Simon Gindikin könyve – címéhez híven – nemcsak pusztán matematikáról szól, hanem a fejezetek középpontjában a nagy tudósok élete és életműve áll, a tudomány fejlődése és a társadalmi környezet összefüggéseiben. A történetek izgalmasak és elragadók, a szerző sok eseményt ír le, levelekből idéz, kortárs írók és gondolkodók véleményeit idézi, és szinte dramatikusan ábrázolja a nagy matematikusok vívódását a – legtöbbször maguk által felvetett – problémákkal. Nem véletlen, hogy a könyv világsiker. Eredetileg 1981-ben a Szovjetunióban jelent meg, négy év alatt ötszázezer példányban fogyott el, majd több nyelvre lefordították, és a szerző már az Egyesült Államokban egészítette ki és jelentette meg új kiadásokban. A magyar fordítás a harmadik, az elsőhöz képest jelentősen kibővített kiadás, ez először 2003-ban jelent meg, többször is újranyomták, vagyis a kötet nálunk is nagy visszhangra talált. Gindikin nem szisztematikus matematikatörténetet írt, hanem egyes alkotókról és műveikről készített tanulmányokat. Kiemeli, hogy a fizika és a matematika története nem válik el egymástól, a nagy matematikusokat fizikai kérdések is izgatták, gyakran ezek megoldásaiból és alkalmazásaiból merítettek ihletet. Példa erre Galilei tartós érdeklődése a távcső iránt vagy Huygens kísérletei az ingával, Gauss geodéziai vizsgálatai és földmágnesességi tanulmányai, azután a híres Pascal-kerék, a számítógép egyik őse. Ez is bizonyítja, hogy a matematika nem csupán elméleti tudomány, hanem szoros kapcsolatban van – és mint korunk mutatja, kapcsolatba kerül vagy kerülhet – a gyakorlattal. A kötet minden írása nagyon magas színvonalú és érdekes. Láthatóan azonban a legnagyobb ábrázolási kedv, „libidó” a XVIII. és XIX. század nagy matematikusainak bemutatására jutott. Galileivel két tanulmány is foglalkozik, Euler és Pascal lehet talán a szerző számára a legszimpatikusabb, mert ezekről különösen színesen és szeretettel ír, a terjedelemben legnagyobb fejezet azonban Gaussnak, a „matematika fejedelmének” jut, aki valóban igen sajátos és eredeti alkotó. Az egész könyv szövege nagyon is európai vagy inkább kozmopolita. Ha nem tudnánk a szerző nevét és az előszók nem említenék, hogy eredetileg orosz szakember, akkor találgathatnánk, melyik nyugati országból származik. Ez talán az egyetlen hibája a könyvnek: a szerzőről kellett volna, akár a kötet végén, bemutatást írni. A nagyszerű munka óhatatlanul is a szerzőre irányítja az olvasók érdeklődését. Lehet persze, hogy a matematikusok körében ez ismert, de a szerző kifejti, hogy ő diákok és érdeklődő más szakemberek figyelmére is igényt tartva adta ki kötetét.

(Történetek fizikusokról és matematikusokról. Typotex, harmadik, bővített kiadás, 448 oldal, 4800 forint)