0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Kazanlár Szilvia, Mihancsik Zsófia
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 248 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2791-51-7
Témakör: Közgazdaságtan
Sorozat: edition 2.0

Eredeti ár: 3500 Ft
Webshop ár: 2100 Ft

KOSÁRBA
A Google-modell
A menedzsment forradalma

Google kérdések

Galamus
2010.05.29.

Kelemen László: - Könyvében mindvégig olyan emberként beszél a Google alapítóiról, akiknél a szakmai szempontok voltak az elsődlegesek, de a második helyen mindig az etikai szempontok, és nem az üzleti szempontok álltak. A globális kapitalizmus nem az etikájáról híres. Ebben a közegben hogyan lehetett nemhogy megerősödni, hanem egyáltalán fennmaradni ezzel a gondolkodásmóddal?

 

 

Bernard Girard: - Ez nagyon érdekes kérdés, és a háttere is nagyon érdekes, hiszen a kapitalizmusnak valóban nem sok köze van az erkölcshöz. Ám ha olyan emberekről beszélünk, akik igazán innovatív alkotásokat hoznak létre, amelyek köré új vállalatokat alapítanak, és újfajta vállalkozásokba fognak, akkor rendszerint azt látjuk, hogy elsősorban nem a pénz lebeg a szemük előtt, hanem az, hogy a tevékenységük miként változtatja meg a világot. Ezt láttuk Steve Jobsnál, amikor megalapította az Apple-t, Bill Gatesnél, amikor létrehozta a Microsoftot és a Google-fiúknál sem a pénzen, hanem a változtatáson volt a hangsúly. A kapitalizmusról tehát sokaknak valóban a harácsolás jut eszébe, de az újítók számára az a fontos, hogy jobbá tehetik a dolgokat. Sergey Brin és Larry Page évekig egy vasat sem kerestek a Google-lal. Természetesen voltak támogatóik, ezért a cég is működött, de nem ebből és nem akkor gazdagodtak meg. Azóta is úgy van, hogy ha kitalálnak valamilyen újdonságot, akkor sohasem az az első kérdésük, hogy ezzel mennyit lehet keresni, hanem azt nézik, hogy ez mennyire lehet érdekes, hasznos és vonzó a felhasználók számára. 
Hadd mondjak példát: most májusban a Google európai alelnökével Olaszországban jártam, hogy ott tető alá hozzunk egy szerződést a teljes olasz nemzeti könyvtár digitalizálásáról. Ez körülbelül kétmillió könyv beszkennelését és a beolvasott adatok szöveges formátumra alakítását jelenti. A Google amerikai vezetése szívesen ad pénzt a projektre, de az európai alelnök nem érti, miért nem az olasz nemzeti könyvtár fizet a cégtől igénybe vett szolgáltatásért, és ezt szóvá is tette. Elmondta, nem lát semmilyen lehetőséget arra, hogy ebből a tevékenységből jelenleg - akár a Google Books-szal - profitot termeljenek. A Google-fiúk erre azt mondták, hogy ha alaposan megnézi őket, láthatja, hogy ők olyan, a harmincas éveikben járó fiatalemberek, akiknek még legalább további harminc aktív évük van hátra. A további harmincvalahány évben pedig még bőségesen lesz rá lehetőségük, hogy kitalálják, hogyan termeljenek pénzt a beszkennelt könyvekkel. Arról van tehát szó, hogy nem a rövidtávú hasznot hajtják, hanem messze előre tekintenek a jövőbe.

- Lényegében az iménti kérdés folytatása következik: a Google év elején sikeresen szembeszállt egy hatalmas ország vezetőivel, azaz a kínai kommunista párt cenzúrázási igényeivel - méghozzá önként. Közben azt látjuk, hogy a nagy nemzetközi szervezetek - például  az ENSZ - olykor csak évtizedekig tartó erőfeszítésekkel tudják elérni, hogy erős fegyvergyártó cégek és a mögöttük álló államok legalábbis meggondolják, szállítsanak-e fegyvert embergyilkos diktatúráknak. Mi késztethet arra bárkit, hogy a Google példáját kövesse? 

