Egészen biztosan nem kell statisztikákkal és grafikonokkal igazolni azt az állítást, hogy a Google-t ma már nem csak a rendszeres internethasználóknak volna felesleges hosszan bemutatni.

Az informatika világában a hetvenes évektől rendszeresen zajlottak „kólaháborúk”. Az évtized közepén először az Apple cégnek kellett helyet könyökölnie magának olyan mamutok területén, mint az IBM, hogy aztán a nyolcvanas évek elejére őt is visszaszorítsa a piacon a Microsoft. Komoly figyelem kísérte a böngészők küzdelmét is a Netscape és az Explorer között, a kilencvenes években pedig az operációs rendszerek csaptak össze: a Windows vs Linux rivalizálás a mai napig tart. Az ezredforduló utáni évek jelentős versenye a keresőmotorok között zajlott. És ebből a Google győztesen került ki azzal, hogy az indexálás, illetve a keresőszavakra válogatás nélkül minden találatot kidobó módszer helyett kidolgozta a hivatkozás alapú keresést.

Ráadásul szó szerint ingyen kínálva a szolgáltatást: a cég nem kért sem pénzt, sem regisztrációt a felhasználóktól, de még azt sem, hogy a keresés közben akaratuk ellenére olyan reklámokat nézzenek végig, amikre nem kíváncsiak. A Google ennek ellenére növekedett. Az elektronikus levelezők számára ingyen kínált szokatlanul nagy tárhellyel első körben győztesen került ki a Yahoo!-val és az MSN-nel szemben, majd eddig nem ismert szolgáltatások tömkelegét kezdte kínálni. Ma már komplex virtuális irodát ad át a felhasználónak levelezőrendszerrel, dokumentum-tárhellyel, képrendszerezővel, blogkezelő felülettel és navigációs szolgáltatásokkal. És mindezt továbbra is ingyen, ingyen, ingyen – úgy, hogy közben egy cseppet sem növelte a reklámfelületeket a saját oldalain. Hogy csinálta?

A Google sikertörténete

Nem meglepő, hogy ez a történet sokakat érdekel, hiszen a téma iránt érdeklődők tudják: a Google olyan cég, amely kiemelkedő szakmai tudású munkatársakat alkalmaz, nagy számban és rendkívüli fizetésért, kaliforniai székhelyén pedig olyan irigylésre méltó szolgáltatásokat nyújt számukra, mint a cég számlájára dolgozó masszőr, vagy a munkaidőben használható sportpályák. A sztori, úgy tűnik, nem csak az amerikai és nem csak az angolszász szakemberek számára fontos: a francia Bernard Girard 2009-ben adta közre kötetét, amely – már azoknak az olvasóknak a szokásaihoz igazodva, akik nem csupán nyomtatott, hanem internetes szakirodalomból is tájékozódnak – később frissült.

Az átdolgozott változatot adta közre magyarul a Typotex is. Girard érzékelhetően főhajtással ír az amerikai vállalatról, a tisztelet azonban nem csap át rajongásba, így attól sem kell tartania az olvasónak, hogy a szerző a tényeket illetően ne végezné rendesen a dolgát. Tisztességes kutatómunka áll a kötet mögött, amely elismerően tálalja a Google-sikertörténetet, ám elemezni is igyekszik annak hátterét. Girardot minden érdekli: a kezdetek, az a nap, amikor az alapító Sergey Brin és Larry Page összetalálkozott a Stanford egyetemen, aztán az első 100 ezer dolláros csekk, amelyet a Sun alapítója írt alá nekik megteremtve ezzel a lehetőséget, hogy további támogatókat szerezzenek, és – nem utolsó sorban – a cég szervezése.

Girard ugyanis nem informatikus: vállalatvezetési tanácsadó, francia nyelvterületen az internet-kutatás egyik élharcosa. Számára tehát a Google nem csupán mint az informatika történetének egy komoly fordulatot produkáló szereplője érdekes, hanem mint új üzleti modellt alkotó nemzetközi nagyvállalat is, amely a már bent lévő szereplőket arcul csapó stratégiát választott a tőzsdére lépéshez, és amely soha nem látott módszert dolgozott ki a munkatársak toborzására és a munka szervezésére is. Mindezt akkora sikerrel és olyan hatékonysággal, hogy ma már ő a mintája nem egy újonnan alakuló cégnek – és nem csak az internet, nem csak az informatika világában.

Nem mellékes, hogy a könyv magyar kiadás a Typotex új, Edition 2.0 elnevezésű sorozatában látott napvilágot. Az olvasóbarát tipográfia egyértelműen azt az olvasóközönséget célozza, amely már elsősorban az internetről tájékozódik: az aktív olvasás hagyományát igyekszik megteremteni azzal, hogy a könyv oldalain lehetővé teszi a jegyzetelést és a könnyebb információkeresést, a kiadó honlapján, a kötetet megjelenítő oldalakon pedig az interaktív olvasás is lehetővé válik. Figyelemre méltó gesztusok egy változó ízlésű olvasóközönség felé.

A cikk a Gyártás Trend oldalán is olvasható.