelítésben nyilvánvalóan pogánynak, istentagadónak minősülhetett. De már Golijov passiójának hallgatása közben eszembe jutott, hogy vajon miért van a négy evangélium között számos különbség, s a Márk evangélium a leglényegesebb részt a feltámadást mellőzi, vagyis Jézus közönséges emberként halt meg. Az egyházi körök ezt megpróbálták úgy magyarázni, hogy ez az evangélium nem befejezett.

Egy szó, mint száz, mondjuk ki hát kereken: a Jézusról alkotott teológiai történet csak hit, hívés alapján fogadható el. Ha szemléletünkből a vallási hit hiányzik, akkor a történetet csak konkréten, történelmileg lehet megközelíteni, s nem is az a legfőbb kérdés, hogy Jézus történeti személy volt-e, mint inkább az, hogy ha élt, milyen ember volt, s milyen társadalmi, közösségi szerepe lehetett.

S most akkor John Carroll... Számomra ennek a szövegnek - és a szerzőnek - a legnagyobb érdeme: a szemlélete. Felfogja Jézust, mint létezőt, mint valaha élt és valamilyen formában működő személyiséget, egzisztenciát.

Nem cáfol, nem vitatja a Jézus-történet jelentőségét az európai vagy egyetemes kultúra szempontjából. Nem ez a témája!

A létező és egykor élt, soha fel nem támadott Jézus viszont alapjában véve, akaratlanul is megkérdőjelezi a keresztény hit legalapvetőbb dogmáját, vagyis - csak ez ismételhető -, hogy a teológiai Jézus-történet elfogadása hitbéli kérdés, ami John Carrollt nemigen érdekli. Ha igen, akkor csak annyiban, hogy a létező Jézus nyomán egy nem létező Jézus mitológiája született meg és hat mindmáig.

Ennek a szemléletnek a cáfolása aligha sikerülhet, hiszen csak hitbéli argumentációval vitatható, Carroll viszont nem hitbéli szemlélet alapján állva vélekedik.

Remélni szeretném, hogy sok szó esik majd erről a könyvről, s a teológiai megközelítés kizárólagossága kénytelen lesz leszállni egyedülvaló piedesztáljáról...