Kitűnő könyv. Napjainkban rohamosan fogyatkozó kincsünk, erőforrásunk, a szellem napvilága ragyogja be minden fejezetét. A szellem alkotó erejének egyik legbámulatosabb példája az indiai zseni Ramanujan - feltétlenül tessék elolvasni.

Matematika. Iskolai tanulmányaink a legtöbbünket legfeljebb odáig vittek el, hogy valamelyes képet kaptunk e tudomány hasznosságáról, ám semmit a csodás világáról. Nem a mi hibánk, de a mi veszteségünk. Hogy mennyire az, arra a jó könyvek döbbentenek rá - mint pl. Keith Devlin: Matematika: a láthatatlan megjelenítése c. műve (Typotex Kiadó, 2001), Reuben Hersh: A matematika természete (Typotex Kiadó 2000), vagy éppen e kötet. 

Gindikin így mutatja be a tartalmát: „Négy évszázad eseményeiről lesz szó, amelyek az európai matematika szempontjából rendkívül fontos XVI. században kezdődnek, amikor az antik matematika hanyatlása után ezer évvel elkezdődött a matematika újjászületése.” A magyar szerkesztő kiemeli: „A könyv még nagyobb erényének tartom a szemléletmódját. A szerző hangsúlyt helyez arra, hogy alaposan elmagyarázza a matematikai eredmények hátterét.”

Emeljük ki a tárgy örök értékét is. Korunk a relativitás kora: nemcsak azért, mert Einstein felfedezései - amelyek maguk is az elméleti fizika, és ezzel az alkalmazott matematika szó szerint úttörő jelentőségű eredményei - megváltoztatták az egész világképet, hanem azért is, mert mára szinte minden viszonylagossá vált. Viszonylagossá és gyorsan avuló/nak látszó/vá az értékrend, múlékonnyá a nagy része annak, amit igazságnak tartanak. Kihullanak, kifordulnak, cserben hagynak a gondolkodás és a világnézet kapaszkodói. Ehhez képest a matematikában és a fizikában a valóságot jól megragadó felfedezések érvénye örök, s a haladás nem semmisíti meg azt, csupán legfeljebb pontosítja, korlátozza az értelmezési tartományát. „Cardano, Euler, Galilei, Gauss, Huygens, Klein, Lagrange, Laplace, Leibniz, Pascal, Penrose, Poincaré, Ramanujan - idegen hangzású nevek a köznapi ember számára, de a matematikát ismerők tudják nagyszerűségüket. Róluk és munkásságukról szól Simon Gindikin könyve.” írja a Typotex ajánlója, és a legcsekélyebb kétely nélkül hozzátehető: bármit hoz is a tudományok további fejlődése, az nem csökkenti az ő nagyságukat, sem pedig a tudományban elért eredményeik értékét. Hersh idézte említett könyvében Szent Ágostont „Hét meg három az tíz, nemcsak most, hanem örökkön örökké (...) Ezért mondom, hogy a szám rendíthetetlen igazsága nekem és minden gondolkodásra képes embernek ugyanaz.” Igazából innen a szomorúság is: a felismerésből, hogy milyen kevéssé ismerjük e tudományok csodás világát, és mennyivel többet kellene tudnunk ahhoz, hogy képesek legyünk megérteni azt.
A mindig megbízható Typotex írja e könyvről az ajánlójában: „A matematikatörténeti irodalomban új színfolt ez a mű, mert az ókori görög és a középkori arab matematika tárgyalása helyett a hozzánk térben, időben és kultúrában közel álló Európa matematikájára tekint, a modern szemlélet kialakulását követi nyomon. A felsorolt matematikusok életét, munkásságát is megismerhetjük. (...) Megtudhatjuk, milyen, számunkra sokszor idegennek tűnő problémák foglalkoztatták a matematikusokat az adott korban, s miként vezettek ezek új felismerésekre.” Valóban, e könyv rendkívül érdekes és tanulságos tudomány- és kultúrtörténeti olvasmány. Ám ismerjük be azt is: számos részében olyan ismertetések jelennek meg, amelyeket csak a kellő képzettség segítségével lehet követni.