Szegedy- Maszák Mihály: Kubla kán és Pickwick úr
Anglia a kései XVIII. és a korai XIX. században

Amikor Hegel, Fichte és Hölderlin a tübingeni konviktusban a francia forradalmat megünnepelve májusfát állítottak, tudták-e, hogy újromantikusok voltak? És tudták-e, hogy milyen sokrétű terepre érnek?

A romantika időszakában az ember az erdőbe nem fejszével ment, hanem sétált. A holland tudó elegáns könyvében arra tesz kísérletet, hogy romantika paradigmáit jelenünkbe kimutassa, az már habcsók a tortán, hogy a felvilágosodás észkultusza sem nélkülözhette azt. A vándorlovagok kihaltak, de a romantika nem
http://romantika.lap.hu/
A romantika előzményei Angliában jelentkeztek a legkorábban. Az angol irodalmi fejlődés sajátosságaiból fakad ez a korai romantikus eszménykibontakoztatás, mivel egy belső folytonosságot biztosító törvényszerűség figyelhető meg az angol irodalom fejlődésében, illetve nem jelent meg a klasszicizmusnak a múlt örökségét megcsonkító formája. Nem kellett mindent elvetni, és újra kezdeni. A XVIII. Században Anglia a legfejlettebb európai országgá vált. Egyedül (1776- 82) az amerikai függetlenségi harc befolyásolta az angolok sorsát, de ennek a hatása kevésbé volt érezhető a lakosság mindennapi életében. Anglia népessége (majdnem) kétszeresére nőtt. A lakosság sokasodása szükségképp előidézte az olvasóközönség átrendeződését. Hartley: „a vallás és tudomány szentszövetsége uralkodott a szellemi élet felett” Az új vallás egyszerűbb volt a réginél, bárki számáras érthető volt. A metodisták1 egyszerű himnuszokat adtak a gyülekezet kezébe. Az új vallási törekvéseknél erősebben befolyásolta az irodalmat a mezőgazdasági és ipari forradalom. A közlekedés javulása megélénkítette a társadalmi érintkezést. Anglia fejlődésében sötét foltnak nevezhető a rabszolga— kereskedelem. A híres lancashirei szövetipar ösztönzőjévé (ruhaneműért rabszolgát vettek) vált a rabszolga— kereskedelem. Az új gyarmatok is bekapcsolódtak az ipari forradalom által irányított változásokba.
Egyre szélesebb rétegeknek nyílt alkalma a művelődésre, s ez magától értetődően számottevő haladást jelentett. 1740-ben megalapították az első kölcsönkönyvtárat, 1775-ben már 150 londoni és ugyanennyi vidéki kiadó- könyvárus működött. A XVIII. Században feltűnt a nyomtatott újság; négy oldalán híreket, cikkeket, verseket s hirdetéseket közölt. 1795-ben a The Times még előfizetéses rendszerben működött, akár a könyvek kiadása. A magas művészet szembefordult azzal a társadalommal, amely a korábbinál alacsonyabb rangot tulajdonított neki, az újságok miatt.
1726-ban jelenik meg James Thomson Tél című költeménye, egyszerre következménye és oka is, hogy az új városok miatt a művészek figyelme a természetféle terelődik.
SKÓCIA gyors fejlődésnek indul 1746 után ( véget érnek a Stuart- ház visszahozatalára tett kísérletek) A bölcselő Hume, a közgazdász Adam Smith, a regényíró Smollett, az életrajzíró Boswell, majd Burns és Scott neve jelzi, hogy jelentős kultúrát hozott létre.
Az angol romantika viszonylagos rövidségét nemcsak a romantika lényegével és az alkotók rövid életével lehet összefüggésbe hozni, hanem társadalmi, sőt politikai tényezőkkel is, mint ahogyan az angol klasszicizmusnak és az érzékenység kultuszának, sőt a korai romantikának az együttélését sem egyszerűen az alkotó kezdeményezés hiányára vezethetjük vissza, hanem arra is, hogy a XVIII. században Angliában békés fejlődés ment végbe.
Az angol romantika kialakulását zaklatott időszak követte. 1793 és 1815 között a szigetország helyzete a francia háborúk függvényévé vált. Elzárták Angliát az európai gabonától. A háború alatt a városi szegénység éhezett, Waterloo után a vidéki kisgazdák jutottak csődbe. Nőttek a társadalmi különbségek. A brit hajóhad a brit- szigetek számára tökéletes védelmet biztosított. Ezzel magyarázható, hogy Jane Austen regényeiben nem esik szó a „korzikairól”. Thackeray szemléletes képet ad a Hiúságok vásárában arról, hogy milyen kockázatossá válik az üzleti élet. Elbeszéli az Osborne család gyors meggazdagodását és az idősb Sedley hirtelen elszegényedését.
Az írók többsége csak a jogi egyenlőség szabadelvű eszméjével azonosította magát. A francia háborúk alatt az angolok nemzeti érzésükkel voltak elfoglalva, így csakis Waterloo után került sor társadalmi mozgalomra. Ekkor azonban előtérbe kerültek a hosszú ideig visszafojtott indulatok.
Az urbanizálódás következtében régi foglalkozások tűntek el. Sokan kiköltöztek Amerikába. Jellegzetes társadalmi réteg formálódott azokból a parasztokból, akik a városba települve gyökértelennek érezték magukat. →[Wordsworth: A szegény Susan álmodozása: Címszereplője, ki a városi utcasarkon, elárvultságában a vidék csendjébe s magányába képzeli magát.]
A városok túlnépesedését még egy okkal lehet magyarázni, a nagy arányú ír bevándorlással. Shelley az 1810- es évek második felében röpiratokban és versekben buzdította az íreket forradalomra, de nézetei visszhangtalanul maradtak az angol társadalomban. Annyi bizonyos, hogy az Oliver Twist- ben leírt nyomornegyedek létrejöttéhez a parasztok városba költözése mellett az írek bevándorlása is hozzájárult. →[alacsony bérek, éhínség, munkanélküliség]
1811-12- ben a „ludditák” mozgalmat szervezetek e helyzet megváltoztatására. „Ludd- király”- ként emlegették vezetőjüket. 1812-ben a katonák lelőtték egy csoportjukat, egy Horsfall nevű megrémült gyáros kérésére, valószínűleg meghalt a „Ludd- király” is. Róluk írja Charlotte Bronte a Shirley (1849) regényét.
1819 Peterloo az újabb összeütközés (St. Peter's Fields).
A XIX század első két harmadában a nők helyzete mit sem változott, ezzel magyarázható, hogy az Üvöltő szelek, közelebb áll a romantikához, mint a realizmushoz.
Az angol romantika előzménye
1715 körül a klasszicizmus, 1800 körül a romantika az elsődleges irányzat.
Mi az érzékenység?
Locke-nál érzékelő képességet jelentett. A későbbiekben az érzékenység: különleges fogékonyság, sőt az alkotó képesség neve lett. Nem tekinthető sem, utóklasszikának, sem előromantikának. Az érzékenység kultuszának alkotói olyanokra is vállalkoztak, amire csak későbbi irányzatok (szecesszió, avantgarde). Pl.: Smart gondolatritmusa, Sterne regényformai és Blake verstani újításai. Különösen a versbeszéd ment át lassú, de alapvető változáson. Az olvasóközönség gyors növekedése költő és befogadó elidegenedését vonta maga után. A költészet nemzetköziségének eszméjét fokozatosan kiszorította a nemzeti és korjelleg mindenhatóságának hirdetése. Pope (az angol klasszicizmus legnagyobb költője) közlésnek, Smart már önkifejezésnek tekintette a versírást. A festészet helyét a zene foglalja el, mint eszményi művészet. A költők feladták a műfajelválasztás eszményét, és a műfajok, sőt műnemek ösztönzésére törekedtek.