- Vizsgáljuk meg, hogy amit a Google tett, azt miért vállalta, hiszen amit tettek, az nonszensz. Tökéletes hülyeségnek tűnik kivonulni a világ legnagyobb piacáról, Kínából. Miért vonultak ki mégis? Nos, azért, mert a világ ismeri a Google-t, bízik benne, és az a vélemény alakult ki róla, hogy alapvetően egy jó, felhasználó- és emberbarát cég. Ha a Google eleget tett volna a kínai vezetés akaratának, akkor az emberek azt mondták volna, hogy többé nem lehet megbízni a cégben. A Google azonban meg akarja tartani a felhasználók bizalmát, ezért a vezetés úgy döntött, hogy kivonulnak Kínából. A Google fő üzleti tőkéje az emberek bizalma, és ha nem így léptek volna, elvesztették volna ezt a bizalmat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhány más vállalkozás is követte a Google példáját. Ezek a cégek azt vallják, hogy nem tudnak működni egy olyan közegben, amely helyileg korlátozza a felhasználóikat, és ezzel veszélyezteti más felhasználók bizalmát irántuk. Természetesen ezek a vállalatok - a Google-hoz hasonlóan - könnyebb helyzetben voltak másoknál, hiszen nem hagytak maguk mögött szanálásra ítélt helyi üzemeket és gyárakat.

- Valószínűleg nem én vagyok az első, aki megkérdezi öntől, hogy az emberek miért bíznak meg a Google-ben. 

- Azért, mert a Google nagyon gyors és hatékony eszköz. Azt kell mondanom, hogy a leghatékonyabb formula, hiszen ugyanezt a szolgáltatást mások nem tudják ugyanilyen színvonalon nyújtani. Más keresőknél lehetetlen a kérdéseinkre adott legjobb válaszokhoz hozzájutni. A Google esetében ezeket a válaszokat gépek adják; a felhasználók a gépekkel állnak interakcióban, ezek a gépek pedig tévedhetetlenek, s ez a tény garantálja a valóban jó és megbízható válaszokat.

- Nemcsak a keresésekre adott válaszok pontosságába, hanem az adataink biztonságába vetett bizalomra is gondolok. Annyira megbízunk a Google-ban, hogy a Google-nak adjuk a személyes adatainkat, a Google levelezőjét és dokumentumkezelőjét használjuk magán- és üzleti adataink szállítására, tárolására, kezelésére és karbantartására.

- Ennek a bizalomnak az egyik alapja a Google technológiai hátterének a minősége, a másik ugyanennek az infrastruktúrának a teljesítménye, illetve a cég méretével és eredményeivel igazolt hosszú távú potenciálja. Ha egy olyan vállalkozásra bízzuk az információinkat, amely a jövő héten csődbe megy, akkor az adatainknak befellegzett. A harmadik fő ok az, hogy a Google a kínaihoz hasonló eseményekkel is próbálja erősíteni az emberek bizalmát. A negyedik ok abban rejlik, hogy a Google magáncég - olyan amerikai magáncég, amely nemcsak más országok kormányainak képes ellentmondani, hanem magának az amerikai kormányzatnak is. Olyan kormányzati kéréseknek nem hajlandó eleget tenni, amelyeknek a teljesítése ártana az emberek Google iránti bizalmának. Természetesen a személyes adatok területe kényes és problematikus terület. Biztosaknak kell lennünk abban, hogy jogosulatlanul senki sem juthat hozzá a mi információinkhoz még akkor sem, ha ez ellenkezik a kormányzatok érdekeivel.

- Pedig elég erőteljesen próbálkoznak.

- Igen, és ez érthető is. Az Egyesült Államok is kér a Google-tól adatokat, hazám, Franciaország adminisztrációja is és a német kormány is. Ha teszem azt, terroristákra vonatkozó adatokhoz akarnak jutni, akkor a kérés jogos és teljesítendő, de a törvénytisztelő polgárok érdekeit meg kell védeni.

- Tudjuk, hogy a világtörténelemben minden szempontból új korszakot nyitott az informatika. Ön azonban ennél tulajdonképpen többet mond: azt, hogy a Google is új korszakot nyitott ebben az új világtörténelemben. Ez azt jelenti, hogy lényegében a Google kezdett el először ennek a világnak megfelelően működni? A többi nagy cég legfeljebb átvette és/vagy magára szabta a régi világ üzleti gondolkodásának, törekvéseinek formáit, és a Google volt az, amely először talált hozzá minden szempontból adekvát megoldásokat?

