|
Az internetes keresők üzletileg kiszámíthatatlanok, a felhasználók egyik percről a másikra elillanhatnak. A Google ezért nem kényelmesedhet el jelenlegi vezető pozíciójában, véli Bernard Girard üzleti elemző, akinek A menedzsment forradalma – A Google-modell című könyve a napokban jelent meg hazánkban.
| Bernard Girard 1946-ban született, vállalatvezetési tanácsadó, rádiókommentátor és szakelőadó. Több francia nyelvű könyvet írt a menedzsmentről, annak történetéről, vállalaton belüli működtetéséről. Számos cikket publikált az elmúlt évtizedekben a szervezésről, a munkaszerződésről és ezek vállalati teljesítményre gyakorolt hatásáról. Szakterülete az üzleti informatika világa, rendszeresen ír az emberi erőforrások kezelésére és a vállalat modernizálására szolgáló szoftverekről. Francia nyelvterületen ő végezte az első kiterjedt vizsgálatot az internetről 1995-ben. |
Miben különbözik alapvetően a Google üzleti gyakorlata a többi informatikai cégétől? Egyszerűen jobb a szolgáltatásaik színvonala?
– A Google technológiailag is erős, de sok más cég készít hasonlóan jó programokat. A fő különbség a vállalat által követett gazdasági modellben van. Eszerint ad nekünk valamit, cserébe pedig kap is tőlünk valamit, de nem közvetlenül pénzt. Ezt a rendszert sokan „ajándékgazdaságnak” nevezik. A Google adja a keresési eredményeket, mi pedig rákattintunk a megjelenő hirdetésekre, amelyek után pénzt kér a hirdetőktől. De mást is kap tőlünk. Amikor például a térképszolgáltatásában bejelöljük egy étterem helyét, esetleg értékeljük is az éttermet, azzal információt adunk a Google-nak. Mi készítjük a tartalmat, a Google pedig közzéteszi azt. A felhasználók oldaláról ezek a cég legfőbb jellegzetességei. A Google azonban a vállalatvezetés terén is egy sor újítást vezetett be. Újragondolták a termékmenedzsmentet és az alkalmazottak irányítását is.
– A Google alapítása óta eltelt tizenkét évben a legfontosabb információtechnológiai céggé nőtt a világon. Tartható ilyen nagy vállalatnál is a kezdeti mottó, miszerint „ne légy gonosz!”?
– Először is szeretnék eloszlatni egy félreértést. A Google egyáltalán nem nagy vállalat. Sok tekintetben inkább kicsinek mondanám. Jelenleg mintegy húszezer alkalmazottja van. A párizsi metrót üzemeltető RATP-nál [Régie Autonome des Transports Parisiens – Párizsi Független Közlekedésirányító Vállalat] például negyvenezren dolgoznak, mégse gondolja senki, hogy a világ legnagyobb cégei között lenne. A gazdagsága miatt tűnik mégis nagyobbnak a valós méreténél. Nemcsak maga gazdag, de másokat is gazdaggá tesz, amikor felvásárol kisebb cégeket. A kezdeti gyakorlatán mégsem változtathat, hiszen ez az üzleti szektor törékeny. Mennyi ideig tart, ha egy másik keresőmotorra akarunk váltani? Két másodpercig? Három másodpercig? Óvatosnak kell lennie, mivel az üzleti sikere a bizalmon alapszik.
– Miért a Google került ki győztesen a keresőháborúból, miközben a Yahoo, az Altavista és társaik elvéreztek?
– Egyszerű. A Google adja a legjobb találatokat, méghozzá a leggyorsabban. A kilencvenes évek közepén az internethasználók tudták, hogy az egyik keresőmotor jobb, ha képeket keresünk, a másik akkor jobb, ha termékeket keresünk, és így tovább. Ezért sok szolgáltatást kellett párhuzamosan használni. A Google viszont mindezeket egyszerre nyújtja, méghozzá a legelső találati oldalon.
