A fél ország a televízió előtt ült! Ma ez nem hír, de akkor, 1966 tavaszán az egyetlen csatorna nézettségét jelentette; a műsor pedig nem szappanopera vagy akciófilm volt, hanem középiskolás diákok tantárgyi vetélkedői matematikából, fizikából, történelemből. Ki Miben Tudós? Ezen a néven már a második, a legelsőt két évvel korábban rendezték. 1964-ben még nem volt televíziónk, és amikor szokás szerint lementem az első emeletre, hogy megnézzem a Tell Vilmos filmsorozat következő érdekfeszítő részét, a barátom szülei – orvosok – arról beszéltek, hogy a matematikavetélkedőt egy másodikos diák nyerte holtversenyben egy negyedikessel. Sokkal később megtudtam, hogy ezt a másodikos diákot Pelikán Józsefnek hívták.
Az 1966-os verseny döntőjét már én is néztem. A rendelkezésre álló 3–4 perc gondolkodási idő után a stúdióban elhelyezett hangszigetelt fülkékben üldögélő két diák felváltva oldotta meg ugyanazokat a feladatokat. Fej-fej mellett haladtak. A zsűri tagjai, három legenda, Hajós György, Rényi Alfréd és Turán Pál akadémikusok elismerően bólogattak. Az egyik feladatot még én is értettem: Hány pontban metszik egymást egy konvex sokszög átlói, ha semelyik három átló nem keresztezi egymást egy pontban? A gondolkodási idő leteltével az elsőnek sorra kerülő szemüveges diák szembenézett a kamerával és kimérten közölte: „Nem tudtam megoldani a feladatot.” Le voltam nyűgözve, hogy ezt így is lehet csinálni. De nem volt idő, a másikon volt a sor, a fülkéjében lévő táblához lépett, szép tempósan fölrajzolt egy négyszöget, behúzta két átlóját, valami kölcsönösen egyértelmű megfeleltetésről beszélt, aztán még annyit mondott, hogy tehát a válasz en alatt a négy. Nyolcadikos voltam, egy kukkot nem értettem az egészből, az iskolában nagyban százalékszámoltunk. A zsűri viszont elégedetten bólogatott, pontszámok gyulladtak ki, eldőlt a verseny. A győztest Lovász Lászlónak hívták.*
Két év telt el, a matektagozaton kombinatorikát tanultunk éppen. Az egyik órán a tanár a következő feladattal nyitott:
Hány pontban metszik egymást egy konvex n-szög átlói, ha minden metszésponton pontosan két átló megy át? Hangosan rávágtam: . A tanár mélységes elismeréssel nézett rám, de várta a magyarázatot. Miközben mentem a táblához, lepergett előttem a film, két év után megértettem, miről beszélt Lovász László. Nem is volt más dolgom; mint elismételni a megoldását és learatnia dicsőséget. Ami neki járt.
Most pedig a kezemben van egy könyvecske, a címe: Kombinatorika. A szerzők hajdani osztálytársak a Fazekas Gimnázium legendás első matematika tagozatáról: Lovász László, Pelikán József és Vesztergombi Katalin. Az első szerző nevét mindenütt ismerik a világon, alapvető szerepe van abban, hogy mára a kombinatorika nehéz feladatok szétszórt gyűjteményéből a matematika nagykorú fejezete lett: A nyáron megint láthattuk őt a televízióban: a Mindentudás Egyetemén beszélt a számítógéptudományról, amelynek egyik vezető képviselője. A második szerző az algebra tudósa, matematikusok nemzedékeit tanította az egyetemen. Mellesleg másfél évtizede a magyar csapat vezetője a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákon, és újabban ő a diákolimpiák öttagú nemzetközi irányítótestületének elnöke. A harmadik szerző jelenleg matematikát tanít a seattle-i egyetemen és sikeres, bár nemzetközileg kevésbé ismert további közös eredményei vannak az első szerzővel.
Alig 140 oldal az egész, a matematikakönyvek kiadásának misszióját rendületlenül vállaló Typotex kiadó jelentette meg, miután az 1970-ből való első kiadás reménytelenül megszerezhetetlenné vált. A szerzők még egyetemistaként írták, és bevezetőjükben az általános iskolák 7-8. osztályosainak és a középiskolásoknak ajánlották. Az 57. oldalon, a Kombinatorika a mértanban fejezet nyitányaként megtaláltam a régi Ki miben tudós? feladatot is a konvex n-szög átlóiról; a hiteles szövegezéssel és a megoldással együtt. (Az első szerző szerepéről nem esik szó.)
Szó esik viszont a könyvben alapvető leszámolási feladatokról, a számelmélet kombinatorikai jellegű eredményeiről, indián törzsek vadászterületének feltérképezéséről egy olyan eredmény kapcsán, amelyet az egész világon „magyar módszernek” neveznek, és még nagyon sok szép matematikáról. Aki elolvassa, számolhat azzal, hogy az ő élete filmjének is részévé válik.