Buddha a szenvedésről, a szenvedés keletkezéséről, a szenvedés megszüntetéséről és a szenvedés megszüntetéséhez vezető útról elmélkedett. Politikai gazdaságtanról soha. Eredetileg királynak tanult, a gazdaságról kevesebbet tudott, mint Matolcsy, de ő legalább nem is foglalkozott vele. Ugyanakkor pontosan látta, mi folyik a világban, például azt mondja, hogy a Nemes Tanítvány a helyesen gyarapodó vagyont, amely az ő számára öreg napjaiban is biztonságot fog nyújtani, „megvédi a királyoktól, a tolvajoktól, a tűztől, az árvíztől..."

Tehát: király, tolvaj, tűzvész, árvíz - ugyanaz a kategória, mármint Buddha szerint, aki királyi családból származott, azaz tudta, mit beszél. Tanítása egyébként ebben is időtálló, csak helyettesítsük a „király" szót avval, hogy „kormány", és tökéletesen aktuális kijelentést kapunk. Evvel együtt nyilvánvaló, hogy Buddha nem hozott létre buddhista közgazdaságtudományt, sőt a követői sem hoztak létre ilyet jó két és félezer éven keresztül.

Vagyis a buddhista közgazdaság-tudomány napjaink leleménye, teljességgel posztmodern alakulat, korunk világvége-hangulatában gyökerezik. Premisszái széles körben elfogadott, mondhatni közhelyszámba menő alapigazságok. Mindenki tudja, hogy ami most folyik, azt nemigen lehet sokáig fenntartani, hamarosan kiszáradnak a benzinkutak, kiürül a spájz, kialszik a gáz meg a villany. Cudar világ jön. Nyilván bölcsebb megoldás volna nem megvárni a teljes összeomlást, hanem megelégedni az alapszükségletek kielégítésével, ahogy ezt annak idején Buddha fölvázolta. Az embernek kell élelem, lakás, ruha, és ha megbetegszik, gyógyszer. Ennyi tökéletesen elég ahhoz, hogy a nemes nyolcrétű ösvényen haladva elérje, ha nem is a nirvánát, de legalább a boldogságot. Az se semmi, tekintve hogy voltaképp ez az egész hajcihő ezért folyik. Csuang-ce írja valahol: „Egyszer régen Jao így kérdezte Sunt: - Meg akarom támadni Cung, Kuaj és Hszü Ao földjét. Amióta csak trónomon ülök, nem tudok szabadulni e gondolattól. Vajon mi az oka ennek?" Az az oka, hogy boldog akar lenni, és azt hiszi, attól lesz boldog, ha legyőzi Cungot, Kuajt és Hszü Aót. De téved, ahogy tévedett, Nagy Sándor is, Hannibál is, Napóleon is, és mindenki más. Ezzel szemben a buddhista meditáció csakugyan képes előidézni a boldogságnak egy minden tárgyi-környezeti feltételtől független, szilárd és maradandó állapotát, erre az eredményre jutottak a University of California, a University of Wisconsin és az észak-karolinai Duke University kutatói, egymástól teljesen függetlenül. Gyakorló buddhistákat vizsgálva olyan folyamatos aktivitást detektáltak a baloldali prefrontális lebenyben, amely a kutatók szerint feketén-fehéren bizonyítja, hogy az alanyok csakugyan boldogok. Ha viszont ez igaz, akkor a buddhista meditáció a legfőbb emberi cél elérésének extrém mód költséghatékony, sőt mondhatni egyedül applikábilis formája. Persze nagy volumenű tőzsdei műveleteket végezni és általuk tovább gazdagodni, kormányokat támogatni vagy megdönteni, helyi háborúkat kirobbantani szintén jó, és csakugyan generál átmeneti, apróbb örömöket, viszont pénzből és hatalomból sohase elég. Hegynyi mennyiségű arany is kevés volna egyetlen embernek, de kevés volna a duplája is, mondja Buddha a Szamjutta Nikája 4.20 szerint. Most nézzünk rá egy thai szerzetesre, semmije sincs, csak az az egy szál ruha, amit visel, de nem is hiányzik neki semmi. Vigyorog, mintha az övé volna a világ.

Ha mindenki buddhista szerzetes volna, meg lenne oldva az összes problémánk, a buddhista közgazdaság-tudomány jeles művelői voltaképp erre gondolnak, de ezt így expressis verbis kimondani mégse merik. Evvel együtt ne higgyük, hogy csupa futóbolondról van szó, a kötet szerzői tekintélyes ökonómusok, kivéve Prayudh Payuttót, aki viszont a théraváda buddhizmus legkiválóbb szakértői és legnagyobb hatású tanítói közé tartozik. Olyan emberekről van szó, akik komolyan gondolják, hogy az egész tőkés világgazdaságot le lehet cserélni valami másra, ezt a mást néha pannyaizmusnak (a páli pannyá = bölcsesség szóból), néha tudatosságalapú gazdaságnak nevezik. Az lesz a lényege, hogy az emberek „Alkalmazottként jövedelemhez jutnak a közösségi alapú, nem kapitalista vállalkozásokban végzett munkájukból. Fogyasztóként jövedelmüket a közösségi alapú vállalatokban költik el, amelyeket az értékekhez kötődő alapelvek szerint irányítanak. Ezeket az teszi közösségi alapúvá, hogy a társulás tagjai birtokolják őket."

Vagyis a tudatosságalapú gazdaság szakasztott úgy fog működni, ahogy Marx a kommunizmust elképzelte és le is írta. A különbség csupán annyi, hogy a pannyaizmus nem forradalmi úton váltja fel a tőkés világgazdaságot, és nem is egyik napról a másikra, hanem fokozatosan, annak eredményeképp, hogy a társadalmat alkotó egyének önös céljaik hajszolása helyett a továbbiakban inkább a (buddhista értelemben vett) megszabadulásra és mások önzetlen szolgálatára törekszenek. Hogy erre mi fogja rávenni őket, azt a tudós szerzők nem tárgyalják. Majd valahogy kialakul.

A könyv evvel együtt érdekes olvasmány, jó tudni, hogy vannak emberek, akik efféléken törik a fejüket. De elővehetjük A tőkét is, az se rossz.

/a cikk egy részletét közöltük, a többi könyvről itt olvashatnak: http://es.hu/2011-01-16_ex-libris/