– Bár az alkalmazottak számát tekintve a Microsoft ötször nagyobb a Google-nál, mégis egy súlycsoportba sorolja őket mindenki. A legutóbbi időkig mégis gyökeresen eltért a két cég megítélése a felhasználók szemében. Valóban van különbség a két cég filozófiája között, vagy a Google-nak csak jobb a sajtója?
– A két cég közötti fő különbség a technológiai vívmányaik használatában van. A Microsoft arra használja az újításait, hogy monopolhelyzetbe kerüljön. A Windows operációs rendszerrel és az Office irodai programcsomaggal is így járt el. A Google ezzel szemben éppen az információ nyílt áramlását segíti elő a szolgáltatásaival, és ezáltal tesz szert bevételre. Míg a Microsoft programjai zártak, a Google-nál minden nyitott.
– Sokak szemében a Google biztosította információáramlás korántsem üdvözlendő. A könyvkiadók és az újságok tulajdonosai szerint a Google a szerzői jogok áthágásával az őáltaluk előállított tartalmakból gazdagodik. Mi lehet e küzdelem megoldása?
– A harcnak nincs még vége. Velünk és a törvényeinkkel van a probléma szerintem, nem a Google-lal. Ha körülnéz egy könyvesboltban, hányat tud megvásárolni a világon valaha kiadott könyvek közül? Alig néhányat. Sok művet soha többé nem adnak ki, így szinte senki sem olvashatja el őket. A Google és a könyvkiadók sokkal több információt adhatnának nekünk, ha a kiadók beleegyeznének, és mi hagynánk. Ezért nekünk, embereknek a Google oldalán kell állnunk ebben a küzdelemben.
– Ha az összes, ma szerzői jogvédelem alá eső mű, könyv, zene, film ingyen hozzáférhető lenne mindenki számára, miért érné meg a szerzőknek újakat létrehozniuk?
– Az általános elérhetőség nem jelenti feltétlenül az ingyenességet.
– A Google üzleti modellje az ingyenességre épül.
– Ez nem szükségszerű, és azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elektronikus terjesztés sokkal olcsóbb, mint a papíralapú. A nyomtatott sajtó valóban fenyegetett helyzetben van, amely hasonlít a nem is olyan rég még népszerű műholdas helyzetmeghatározó minikomputerek jelenlegi jövőképére. Néhány évvel ezelőtt rengeteg ilyen eszközt kezdtek gyártani, mert a közúti műholdas navigáció jó üzletnek ígérkezett. Aztán jött a Google és az Apple, és megjelentek az iPhone készülékeken futó Google-térképalkalmazások, amelyek ugyanazt a szolgáltatást képesek nyújtani. A sajtónak meg kell találnia a működőképes üzleti modellt.
– Ezt sokan mondják, de mi lehet ez a modell?
– Először is nem állíthatom, hogy tudom erre a kérdésre a választ, ahogy senki sem tudja még. Az emberek mindenesetre ma sem ingyen kapják az internetet. Esetenként egészen magas havi díjat fizetnek a szolgáltatóknak. Az interneten olvasott tartalmakért is fizethetnénk hasonló, adószerű átalánydíjat. Az alkalmankénti fizetés sem reménytelen, sok alapítvány ma is az interneten gyűjti az adományokat, az emberek pedig hajlandóak fizetni. Valakinek a jövőben is elő kell állítania a neten olvasott szövegeket. Sajtóra és hivatásos újságírókra mindig szükség lesz. A blogok írói nem újságírók, nem láthatják el a sajtó feladatát.
– Nemcsak a vállalatok, de sok magánszemély is tiltakozik a Google és más internetes cégek adatkezelési gyakorlata miatt. Néhány hónapja a Google a felhasználók egyértelmű beleegyezése nélkül próbálta rájuk kényszeríteni új, Buzz elnevezésű szolgáltatását, és szinte teljes kapcsolatrendszerüket nyilvánossá tette ország-világ számára.
– A Buzz bevezetésekor hibát követtek el, de két nap alatt kijavították a hibát. Tud mondani nekem egy másik céget, amelyik képes lett volna két nap alatt reagálni? A személyes adatok kezelésének ügye valóban más történet. Nagyon meg kell gondolnunk, hogy milyen adatainkat bízzuk rá magáncégre, különösen amerikai cégre. Nem mindenki szeretné, ha az amerikai kormány valamilyen módon tudomást szerezne az adatairól.