- Igen, így gondolom, és ennek szerintem az a fő oka, hogy a Google abban a szerencsés helyzetben van, pontosabban volt, hogy új cégként újfajta szemlélettel jelent meg a színen a megváltozott világban. A Microsoftot például ebből a szempontból már túl régi vállalkozásnak tartom, és szerintem túl régóta működik lényegében változatlan módon ahhoz, hogy ugyanolyan sikereket érjenek el, mint a múltban. Az Amazon.com viszont ugyancsak egy viszonylag új és nyitott cég. A Google-hoz és Amazonhoz hasonló vállalkozások nemcsak megjelentek ebben az új világban, hanem formálják, lényegében fel is találják ezt az új világot. Az olyan vállalatok, mint, mondjuk, a Microsoft, már túlzottan régiek ahhoz, hogy alkalmazkodjanak hozzá, illetve azokkal az eszközökkel és technológiákkal lássák el, amelyekre ennek a mások által formált világnak valóban szüksége van.

- Furcsán hangzik, hogy Microsoft "régi cég".

- Pedig így van, hiszen a negyedik X-ben jár, és ebben a mostani világban már nagyon is "öregnek" számít.

- A Google képes-e ellenállni annak a folyamatos profittermelési kényszernek, amely az üzleti világot uralja? Vagy ez a kérdés még fel sem merült, mert a Google sohasem jutott még el oda, hogy öncélú profittermelésen gondolkozzon, hiszen a folytonos és szervesen egymásra épülő innovációi mintegy mellékesen profitot is termelnek?

- Nos, ez manapság már nem kérdés, mégpedig nem az Ön által említett okból nem az, hanem azért nem, mert a Google hihetetlenül nyereséges, és rengeteg profitot termel. A cég elképesztően nyereséges vállalkozás; ebben a tekintetben valószínűleg az egyik legsikeresebb cég a világon. Lényegében egy önjáró, innovatív profittermelő gépezet, amelynél a további profit hajszolása már tökéletesen értelmét veszti. Mesébe illő profitgyár. Az amerikaiak többsége számára a profit még mindig varázsszó, de Google esetében már szó sincs arról, hogy ez lenne az elsődleges.

- A Google vezetőit indulásukkor így jellemezte: „Antikonformisták, tudnak olyan döntéseket hozni, amelyek szembemennek a szokásokkal. Gondosan óvják a függetlenségüket. Ha egyetlen tulajdonságot kellene megnevezni, amely megkülönbözteti őket másoktól, az a szabadság- és autonómiavágy." Még ma is ilyennek látja őket?

- Ilyennek, de hozzáteszem, hogy a vállalat teljes gőzzel működik, egyre nagyobb lesz, emiatt egyre nyilvánvalóbbak lesznek azok a sajátosságai - és problémái -, amelyek megkülönböztetik a kisebb vállalkozásoktól. A sikeres kisebb vállalatok lényegesen gyorsabb fejlődésre képesek, emellett egyre közelebb érünk ahhoz a pillanathoz, ahonnan a Google vezetői már csak nehezen tudják kézben tartani az irányítást. És ezt mások is tudják.

- Tehát ön szerint a három vezető most még átlátja azt a rendszert, amelyet létrehoztak? Szakmailag és gazdaságilag egyaránt?

- Ó, hát persze. Megtalálták a módját, hogy együttműködve kézben tartsák a vállalatot, de így is egyre nehezebb a dolguk.

- A könyvében számos esetet mesél el annak a tételnek az alátámasztására, hogy a Google vezetőinek sikerét az is magyarázza, hogy „előbb értették meg, mint sokan mások, hogy legalább annyira, ha nem jobban megbízunk a gépekben, mint az emberekben." Ön tud magyarázatot erre a tézisre?

-  Ez nagyon egyszerű. A Stanford University légköre már az 1950-es évektől kezdve kedvezett ennek a bizalomnak. Sok nagy koponya élt a számítógépek közelében, sőt egyenesen maguknak a számítógépeknek élt, valamint a számítástechnika és a keresés tudományának - erre utal az egyik jelmondatuk is, amelynek igazságtartalmáról szentül meg voltak győződve: "Mi magunk vagyunk a gépek". Voltaképpen igazuk is volt, hiszen ezeket a gépeket ők alkották meg. Itt éltek, sőt ebbe a közegbe születtek bele, ezért nagyon gyorsan ráéreztek, hogyan éljenek együtt a számítógépekkel.