Első bírálója nem a komor dán volt:

A német romantika teoretikus programja, kritikai megfontolásként, Kierkegaard 1841-es disszertációjában, Az irónia fogalmában1, valamint az 1843-as Vagy-vagyban2 kap először részletes kifejtést. Az irónia fogalmában a német romantikusok (s köztük fő helyen a Schlegel fivérek) elleni vádak a következőképpen összegezhetők: A romantikus poézis a fichtei Én-elv hamis átértelmezéséből ered. A romantikus irónia történelmietlen és valóságtól elrugaszkodó szemléleten alapul. Ez a kritikai beállítottság a valósághoz fűződő torz viszonyt tükrözi. A költő, filozófus önkényes teremtőerőt tulajdonít magának. Alkotása valóság és eszmény ellentétére épül, így nem nevezhető tulajdonképpeni költészetnek. A nyughatatlan polemikus magatartás az időtlen, végtelen örökkévalóságot, s így hiábavaló módon, az elérhetetlent célozza meg. A végtelen reflexióban a szubjektivitás helyett a négyzetre emelt szubjektivitás kerül előtérbe. A történelmi múlt hamis átértelmezése új mitológiát konstruál.

A kiadó:
Maarten Doorman megmutatja, hogy mindennapi életünket még mindig milyen erőteljesen - modernizmusnál, posztmodernizmusnál is tán erősebben - befolyásolja a romantika. Mintha két évszázad elteltével semmit sem gyengült volna. A mű szerzője igazi virtuózként köti össze a romantika nagyjait (Herdert, Schillert, Byront, Novalist, Nietzschét, Rousseau-t) és kései örököseiket, akik között megtaláljuk Jimmy Hendrixet, Jeff Koonst, Pierre Boulez-t, Marcel Duchamps-ot és Andy Warholt egyaránt. Doorman számára Woodstock és 1968 májusa egy kétszáz éve tartó folyamat csúcspontja, egy folyamaté, amely most mégis úgy tűnik, saját belső ellentmondásai miatt omlik össze, pedig a nyugati kultúra nem képes nélküle létezni.

http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=36019