– Több európai ország vezetői, főként a francia kormányzat, tettek lépéseket a Google hegemóniája ellen, mondván, a cég az angol nyelv és kultúra egyébként is hatalmas fölényét erősíti. Ön szerint nincs szükség például állami pénzből finanszírozott európai online könyvtárra?
– Franciaországban a kulturális ipar rendkívüli befolyású. Ha bármelyik kormány ezen iparágnak kedvezőtlen döntést hoz, másnap az összes újság, rádió, televízió-műsor tele lesz emberekkel, akik szerint az adott döntés káros. De ezek az emberek csak a saját üzleti érdekeiket féltik. Azt állítani, hogy a Google angol nyelvű világot akar, egyszerűen hamis. Épp ellenkezőleg: az összes, különféle nyelveken beszélő embert ki akarja szolgálni. A Google működteti az egyik legjobb fordítógépet az interneten. Szüksége van arra, hogy az emberek ne csak azokat az oldalakat tudják elolvasni, amelyik nyelven értenek, ezért olyan eszközöket fejleszt, amelyek segítségével ez megoldható.
– A Google idén fogja bemutatni operációs rendszerét, amelyben a hírek szerint a felhasználók számítógépei szinte csak az internetböngészőt futtatják majd, miközben a programokat és az adatokat egy távoli számítógép tárolja. Ön rábízná az adatait ilyen rendszerre?
– Az adataimról bármikor készíthetek majd másolatot, amelyet megőrizhetek, de azt tudni kell, hogy a Google számítógépein tárolt adatok sokkal nagyobb biztonságban vannak, mint az otthoni számítógépen elmentett fájlok. Vissza kell kanyarodnunk a Google és más cégek közötti legnagyobb különbséghez. A Microsoft és mások magukhoz akarják láncolni a felhasználókat. A Google csak az általunk előállított adatokat kéri, de ha váltani akarunk, bármikor megtehetjük.
– A Google mindeddig ódzkodott belépni a számítógépes eszközök piacára, és maradt a szoftverfejlesztésnél. Nemrégiben azonban megjelentek azok a mobiltelefonok, amelyeket bár nem a Google gyárt, mégis az ő programjai futtatására terveztek. Okos lépés volt ez a cégtől?
– Nem, ez buta lépés volt, mert ez nem az az üzleti szféra, ahol tapasztalatai vannak. Nem tudja, hogyan kell hardvert gyártani, és hogyan kell eladni. A vevőkkel való kapcsolattartás is alapvetően más, amikor tárgyakat próbálunk eladni az embereknek. Ha a szoftver meghibásodik, kiadnak egy frissítést, és a gond megoldódik. Ha a telefon megy tönkre, sokkal összetettebb intézkedésre, munkaszervezésre van szükség.
– A Google évekig hajlandó volt alávetni magát a kínai cenzúrának, a Tienanmen térre kereső kínaiak még véletlenül se találtak semmit az 1989-es mészárlásról. Néhány hónappal ezelőtt mégis megváltoztatták addigi gyakorlatukat, és a kommunikációjuk szerint inkább kivonulnak Kínából, de nem cenzúrázzák a találatokat. Mi történt a háttérben?
– Ez a történet megint csak a bizalomról szól. A Google azért lehet üzletileg sikeres, mert mi megbízunk benne. De bízhatunk-e olyan vállalatban, amely cenzúrázza a találatait? A válasz: nem. Ezért döntött úgy, hogy a mi bizalmunk fontosabb a számára, mint a kínai piac. A Microsoft például nem dönthetne úgy, hogy kivonul Kínából. Hardvereket gyárt és értékesít ott, mindez nehézzé tenné a távozást. A Google elhagyhatja Kínát, majd ugyanúgy visszatérhet akár holnap. A felhasználók pedig visszatalálnak majd hozzá két-három másodperc alatt. |