- A bizalom és a "együttélés" kissé átértelmeződik, ha az informatikai biztonságról beszélünk. Különösen akkor, amikor maga a számítógép lehet a személyes adatokkal és bizalommal való visszaélés eszköze.

- Ezzel egyetértek, de akkoriban ezen a területen és az ő közegükben még nem volt annyira kiélezett a helyzet, mint manapság, azóta pedig a Google is alkalmazkodott a megváltozott biztonsági viszonyokhoz és követelményekhez.

- Néhány személyes kérdés - Ön eredetileg filozófusdiplomát szerzett. Hogyan nyergelt át erről a területről az üzleti élet és a vállalatirányítás világába.

- Nagyon egyszerűen. Az 1970-es évek közepén egy olyan cégnél helyezkedtem el, amely egyetemeket alapított a harmadik világban, Ázsiában. Ebben a munkában először filozófus-oktatóként vettem részt, majd érdekelni kezdett, mitől lehetnek sikeresek az általunk alapított intézmények, és egyáltalán egy üzleti vállalkozás az ottani közegben. Innen már egyenes volt az út Arisztotelész és az üzleti élet kapcsolatáig.

- Erről szól a következő könyve is, de bevallom, számomra nem kézenfekvő a párhuzam.

- Nos, ez úgy volt, hogy felkeltette az érdeklődésemet a kapitalizmus, az önzés és az erkölcs kapcsolata. Nagyon érdekelt, hogy mi erről a filozófusok véleménye. Először Kantot vettem górcső alá, de nem lettem okosabb. Megnéztem Miltont, de ez sem segített, majd sok kérdéssel a tarsolyomban, de válaszok hiányában elindultam visszafelé az időben. A klasszikus latin filozófusok után végül óriási meglepetésemre Arisztotelésznél találtam meg a magyarázatokat, és ezekről szól következő könyvem is, amely várhatóan ősszel jelenik meg Franciaországban.

* Bernard Girard francia filozófus, vállalatirányítási szakértő, számos könyvet írt a vállalatirányításról.  A Google-modell. A menedzsment forradalma című könyvének bemutatóján, a Typotex kiadó meghívására járt Budapesten május 27-28-án.

Képes beszámolója blogjában budapesti sétáiról.

***

Részlet a könyvből:

Tanulmányaik során [Larry Page, Sergey Brin] valószínűleg hallottak Joseph Weizenbaum munkáiról. A mesterséges intelligencia egyik atyja az informatika egyik legszigorúbb kritikusává vált. Nevezetesen azt rótta fel neki, hogy erőteljes pénzügyi támogatást kap a Pentagontól (ami különösen az internetre volt igaz). Ez a kutató volt egyike azoknak is, akik nyilvánvalóvá tették azt a nagyon különös és szokatlan kapcsolatot, amely alkalmanként kialakul egy ember és egy gép, azaz inkább egy informatikai program közt. Egyik könyvében beszél erről (Puissance de l'ordinateur et raison de l'homme), amelyben aggódó tekintettel elemzi azt a kapcsolatot, amely az ember és a gép közt szövődik. „Írtam az ELIZÁ-hoz (egy intelligens interaktív programról van szó, amelyet ő fejlesztett ki) egy programot, hogy eljátszassam vele (azaz inkább úgy kellene mondani: parodizálja) egy Carl Rogers-féle pszichoterapeuta szerepét, aki ismerkedő beszélgetést folytat egy pácienssel. Egy Carl Rogers-féle pszichoterapeutát viszonylag könnyű utánozni, mert módszere nagyrészt abban áll, hogy beszélteti a pácienst, majd a saját szavaival szembesíti. A következő beszélgetés, amely egy fiatal nő és a doktort játszó ELIZA közt folyt le, jól illusztrálja mind a Rogers-féle technikát, amely beszédre ösztönzi a pácienst, mind a program működését. A számítógép válaszai nagy betűvel szerepelnek.

„- Az emberek mind ugyanolyanok.
- MILYENEK?
- Állandóan az ügyeikkel idegesítik az embert.
- MONDANA KONKRÉT PÉLDÁT?
- Hát engem a barátom küldött ide.
- A BARÁTJA KÜLDTE IDE?
- Azt mondta, hogy gyakran vagyok deprimált.
- SAJNÁLATTAL HALLOM, HOGY ÖN DEPRIMÁLT.
- Bizony, szerencsétlen vagyok."

