Luuk van Middelaar Valahogy Európába című könyve 2010-ben a neves holland Szókrátész-díjat érdemelte ki. A bíráló zsüri a mű fő értékének azt tartotta, hogy Middelaar meg akarja mutatni, hogy mit jelent európainak lenni, a közönnyel és a közömbösséggel akar szembeszállni. Ez pedig, tekintve az emberek többségének a politikához való hozzállását, igencsak nehéz feladat.

A dolog 2001. március 27-én kezdődött, amikor a politikai filozófiát hallgató ifjú Middelaar felszállt a Párizsból Brüsszelbe tartó vonatra. A cél: helyet kapni Frits Bolkestein EU-biztos stábjában, hogy ott végezhesse el szakmai gyakorlatát. Az ösztöndíjat megkapta. A Brüsszelben töltött idő alatt Middelaar megismerte az ottani etikett íratlan szabályait, a hivatalos ebédek koreográfiáit, a rejtett hatásköri harcokat, a kiszivárogtatások mechanizmusát, a határidőkkel való zsonglőrködést. Feltűnt neki, hogy alapvető különbségek vannak a tájékoztató brosúrákban leírtak és a valóság között.

Néhány évre rá, 2005-ben épp szülőhazájában, Hollandiában népszavazással utasították el az európai alkotmányt. Ekkor azzal is szembesülnie kellett, hogy a feszültség nemcsak az európai politika és a nagyközönség között, hanem az európai és a belföldi politikusok között is egyre élesebb.

A könyv arra a nyilvánvaló igényre válasz, hogy ezt a szakadékot csökkenteni kell. Az író célja, hogy elősegítse a tisztánlátást, a párbeszédet, a mindenkit érintő dolgokról való tudást. Mert bármennyire is elhatároljuk magunkat a napi politikától, az bizonyos szinten minden (európai) állampolgárt érint. A szerző a művében nemcsak azzal foglalkozik behatóan, hogy mit mondjon el, hanem az is fontos számára, hogyan. „A sajátos brüsszeli világot az európai polgárok és államok történelmének kontextusában szerettem volna elhelyezni, de elképzelni sem tudtam, hogyan foghatnék hozzá. Ez a fajta tanácstalanság roppant nyugtalanító, de elkerülhetetlen állapot. Gondolkodásunkat a rendelkezésünkre álló szavak és fogalmak irányítják. Számtalan módon rendezhetjük sorba vagy tehetjük mérlegre őket – … -, de így csak újrahasznosítjuk az elhasznált jelentéseket. Ahhoz, hogy valami újat mutathassunk fel, búcsút kell intenünk abbeli meggyőződésünknek, hogy tökéletesen értjük a dolgok menetét – máskülönben a nyelv csak hátráltat minket. ” – írja bevezetőjében Middelaar. A bejáratott, megkoptatott, egyértelműnek kikiáltott jelentéseket kívánja tehát újraalkotni, ebben a folyamatban pedig bemutatni Európa történetét.

A három fő részre osztott könyv első része az alcímhez – Örökös átkelés – kapcsolódva három fejezetben (1. Átkelés, 2. Ugrás, 3. Híd) mutatja be a sorsdöntő találkozásokat, tárgyalásokat, dokumentumokat. A második részből (Sorsfordulók) az Európai Unió történelmét ismerhetjük meg 1950-től napjainkig. A harmadik részbenhárom stratégiáról olvashatunk: Német stratégia: sorstársak, Római stratégia: kliensek, illetve Görög stratégia: kórus címekkel. A főszöveget terjedelmes függelék egészíti ki.

A Valahogy Európába a politikai értelemben vett Európa születését beszéli tehát el. Nyelvezete egyszerű, világos, ironikus. Adatgazdagsága, szakszerűsége, tudományos megalapozottsága (és nem mellesleg méretei) alapján a legmodernebb Európa-lexikonként vagy -szótárként használható.