A hét főbűn listáját a kevélység kezdi, utána következik a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag és a jóra való restség. Az e könyv témájául szolgáló kevélységet mint bűnt az egyik egyházatya a bűnök királynéjának nevezi. Laura Bazzicalupo a főbűnökről szóló kultúrtörténeti és filozófiai sorozatában sajátos bemutatási módot talált a nagyon szerteágazó témához. Szokás szerint visszatekintett a keresztény erkölcstani eredetre, majd az irodalomban és művészetekben vizsgálódott, míg eljutott a mai időkig. Jóllehet e kötetben is vannak régi festmények és modern filmplakátok műmellékletei, a gondolatmenet párbeszédben halad, a szerző(nő) egy bizalmas baráttal vitatja meg a felmerülő kérdéseket, tehát a filozófia ősi eszközéhez, a dialógushoz nyúl vissza. A téma azért nehéz, mert ma már sokféle vétek, hiba, káros vagy rossz viselkedésmód sorolható ide. A latin eredetire hasonló olasz superbia szó a gőgöt, a fennhéjázást, az önteltséget, a mások lenézését, a saját én felmagasztalását, a fölény és az uralom mindenáron való keresését és még sok más emberi tartást foglal magába, amit ma gyakran az önszeretet vagy a nárcizmus fogalomkörében tárgyalunk. Az újabb magyar szépirodalomban gyakran idézik Veres Péter sajátos kifejezését, a kivagyiságot, ha erről nincs is szó így a kötetben, tartalmáról annál inkább. A filozófiai párbeszéd formája nem véletlenül népszerű, alkalmazásakor a fő mondanivaló elviseli a megszemélyesített másik vélemény, álláspont révén az ellentmondást is, és lehet bizonyos dilemmákat akár nyitva is hagyni. A szerző itt is – mint a sorozatban a főbűnök kapcsán másutt is – valamilyen szenvedélyt, „pathos”-t vetít a kevélység bűne mögé, ezt az alcím a létezés szenvedélyének (olaszul: la passione del essere) nevezi. Ez nem bontakozik ki teljesen a dialógusban, de valami olyasmit jelent, hogy az önös, az önmegvalósító, a mániákus módon önző létezés szándéka a kevély ember fő életcélja, ennek érdekében mindenen átgázol. A cél valamilyen teljességet, tökéletességet is magába foglal. Ilyen értelemben gyakran az erényes vagy a jó ügyet képviselő magatartás is lehet gőgös, kevély, mert az elv, az eszme minden más érdeket, szempontot elvakít. Innen is ered a feltevés, hogy a kevélység a bűnök királynője, ez a lelkiállapot sok más bűn kiváltására alkalmas. A kevélység egyik vonulata, hogy lehetséges az igazság jegyében is gőggel élni, miközben a kevélység általában átgázol az igazságon is. A művészet főleg a befolyásos, nagy emberek „hűbris”-ét igyekszik bemutatni, de kevélynek, gőgösnek lehet lenni a mindennapokban is. A történelemformálók kevélysége a régi gőg jellemzője volt, ilyeneket sorol fel egy fejezet, ebben van szó a hitbuzgalomban kevély vallásosok, az öntelt királyok vagy a büszke polgárok gőgjéről. Majd a modern gőg világa következik, bár az idősíkok összemosódnak, mert nem csupán a Faust a példa, hanem Antigoné is, az ősi drámában a vitatkozó filozófus pár szerint Antigoné a maga erkölcsében éppolyan kevély, mint a törvényt gőgösen képviselő Kreón. A modern gőg az ideológiák jegyében kíméletlenül uralkodó politikusok gyakori bűne, az első példa Robespierre, de ide tartoznak a legutóbbi évszázad nagy diktátorai is. A gőgnek sajátos filozófiái vannak, Nietzsche szuperembere például sajátos emberfeletti gőgöt fejez ki. Ám a hétköznapok sokféle gőgje is gyakori, érdekes eszmefuttatás szól a cinizmus és a sznobizmus sajátos kevélységéről. A mai világban a kevélység már a lélektan tárgya is, a nárcizmus jelenségkörében, valamit a határeset- szindróma kategóriájában. A könyv érdekessége, hogy a szerző értelmezése szerint a kevélység főleg az önkritika kikapcsolása miatt bűnnemző, a saját korlátok figyelembevétele és a mások érdekeinek képviselete kell az erényes élethez, ezt már a régi morálelméletek is megfogalmazták. Érdekes tétel a fejtegetésben, hogy a szerző szerint Gergely pápa a gnosztikusok főbűn-koncepcióját azért vette át, mert ennek révén a rend belső képviselete vált megfogalmazhatóvá, és a főbűnök elmélete révén a kereszténység a lélek feletti uralmat, a viselkedés eszmei kormányozhatóságát tudta biztosítani. Ez Foucault ismert elméletét idézi, bár erre nincs közvetlen hivatkozás, holott a könyv a sorozatban szokatlanul nagy és tematikusan rendezett irodalomjegyzéket ad. Olvasmányos, tanulságos kötet, jól illeszkedik a főbűnök  ábrázolásának sorozatába.

(Kevélység. A létezés szenvedélye. 2011. Typotex Kiadó, 199 oldal, 1800 forint)