A beszélgetés így folytatódik oldalakon keresztül. Majd Weizenbaum megjegyzi: „Elképesztett, hogy az alanyok milyen gyorsan és milyen mélységekig elegyedtek beszélgetésbe ELIZÁ-val (akit hamarosan már csak DOKTOR-ként emlegettek a felhasználók), hogy érzelmileg is átadták magukat a számítógéppel kialakított kapcsolatuknak, és milyen kevéssé volt bizonytalan az antropomorfizmus folyamata. Egyik alkalommal a titkárnőm elegyedett beszélgetésbe vele, aki látta, amint hónapokon át dolgozom a programon, tehát tudta, hogy csak egy számítógépes programról van szó. Miután váltott vele néhány mondatot, megkért, hogy menjek ki a helyiségből. Egy másik alkalommal azt javasoltam, hogy tegyük rendbe a rendszert, hogy este meg tudjam vizsgálni a lefolytatott beszélgetéseket. Azon nyomban vádak tömegét zúdította rám: azt állította, hogy ennek a javaslatnak semmi más célja nincs, mint hogy kikémleljem a legintimebb gondolatokat; ami cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy az emberek úgy beszélgetnek a számítógéppel, mint egy olyan személlyel, akire normálisan és haszonnal bízhatják rá a vallomásaikat."

Ha Page és Brin nem olvasta Weizenbaumot, legalábbis kapcsolatban állt olyan kutatókkal, akik elmélyítették ezeket a megfigyeléseket, és rájöttek - hogy közülük kettő megfogalmazását idézzem -, hogy „interakcióink a számítógépekkel, televíziókkal alapvetően társadalmiak és természetesek, olyanok, mint interakcióink más emberekkel a valóságos életben."

Azóta számos tanulmány kimutatta, hogy a kölcsönösség vagy az udvariasság törvénye, amelyet embertársainkkal való érintkezéseinkben alkalmazunk, érvényesülnek a gépekkel fenntartott kapcsolatainkban is. Egy klasszikus kísérletben a felhasználók két csoportját arra kérték, válaszoljanak egy viszonylag hosszú informatikai kérdőívre. A kérdőívet az első csoportnak akkor adták oda, miután már a számítógép kielégítő válaszokat adott a feltett kérdésekre, a másodiknak pedig akkor, amikor a számítógép már középszerű módon megválaszolta ugyanezeket a kérdéseket. Az eredmények megkérdőjelezhetetlenek: ahogy a valóságos életben is, az emberekkel való érintkezésben, azt jutalmazzuk, aki a legtöbb szolgálatot tette nekünk. „Az emberek - mondják a kutatás vezetői - társasági és természetes módon viselkednek a médiával, még akkor is, amikor úgy gondolják, hogy ez nem ésszerű, és nem hiszik, hogy így kellene tenniük." Minden ember így működik, teszik hozzá, a gyerekek és a naivak, a felnőttek és a szkeptikusok, a tudatlanok és a tudósok (gondoljunk csak Joseph Weizenbaum titkárnőjére, aki látta, hogy Weizenbaum hónapokig dolgozott a programján!). És azért vagyunk mindannyian érintettek, mondják, mert az agyunk nem nem alkalmazkodott egy olyan környezethez, amelyben ekkora helyet foglal el a technológia: nem fejlesztettünk ki (még nem?) a gépekkel való interakciókra szolgáló speciális mechanizmusokat.

Ha alaposan megvizsgáljuk a Google hirdetéseinek fizetési szoftvereit, azt találjuk, hogy kidolgozóikat ténylegesen az emberi tranzakciók inspirálták. Tudták, hogy azt a mechanizmust kell utánozniuk, amelynek segítségével létrejön a bizalom a másokkal való kapcsolatainkban: megteremteni a tanulás lehetőségét, kockáztatni egy kicsit, majd csalódás esetén gyorsan visszahátrálni. A próbálkozások és tévedések sorozatán keresztül előrejutni.

Kelemen László

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK
-40%
Webshop ár: 1800 Ft
KOSÁRBA
-40%
Webshop ár: 1980 Ft
KOSÁRBA
-40%
Webshop ár: 2340 Ft
KOSÁRBA