Az idén már másodszor keresztezi az utamat reáltudományokról szó­ló könyv. Nem hinném, hogy ez egyfajta összeesküvés, mindeneset­re intőjel: támadnak a matematikusok és a fizikusok. Az Egyesült Álla­mokban élő orosz matematikus úgy mutatja be a "nagy művészet"

korszakos egyéniségeit, hogy muszáj vagyunk követni történeteiket. Ráadásul egyik a másikból adódik, szóval néha az az érzése az ember­nek, hogy egy összetett csapdába/egyenletbe botlott itt bele. Aminek a megoldása nyilván a könyv végén található a megfejtés oldalon. Ám nincs megfejtés, mint ahogy nincs rejtély sem: ezek a fizikusok, mate­matikusok egyszerűen olyan emberek, mint bárki más, (na jó egy kicsit elütnek az átlagtól), gondolkodásuk, életük regényessége néha kalan­dorokat megszégyenítő. Ki gondolná, hogy a matematika ilyen veszélyes pálya lehet? Miközben olvastam a könyvet, azt azért be kell val­lanom, egyes területeken úgy jártam az egyenletekkel, mint a császár anno Mozart hangjegyeivel: kicsit sok volt. De ettől persze Mozart (a matematikusok, fizikusok) a menő, én meg maradok a laikus (csá­szár). Mindezért bőségesen kárpótoltak az egyéb részek. És ha már itt tartunk: nekem ezt miért nem tanították? Miért nem próbáltak ked­vet csinálni, mondjuk a fizikaórán két kísérlet közben? Talán akkor én is elértem volna a stabil kettest könnyedén. Na de ez a vonat elment, csak az a kérdés mennyi idő alatt jutott A-ból B-be, ha A ... Röviden: izgi könyv a Typotex Kiadónál immár harmadik kiadást megért írás, matematika-fizika érdeklődésűeknek kamaszkortól ajánlható, gondol­kodást serkentő, "nem könnyű, de megéri" típusú olvasnivaló.